Mi biztosította eddig és mi biztosíthatja a jövőben a világháború óta őrzött európai békét? Erről írt cikket Thibault Muzergues a National Interest hasábjain.
A szabad, békés Európa víziója csak az amerikai vezetés alatt tudott megvalósulni és ezért helyes, ha az Egyesült Államok megvédi az Amerika által formált Európát - érvel cikkében Thibault Muzergues.
A szerző kifejti: május 8-án az EU tagállamai és az Egyesült Államok nem csak a nácizmus legyőzését ünnepelhetik, hanem az immár 77 éves európai békét - amelyet egyrészt az európai politikai közösség, másrészt az Egyesült Államok és a NATO katonai hatalma véd meg. Az európai földön időközben, az EU és a NATO tömbjén kívült történt háborúk ellenére ez a 77 évnyi béke egy csoda - ha figyelembe vesszük Európa történelmét a 2. világháború előtt. Valójában a folyamatos európai háborúskodás vezetett ahhoz a tudáshoz, amellyel Európa a 17. és 19. század között a világot uralni tudta.
Az oroszok által indított háború azonban ezt a mai európai békerendszert fenyegeti. Visszajöttek a 20. századi háborúk emlékei, ahogy az intenzív, teljes háború visszatért az európai kontinensre.
A szerző szerint tévedés azt gondolni, hogy a háború a Donbasz vagy egyáltalán Ukrajna területén marad. A háborúk története arra tanít, hogy elakadás esetén azok nem csak folytatódnak, hanem új frontokat nyitnak a hadászati előny megszerzése céljából. Bár egy NATO-tagállam elleni támadás valószínűtlen, ugyanakkor például a szomszédos Moldovára kiterjedhet a konfliktus, vagy épp állam alatti szerveződések gerjesztenek konfliktust például a Balkánon, hogy elvonják a forrásokat az ukrán frontról.
A háború Európába való visszatérése sokunkat sokkolt. Mégsem kellene, hogy meglepetés legyen, hiszen az orosz hadsereg rég nyilvánvalóvá tette, hogy a Szovjetunió megalázó széthullását meg akarja bosszulni. Arra is számíthattunk, hogy a kétezres években visszaerősödő orosz hadsereg erőforrásait bevethetik Európában. A mostani, Ukrajna elleni háború sem februárban kezdődött, hanem a Krím és a Donbasz elfoglalásával, 2014-ben.
Putyin ukrajnai háborúja azonban nem az egyetlen dolog, ami miatt Európának aggódnia kell. A kontinens szomszédságában és azon belül is újabb és újabb konfliktusok robbannak ki, az arab tavasz folyományaitól a nyugat-európai iszlamista terrorizmusig.
Eközben Görögország és Törökország, vagy épp Franciaország és Törökország hadiflottája is veszélyesen közel került az összecsapáshoz. Bosznia rendszere is recseg-ropog. A nagy nyugati tagállamokon belül belső társadalmi mozgalmak is politikai feszültségeket gerjesztenek, a francia sárgamellényesektől a katalán szeparatistákig.
Nézzünk szembe azzal: Európa ma kevésbé biztonságos, mint tíz évvel ezelőtt - szögezi le a szerző, aki szerint az ukrajnai háború nem csak egy kivétel lehet a béke rendje alól, hanem akár egy előjáték egy sokkal rosszabb fejlemény előtt.
A szerző úgy látja, Európának a naiv pacifizmus helyett sokkal többet kellett volna tennie a halmozódó fenyegetések ellensúlyozására, a fegyverkezéstől az orosz energiaforrásoktól való elforduláson át Törökország EU-csatlakozásának világos elutasításáig. Európának az EU fokozódó egyensúlytalanságaival is foglalkoznia kellett volna. A szerző szerint immár vége annak, hogy Németország Európa motorja, ami az olcsó orosz gázra, a nyitott kínai piacra és az olcsó közép-európai munkaerőre épült.
De Európán túl is vállalni kell a felelősséget: az Egyesült Államok túl sokáig hitte magától értetődőnek a stabilitást és a lojalitást.
A 2008-as válság óta a kontinentális Európa az angolszászok mohóságát vádolta, míg Amerika magától értetődőnek vette a transzatlanti kapcsolatok működését.
A National Interest szerzője szerint a mai Európát, annak biztonságpolitikai rendszerét nagyrészt az Egyesült Államok konstruálta meg. Ha az USA eltűnik ebből a rendszerből, akkor Európa nagyon más irányba fejlődik tovább, ami jóval kevésbé lenne előnyös Amerika érdekei számára. Ha az oroszok villámháborúja februárban rögtön orosz győzelemmel zárult volna, az amerikaiak egy jóval fenyegetőbb világra ébredhetnétek most, Európától a Dél-kínai tengerig.
Amerika így továbbra is mélyen érdekelt Európa rendszerének fenntartásában, mert ez szolgálja Amerika és a szövetségeseinek érdekeit is. Ez nem egyszerű, sőt, gyakran frusztráló feladat. De az USA gazdaságának és biztonságának jelentett előnyök többet nyomnak a latba, mint a hátrányok.
Ezért a szerző szerint fenn kell tartani, sőt tovább erősíteni Amerika és Európa kapcsolatrendszereit. "Ahogy a háború visszatért Európába, Amerika nemzeti érdeke, hogy befektessen az általa egy évszázada formált kontinens biztonságába és egységébe. Ez Európa és az Egyesült Államok érdeke is" - zárja sorait a National Interest szerzője.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: RG
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
