Blog

Merre tovább, Németország?

Folytatódik az irányváltás a német menekültpolitika terén. Angela Merkel tovább enged a nyomásnak, a tanulságokat pedig láthatóan levonta: A jó szándék nem feltétlenül jelent jó politikai döntéshozatalt – írja a Washington Post cikkében Charles Lane.

Folytatódik az irányváltás a német menekültpolitika terén. Angela Merkel tovább enged a nyomásnak, a tanulságokat pedig láthatóan levonta: A jó szándék nem feltétlenül jelent jó politikai döntéshozatalt – írja a Washington Post cikkében Charles Lane.

A német kereszténydemokrata párt (CDU) éves gyűlésén tartott beszédében Angela Merkel kancellár arról beszélt, hogy a 2015 nyarán bekövetkező helyzetnek nem szabad többször megismétlődnie. A politikára, amelyet a német kancellár 2015-ben meghirdetett a szíriai és iraki menekültek befogadására vonatkozóan, sem Európa, sem maga Németország, sőt, talán még a befogadottak sem voltak igazán felkészülve. Ígéretei között szerepelt, hogy sok arra nem jogosult befogadottat kitoloncolnak az országból, betiltják a burka iskolákban, illetve más állami létesítményekben való viselését, valamint meg fogják akadályozni egy párhuzamos, bevándorlók által létrehozott társadalom létrejövetelét, majd hozzátette: „A törvényeink előrébb valók a törzsi szokásoknál, a becsületkódexeknél és a sáriánál”.

Ez nem feltétlenül jelent egy 180 fokos fordulatot a kancellárnő ideáit illetően, inkább értékelhető egy már régóta szükséges reálpolitikai váltásnak. Jelenleg egy olyan szövetségi kormány élén áll, melynek állampolgárai a kezdeti pozitív bevándorláspolitikát támogatták, azonban temérdek negatív sokkhatás érte őket a bevándorlóáradat által elkövetett vagy a nekik tulajdonított esetekből kifolyólag, és mára – egyes közvélemény-kutatások szerint – már 40% gondolja úgy, hogy az iszlám aláássa a német társadalom kohézióját.

Ezeket a politikai irányváltásokat követően a szerző olyan következtetéseket von le, melyek szerint Merkelnek így sikerül majd vélhetően egy kisebb bázisra támaszkodva, de hatalmon maradnia; valamint a szélsőjobboldal fokozatos térnyerését enyhén visszaszorítania. Ezt támasztják alá azok az adatok, melyek szerint az érkező menekültek számának csökkenésével arányosan ismételten növekedett népszerűsége a szövetségi államban.

Azonban a menekültek számának csökkenése sem csupán a véletlen műve. Ahogyan azt már a 2015-ös évben is tapasztaltuk, jelentős mértékben lelassul a menedékkérők Európába érkezése a tél beköszöntével, azonban mégsem ez tudható be a legfőbb okként. A számok csökkenésének legfőbb kiváltó oka a török elnök, Recep Tayyip Erdogan és Merkel közötti megállapodás, amelynek keretei között a török fél vállalta a tovább indulni vágyók országon belül tartását egy 6,3 milliárd amerikai dollár értékű segélyösszegért, és vélhetően Németország elnézőbb emberi jogi véleménynyilvánításáért cserébe.

Azok számára, akik Angela Merkel jobboldali konzervatív kormányát a liberális demokráciák utolsó bástyájának értékelik, ez a politikai váltás igazán nagy csalódást okozhat. Azonban a szerző egy realisztikusabb szemlélettel búcsúztatja olvasóközönségét megakadályozva a teljes kiábrándultságot. „Egy kormányzat sem tehet több jót, mint amit politikailag bevállalhat”.

Szemlézte: Molnár Gergő