Donald Trump győzelmét döbbenettel fogadta a transzatlanti kozmopolita elit. Szerintük az amerikaiak az „egyetlen, igaz, liberális világnézet” ellen szavaztak és ezzel a „posztfaktuális éra apokaliptikus hajnala” következett be – írja Claire Fox a Spectator magazinban. „Ne legyünk annyira lekezelőek!” – írja Fox az „igazság utáni politika” gondolatát kritizálva. Szerinte érthető, hogy az emberek a Brexit és az amerikai elnökválasztás során a „tények” helyett a szívükkel szavaztak.
Hillary Clinton kampányának fő fegyvere a tények ellenőrzése volt. Habár Trump híres tweetjeinek egy része hamis volt, Clintonnak mégsem sikerült a „tényeivel” legyőznie őt. A tények Clinton oldalán állhattak, de mégsem sikerült meggyőznie az embereket, hogy ő egy egyenes, elvei mellett kiálló politikus. Sokak úgy kommentálták a jelenséget, hogy a „populista démoszt” nem érdekli többé az igazság, mivel összeesküvés-elméletek és érzelmes demagógok irányítják őket.
Fox azonban óva int attól, hogy antidemokratikus következtetéseket vonjunk le. A Brexitet megszavazó embereket azzal vádolták, hogy elhitték a távozás-pártiak hazugságait, az érzelmek és a retorika áldozataivá váltak.
Azonban a hamis állítások kiemelésével és a másik oldal karikírozásával Fox szerint ezek a hangok csak a felszínt kapargatják. Ugyanakkor nem magyarázzák meg, hogy miért vannak olyan erős érzései a másik tábornak. „Az igazolható harag volt a társadalmi változások mozgatórugója évszázadokon át.”
A tények védelme mögött az evidencia-alapú politika alkotás divatja húzódik. Általánossá vált, hogy bármilyen véleményt vagy irányelvet érvénytelennek tekintenek, hogyha nem áll mögötte valamilyen adatsor vagy kutatás. A szerző által vezetett rádióműsorban például a vendégek egyre inkább kerülni kezdték a morális állásfoglalást, helyette grafikonok és statisztikák mögé bújtak.
Miközben a bizonyíték hiányával mindenféle elv erényeit el lehet söpörni, egy szűk szakértői csoport kezébe összpontosul az „igazság”. De kérdéses, hogy mennyire igaz az ő igazságuk. A felhozott tények sokszor szelektívek és tág hibahatárokat hordozhatnak. „Talán az emberek elég jogosan reagálnak a redukcionista, steril haszonelvűségre?” – teszi fel a kérdést Fox.
Bertrand Russel szerint az empirikus igazság szűk részletének kiemelése vezet a status quo zsarnokságához. Fox szerint nem kell ahhoz relativistának lenni, hogy elismerjük: az igazság különböző nézőpontoktól függ. Az amerikai elnökválasztás és a Brexit is annak az elképzelést ingatja meg, miszerint a jövő egy előre meghatározott tény lenne.
Szemlézte: Szászi Áron
