Az idei év számos megpróbáltatással állt elő: kezdve a COVID19 utóhatásaival, a február végén kitört orosz–ukrán háborúval, inflációval, energia- és üzemanyagár-emelkedéssel kellett és kell megbirkóznunk napi szinten. Mindezektől eltekintve a karácsony mégis az az ünnep, amely az együttléten és együtt ünneplésen kívül az ajándékozás szinonimájaként vonult be a köztudatba. Vajon idén mennyit költünk átlagosan ajándékokra? A kérdésre a választ a The Economist cikke keresi.
A karácsony egyik fénypontja mindig is az ajándékozás volt. Míg ajándékainkkal elsődleges célunk, hogy örömet szerezzünk annak, akinek szánjuk, bármikor előfordulhat, hogy azok nem az általunk kívánt fogadtatásban részesülnek. Ian Stewart, a Deloitte munkatársának felmérése alapján a 25 milliárd fontnyi megvásárolt ajándékból hozzávetőlegesen 3 milliárdnyi értékű a süllyesztőben landol. Ez a jelenség pedig tökéletesen ábrázolja az érem mindkét oldalát:
a karácsony mindenki számára kiadás, és olykor jelenthet komoly veszteséget is.
Ugyanezt vélte felfedezni Joel Walfdoger is, aki 1993-as elemzésében komoly hatásfokveszteséget állapított meg a szezonális ajándékokra költött összegek és aközött, amennyire a megajándékozottak értékelték az ajándékokat - félretéve azok szentimentális értékét és minden egyéb tényezőt. Ami pedig az aktualitást illeti, Walfdoger szerint az átlag készpénz, amit a másikra költünk felér a magunkra költött készpénz hasznának 85%-val. Ebből kifolyólag tehát, bármekkora örömöt is okozunk vele, a forráskiosztás nem mindig a legkedvezőbb alapon történik.
Számos módja van annak, hogy csökkentsük a karácsonyi kiadásokat: erre jók az ajándékkártyák, amelyek bizonyos szabadságot is adnak annak a személynek, akinek azt szánjuk. Akármennyire jó ötletnek is tűnnek, az Ipsos felmérése alapján az amerikaiak 43%-a, a franciák 40%-a és a britek csupán 29%-a ajándékozna ilyet karácsonyra.
A pazarlás elkerülésének másik járható útja a nem kívánt ajándékok könnyebb és egyszerűbb visszaküldése lenne.
Al Gerrie, a ZigZag visszaküldő platform igazgatója állítja, amikor az ajándék mellé üzenet párosul, illetve beborítják csomagolópapírba, a visszaküldési ráta jóval magasabb.
A virtuális vásárlás térnyerésével a visszaküldési lehetőségek száma is növekedett. Átlagosan 5–10 fontba kerül, hogy egy nem kívánt ajándék visszakerüljön a polcra, amelyet azután ellenőrizni kell, majd visszacsomagolni. A kereskedők pedig egyre nagyobb számban fizettetik meg a visszaküldést a vásárlókkal – a ZigZag adatai alapján a fizetett visszaküldések száma az előző évhez képest megduplázódott, míg az ingyen visszaküldéseké lecsökkent.
A vásárlóktól eltekintve a karácsony az eladóknak sem kedvez, hiszen évente csak egyszer ünnepeljük. Sokkal jobb lenne – eladói véleményekre támaszkodva – ha az ünnepi akciók egész évre lennének elosztva, arányosan, nem pedig az utolsó negyedévre besűrítve. Mindezeken felül a munkaerőhiány mindenhol komoly gondot jelent: erre megoldásként szolgálhat a munkaerő kibővítése, legalább arra az időszakra.
A szállítócégeknek, szortírozó központoknak pedig alkalmazkodniuk kell az évi csúcsforgalomhoz, ami kihasználatlan kapacitással járhat az év nyugodtabb időszakaiban.
Függetlenül attól, hogy az évek során a vásárlók egyre kevesebbet költenek, a Gallup októberi felmérése alapján az amerikaiak idén többet szántak karácsonyi ajándékra, mint az elmúlt három évben.
Forrás: Gallup
Ez egyrészről azért történhet, mert a vásárlók számítanak a magas infláció következtében megemelkedett árakra. Ugyanakkor pedig kereskedői szempontból ez mégis pozitív kicsengésű, hiszen azt mutatja, van kereslet még egy ilyen nehéz időszakban is.
Eltekintve attól, hogy a mostani helyzet mindenkinek nehézséget okozott, a fentiekből is kitűnik, hogy az ajándékozás az ünnep szerves velejárója. Tény, hogy szép gesztusról van szó, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a karácsony elsősorban az együttlétről, meghittségről, közösségről szól és kell, hogy szóljon.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
