A háború lehetséges kimenetelei most is ugyanazok, mint az első napon - írja az American Conservative szerzője.
Peter Van Buren az American Conservative hasábjain ír a február óta tartó orosz-ukrán háború tanulságairól. Mint cikke elején leszögezi: attól a pillanattól kezdve, hogy az orosz hadsereg átlépte Ukrajna határát, csak két lehetséges kimenetele van a háborúnak. Vagy az, hogy egy olyan diplomáciai megoldás születik, amelyik újrarajzolja Ukrajna határait, és Oroszországnál marad a Dnyepertől keletre eső Krímet Oroszországgal a szárazföldön összekötő sáv; vagy pedig az, hogy Oroszországot visszaszorítják katonai és diplomáciai eszközökkel a februári kiindulópontjára, akkor uralt területeire. És mindkét esetben Ukrajna ütközőállam maradna a NATO és Oroszország között.
A szerző szerint minden atomháborús fenyegetés vagy rezsimváltásos ábrándozás mellett a fenti két kimenetel a két reális opció. A diplomácia szükséges és elégséges megoldás lehetne a válság megoldására - ha a háborúzó felek ezt felismerik és végre leülnek a tárgyalóasztalhoz. Mert
ez a 20. századi jellegű, területfoglalós háborúzás nem folytatódhat a végtelenségig, mindkét fél ki fog fogyni a megölhető fiatal férfiakból.
Van Buren úgy látja: Putyinnak soha nem volt célja Kijev elfoglalása - a célja az volt, hogy szélesítse az Oroszország és a NATO közötti ütközőzónát, ami Ukrajnát is jelenti. A háború pedig a szerző szerint Putyin számára egy túlélésről szóló akció, és nehéz azt elképzelni, hogy úgy lépjen vissza, hogy semmit nem ért el végül vele.
A szerző arról is ír: a szankcióknak nincs jelentőségük, és nem is volt soha. Az energiaszankciók nyomán az olajárak nőni kezdtek, ami jó volt Oroszországnak. Úgy véli: azok csak Potyemkin-falvak az amerikai közönségnek, nem pedig valódi korlátozások Oroszország számára. Nem fog ezek miatt rendszerváltás történni Moszkvában. Van Buren szerint
Putyin akkor fog a diplomáciai eszközhöz nyúlni, ha az általa választott harcmodor "költségei" túl drágák lesznek már a számára. És itt van egy gyenge pontja:
az ukrajnai háború az első világháborús elképzelésekre épül, amik maguk pedig a 18. századi hadviselésen alapulnak, amikor is két hadsereg felvonul egymással szemben, és addig ölik egymást, amíg az egyik fél fel nem adja. Csakhogy a 20. század olyan gyilkos fegyvereket adott a kezekbe, ami miatt emberhúsdarálóvá váltak a háborúk - és az 1. és a 2. világháború is csak a frissen érkező amerikaiak beszállásával tudott eldőlni.
Putyin ezért óvatosan olyan inváziót nyitott, ami nem ad indokot az Egyesült Államoknak a közvetlen belépésre a háborúba. A szerző szerint ezért annyira furcsa, szinte komikus az orosz fegyverhasználat, ezért nem jönnek az orosz bombázók, ezért nem támadja az ukrán hajózást a világ körül, ezért nem indul meg egy hatalmas hadsereg, keresztül Kelet-Európán.
Van Buren szerint "szégyenletes", hogy az amerikai Biden-kormányzat nem sürgeti erővel a diplomáciai megoldást, hanem megelégszik azzal, hogy kivéreztesse Oroszországot, mint a nyolcvanas évekbeli Afganisztánban. És ahogy akkoriban történt, Amerika addig adja a fegyvereket, amíg az utolsó helyi erő el nem esik - és majd akkor jön az elkerülhetetlen tárgyalásos lezárás.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: RG
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
