Január 8-án emelkedni kezdtek az európai hadiipari részvények árai. Miután Donald Trump a mar-a-lagói birtokán tartott sajtótájékoztatón Grönland stratégiai fontosságáról nyilatkozott, az olasz SpA részvényei 4,8%-kal, a német Rheinmetall 6,1%-kal, a svéd SAAB AB 3,-al%-kal, míg a norvég Kongsberg Gruppen ASA 2,9%-kal növekelte részvényei értékét.
Az amerikai elnök kifejtette azon álláspontját, miszerint a NATO jelenlegi, a GDP 2%-át a hadikiadásokra fordító irányelve nem lesz elegendő a jövőben. Bár 2024-ben az európai országok soha nem látott mértékben növeltékráfordításaikat, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Belgium, Horvátország és Olaszország védelmi költségvetése így sem érte el a NATO által előírt célt. Ugyanebben a beszédében a hamarosan hivatalba lépő republikánus elnök elmondta, hogy Amerikának nemzetbiztonsági okokból szüksége van Grönlandra. Habár sokakat meglepetésként ért a kijelentés, sem az USA külpolitikájának történetében, sem Trump politikai pályafutásában nem számít precedens nélkülink a sziget megszerzésének ötlete.
Donald Trump először 2019 augusztusában vetette fel nyilvánosan ezt a lehetőséget. Mindez egy hónappal azután történt, hogy egy kínai állami vállalat visszavonta ajánlatát egy reptér építésére a szigeten.
Mikor napvilágot látott a hír, hogy a grönlandi kormány kínai hitelből és kínai segítséggel kíván egy ilyen léptékű infrastrukturális projektet nyélbe ütni, a Pentagon sietve felvette a kapcsolatot Dániával.
Kifejtették azon aggodalmukat, hogy a szigetország nem lesz képes visszafizetni a hitelt, és így Peking igényt tarthat a létesítmények ellenőrzésére. A felszállópályák így de facto kínai kézbe kerülnek, amelyek egy esetleges bombázásnál vagy katonai műveletnél stratégiai előnyt biztosíthatnának Kína számára. Egy ilyen projekt végivitelével Peking jelentős befolyást szerezhetett volna az Északi-sarkvidéken. Ennek elkerülése érdekében több hónapos huzavona után az Egyesült Államok pénzügyi támogatást ajánlott fel Grönlandnak a reptér megépítéséhez, ezzel biztosította, hogy a sziget ne kerüljön kínai befolyás alá.
Rich in resources, the world’s largest non-continental island may have only 57,000 inhabitants but it has an outsized role in security matters. Here's why Donald Trump wants Greenland: https://t.co/LardIvvaYx pic.twitter.com/9JPQj8iLjM
— Financial Times (@FT) January 9, 2025
Grönland Amerikához való csatolása, mint politikai cél sem egy újkeletű ötlet. Először az 1860-as években merült fel lehetőségként a sziget megvásárlása, ám az 1940-es német villámháborúig nem került az amerikai stratégiai gondolkodás középpontjába. Akkoriban kevés repülőgép volt képes eljutni Új-Fundlandtól egészen Írországig, ráadásul a német haditengerészet lépéseket tett annak érdekében, hogy ellenőrzése alá vonja a sziget partvidékét. Ennek következtében az amerikai kormány hajókonvojt indított Grönlandra, és elrendelte egy katonai bázis felépítését. Érdekesség, hogy az ott létesített meteorológiai központok segítettek meghatározni a megfelelő időpontot a normandi partraszállás számára.
1945-öt követően az amerikai–szovjet versengés kiéleződésével Grönland kulcsfontosságú maradt az USA számára. A sziget biztonságát a NATO keretein belül biztosították, mivel mind az európaiaknak, mind Washingtonnak érdeke volt a régióban való jelenlét.
Először felszállópályaként szolgált volna arra az esetre, ha légi hadműveletet kellett volna végrehajtani a Szovjetunió területén, az interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlődésével pedig az amerikaiak radarállomásokat telepítettek, valamint a hidegháború legfeszültebb éveiben feltehetőleg atombombákat is elhelyeztek szigeten. Időközben Grönland elnyerte autonómiáját Dániától, és egyre nagyobb befolyást szerzett saját belpolitikai folyamatainak irányításában. Ez azonban nem befolyásolta az amerikaiakkal fenntartott szoros kapcsolatot, akik továbbra is létfontosságú szövetségesként tekintettek a sziget politikai vezetésére.
Ezek alapján - habár nem valószínű, hogy hivatalosan is amerikai fennhatóság alá kerül a sziget - az elképzelhető, hogy a hidegháborús periódushoz hasonlóan, Washington szabad kezet kap, hogy geopolitikai és gazdasági céljait érvényesítse.
Szemlézte: Vencz Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon