Miközben Európa teljes destabilizálásával fenyegető háború dúl Kelet-Európában, kérdéses, hogy az Egyesült Államok tud-e egyszerre Európában és a Csendes-óceán térségében is megfelelő katonai jelenlétet fenntartani. A RAND Corporation elemzői optimisták.
Amerikának a legnagyobb félelme az ukrán konfliktussal kapcsolatosan az, hogy miatta nem tud megfelelően Kínára koncentrálni. Miközben Európa továbbra sem elhanyagolható geopolitikai hadszíntér, az itt fenyegető Oroszország potenciálisan jóval gyengébb, mint Kína. A Távol-Kelet az igazi műveleti színtér, ahol Amerika világhatalmi státusza eldől a 21. században. Érdemes lenne hát Amerikának oda koncentrálni erőit, s Európát magára hagyni hosszú távon? Forrásai végesek, államadóssága egyre magasabb, komoly belpolitikai megosztottságtól szenved. Kína pedig egyre merészebb a Tajvani-szorosban.
2 #Chinese military spotter planes enter #Taiwan’s ADIZ
— Indo-Pacific News - Watching the CCP-China Threat (@IndoPac_Info) February 28, 2022
Taiwan sent aircraft, broadcast radio warnings & deployed air defense missiles to monitor #China's PLAAF aircraft.https://t.co/dfztU6ujZw pic.twitter.com/Vd2eO5qiZJ
Folyamatosan provokálja a kis szigetország légvédelmét,
és lassan felkészül egy esetleges invázióra, amit csak egy nagyon határozott, nem megosztott amerikai jelenlét háríthat el.
A probléma Raphael S. Cohen, a RAND Corporation elemzője szerint az, hogy az Egyesült Államok nem választhatja meg ellenfeleit. Szerinte Oroszország beleavatkozik Amerika választásaiba, kibertámadásokat hajt végre, és most persze Kelet-Európát is destabilizálja az Ukrajna elleni nyílt agressziójával.
Amerika azonban nem eszközök nélküli. Miközben két térségben kellene jelen lennie, a RAND szerint fontos megjegyezni, hogy Európában elsősorban szárazföldi, míg a Csendes-óceánon haditengerészeti képességekre van szükség. A légierő valóban mindkét esetben elengedhetetlen, azonban a repülőgépeket gyorsan lehet mozgatni és ez a lehetőség egyelőre még kevéssé van korlátozva Eurázsia peremvidékén (Közel-Kelet, India térsége, Délkelet-Ázsia) ahol a Távol-Kelet és Európa között átrepülhetnek.
Ezenkívül Amerikának fontos, hogy európai szövetségesei a Távol-Keleten is segítsék tevékenységét. Ha pedig magára hagyná Európát, nem várhatná a diplomáciai és katonai támogatásukat a Csendes-óceánon. Pedig az Ausztráliával való szövetséget is az Egyesült Királyság közvetítésével hozta tető alá Amerika.
Ázsiai szövetségesei egyébként is jóval nagyobb bizalommal lehetnek, ha Washington nem csak magát képviseli, hanem a teljes Nyugat egységfrontját.
Természetesen elkerülhetetlen az amerikai haderő minden eddiginél nagyobb fejlesztése. Azonban az adatok alapján úgy tűnik, hogy ez elviselhető. A hidegháború folyamán ezek a katonai költségek a GDP-n belül nagyjából a kétszeresét tették ki Amerika mostani költéseinek.
Azonban látnunk kell azt is, hogy ez egyelőre csak az amerikai állam költségeinek radikális rendezésével lehetséges. A Reagan-korszakban tapasztalt 6% fölötti hadiköltségvetést és a vietnami háború 10% körüli költését jelentős mértékben kötvénykibocsátással, tehát hitelfelvétellel fedezte az amerikai állam. Ma - miközben állandóan nő az adósságteher - egy radikális adósságnövelés már veszélyes lehet. Így az Egyesült Államoknak, ha kétfrontos szembenézésre készül, radikálisan át kell rendeznie pénzügyeit, hogy megfelelően kigazdálkodhassa a szükséges katonai költségeket. Az idő sürget, a mostani európai háborút követően pedig csak tovább éleződik az eurázsiai hatalmakkal való nyugati vetélkedés.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
