Június közepén többnyire megszűnnek a schengeni övezeten belül a járvány miatt életbe léptetett utazási korlátozások, és ha nem jön a második hullám, akkor a német elnökség alatt a még megmaradt belső határellenőrzések is újra tartósan eltűnhetnek – ezzel együtt pedig várhatóan újra előtérbe kerülnek a migrációs válság óta terítéken lévő schengeni reformtörekvések. A témáról Raphael Bossong ír a Stiftung Wissenschaft und Politik júniusi kiadásában.
2020 februárjában, amikor Olaszország bevezette az első országon belüli utazási korlátozásokat a koronavírus miatt, az Európai Bizottság a WHO ajánlásával összhangban még elutasította, hogy a schengeni határátkelések esetében is hasonló intézkedéseket vezessenek be. Mégis, amikor márciusban – az alpesi síturizmus által beindítva – az esetszámok Európa-szerte kilőttek, 15 EU-tagország és a schengeni övezet további 4 tagja lezárta határait.
Ezek az egyoldalú nemzeti védekezések európai szinten tekintve hirtelen komoly problémákat okoztak, elsősorban a nemzetközi gyógyászati ellátásokat és a külföldi munkások és ingázók foglalkoztatását illetően. A belső piacot ez komoly próba elé állította. Nem sokkal ezután a további káros különutas megoldásoktól tartva a kormányoknak sikerült például az Európai Tanácson keresztül a külső határok lezárásáról, a szabad áruszállítás biztosításáról és még néhány egyéb intézkedésről is megegyezniük.
A tagállamok tehát igyekeztek alapjaiban fenntartani a szabad mozgás jogát, és az európai párbeszédben is a közös kárcsökkentésre törekedtek – a részletekben azonban továbbra is nagy a diverzitás. Ez pedig magában hordozza annak a lehetőségét, hogy az áru- és személyforgalom töredezettsége megszilárdulhat, ahogy például a határok újranyitása is először országcsoportokon belül jött létre. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság alelnöke ezt a jelenséget úgy foglalta össze, mint „mini Schengenek” kialakulását – bár ez idáig nem következett be.
Ha a koronavírus leköszön, a tagállamok mozgásterét e tekintetben újra a szigorú EU-s jogi keretek fogják meghatározni. Ha ez megtörténik, az azt eredményezheti, hogy ezúttal ténylegesen napirendre kerül Schengen reformja. Ebben nemcsak a mostani tapasztalatokat kéne figyelembe venni, hanem a korábbiakat is.
Norvégia, Svédország, Dánia, Franciaország, Németország és Ausztria 2015 végétől kezdve végez határellenőrzéseket belső határaikon elszórva, amit jogi fórumokon jellemzően a külső határok gyenge védelmével indokol, bár a schengeni megállapodás 25-ös és 28-as cikkelye tiltja a tagállamok számára fél évnél hosszabb időre az egymás közötti határellenőrzések újrabevezetését – illetve két évnél hosszabb időre akkor, ha a Miniszterek Tanácsa egy, a teljes övezetet érintő rendszerszintű veszélyt állapít meg. A példa két problémára világít rá: egyrészt, egy koronavírushoz hasonló fenyegetés esetén nehéz és veszélyes előre felső határt szabni a különleges intézkedések időkorlátjait illetően; másrészt, a migráció kérdése még mindig megoldatlan.
A szerző szerint a nyáron az utazási korlátozások megszüntetésével az említett hat ország korábbi gyakorlatának is véget kellene vetni azért, hogy ezáltal is hangsúlyozva legyen a schengeni övezet ellenálló-képessége, mivel az EU-s állampolgárok jelenleg talán minden korábbinál nagyobb vívmányként élik meg az Európán belüli szabad mozgást. Véleménye szerint, bár az EU migrációs és menekültpolitikája körüli alapkonfliktusok, amelyek természetüknél fogja szorosan összekapcsolódnak a határellenőrzés és a szabad mozgás kérdésével, nem a következő időszakban fognak megoldódni, mindenképpen foglalkozni kell ezekkel is.
Ősztől pedig a Schengeni határellenőrzési kódex reformjáról kéne tárgyalni. A különleges rendelkezések időkorlátjain kívül a tagállamok koordinációján is szükséges lenne javítani, például a tagállamok és az Európai Bizottság közötti párbeszéd hatékonyabbá tételével. Végül, de nem utolsósorban pedig arról kellene a tagállamoknak dönteniük, hogy hogyan valósítsák meg követhető és hatékony módon az utazók egészségügyi ellenőrzéseit. Ezáltal a koronavírus-válságot lehetne egy átfogó Schengen-reform keresztülviteléhez használni.
Szemlézte: Kiss Dávid
