A minap a Fidesz Külügyi Titkársága által készített térképet/animációt hozott le a Mandiner. A képek alapján remekül látható a „klasszikus” jobboldal visszaszorulása, és a baloldali liberális pártok előretörése egész Nyugat és Észak-Európában. Cikksorozatunkban sorra vesszük a térképen szereplő tagállamokat és megvizsgáljuk az adott ország EPP-s tagpártjainak a helyzetét.
Először érdemes tisztázni azt a kérdést, hogy mi vezetett oda, hogy a Néppárt támogatottsága szinte teljesen elolvadt?
Sokak szerint a régi, nyugati kereszténydemokrata pártok folyamatosan balra tolódtak vagy „kizöldültek”, hogy maximalizálják a szavazataikat.
E lépésekkel azonban szakítottak a gyökereikkel és sorra adták fel az eddigi értékeiket és elveiket. Nem csoda, hogy ezek után a korábbi szavazóik más pártok felé kacsingattak.
Belgiumban például az egykori legnagyobb konzervatív párt, a Kereszténydemokrata és Flamand Párt (Christen-Democratisch en Vlaams, CD&V) ma már alig éri el országos szinten a 10%-ot. A pártot belső feszültségek is sújtják, ugyanis nagyon sokan nincsenek megelégedve a jelenlegi vezetővel, Joachim Coens-el. Egyesek szerint a párt ma már teljesen kiüresedett és „beszürkült”, amit sokan arra vezetnek vissza, hogy az utóbbi választásokon sorra baloldali és liberális pártokkal kötött koalíciós megállapodásokat.
Hollandiában sem jobb a helyzet. Az EPP helyi pártjai itt sem szárnyalnak. A CDA (Kereszténydemokrata Tömörülés) ugyanis igencsak meggyengült miután a párt legnépszerűbb tagja, Pieter Omtzigt elhagyta a formációt a vezetéssel és a liberális kormánnyal fenálló vitája miatt. Omtzigt volt ugyanis az, aki kirobbantotta a gyermektámogatási botrányt, amibe a Rutte vezette kabinet bele is bukott.
A CDA a legutóbbi, márciusi választáson még a negyedik legnagyobb erő volt az országban, a mai felmérések szerint azonban a jelenlegi mandátumainak a harmadát sem érné el.
Hollandia másik EPP-s tagpártja, a Keresztény Unió (CU) továbbra is kicsi pártnak számít, a jelenlegi kutatások 4-5% körül mérik a támogatottságát.
A Benelux államok elvesztését még elviselné az EPP, de nemrég olyan erős bástyákban ingott meg a néppárti többség, mint Németország vagy Ausztria. Igaz, nyugati szomszédunkat továbbra is az ÖVP irányítja, de a párt támogatottsága óriásit zuhant Kurz lemondása után.
Az igazán nagy veszteség Németország. Köztudott volt, hogy az EPP-t a német CDU és CSU irányította a színfalak mögött, vagy legalábbis a német pártoknak volt a legnagyobb beleszólása a pártcsalád életébe,
nem hiába vezeti a frakciót, s hamarosan az egész szervezetet a bajor Manfred Weber. Berlin elvesztésével az EPP egy igen komoly pozíciótól esett el, hisz eddig a német kancellári poszt komoly fegyvertény volt a párt kezében. A CDU/CSU ellenzékbe vonulásával nem csak a német, hanem az egész európai porondon visszaszorulhat az EPP befolyása.
Sokan sok félét mondanak, hogy mi vezetett a CDU bukásához a legutóbbi Bundestag választásokon. A legtöbben azonban azzal vádolják Merkelt és az utóbbi évtized pártvezetését, hogy lassan, de biztosan kiölték a „C”, - vagyis a christlich (keresztény) - betűt a pártból, valamint sorra adták fel a korábbi értékeiket. Erre a legjobb és legkézenfekvőbb téma az atomenergia kérdése. Merkel ugyanis a fukusimai katasztrófa után a Zöldek nyomásának engedve elrendelte, hogy az ország zárja be az összes atomerőművét, miközben a párttagság jelentős része kiállt az atomenergia mellett. Azt már csak megjegyzésként tesszük hozzá, hogy megújuló energiából a németek nem tudtak kellő mennyiségű áramot termelni, így újra meg kellet nyitni a szénerőműveket. Ennyit a zöld német gazdaságról.
Írta: Lukács Zoltán Marcell
