Blog

Mi történt Szudánban? – A konfliktus okai és következményei

Heves összfegyvernemi összecsapások, tömeges civil áldozatok és a Nyugat elkeseredett kísérletei a külföldiek evakuálására. Miért most robbant ki polgárháború Szudánban, kik a harcoló felek és melyek a lehetséges következmények? A szudáni politika nemzetközi elemzései alapján igyekszünk felvázolni…

Heves összfegyvernemi összecsapások, tömeges civil áldozatok és a Nyugat elkeseredett kísérletei a külföldiek evakuálására. Miért most robbant ki polgárháború Szudánban, kik a harcoló felek és melyek a lehetséges következmények? A szudáni politika nemzetközi elemzései alapján igyekszünk felvázolni az eseményeket.

Szudán 1956-os függetlenné válása óta súlyos belső integrációs problémákkal küzd, amelyet az országot alkotó régiók etnikai diverzitása és az egységes nemzeti politikai elit hiánya okoz. 2011-ben el is szakadt tőle az egyik régió, önálló országgá válva Dél-Szudán néven. Az elmúlt 67 év alatt mindössze 13 évig volt parlamentáris kormány az országban, a többi időszakot katonai diktatúrák jellemezték. A jelenlegi helyzet az Omar al-Bashir diktatúrájának 2019-es bukása után beindult politikai mozgások következménye.

Az új vezetésnek szembe kellett néznie a belső politikai csoportok végletes megosztottságával, s az előző rendszer súlyos emberiesség elleni bűncselekményeivel, amelyeket a rezsim biztonsági erői elsősorban a 2003 óta az állam elleni felkelések fészkének számító Dárfúr régióban követtek el.

Az új polgári kormány ráadásul hatalommegosztásra kényszerült pontosan ezekkel a biztonsági erőkkel, ami súlyosan akadályozta a diktatúra utáni rendezést. 2021 őszén végül meg is szűnt a civil kormány uralma és ismét ezek a biztonsági erők – a hadsereg és a felkelők ellen szervezett milícia, a „Gyors Támogató Erők” (arabul: El Quwat El Da’m El Saree’) vették át a hatalmat, féltve státuszukat az új rendben.

Úgy tűnik azonban, hogy a katonák nemcsak egy esetleges civil vezetéstől, de egymástól is félnek. Az elmúlt másfél év a két erő közötti vetélkedésről szólt. A hadsereg feloszlatta volna a Gyors Támogató Erőket, amely azonban nem kívánta feladni önálló státuszát, legfeljebb egy „bizonytalan jövőnek” nevezhető, tíz évig elhúzódó folyamat során. A két erő vezetői – a hadsereg részéről Abdel Fattah al-Burhan, a Gyors Támogató Erők részéről Mohamed Hamdan Daglo – vetélkedése robbantotta ki a polgárháborút 2023. április 15-én.

Szudánnak ismét az elitjei megosztottsága, a nemzeti célok tisztázatlansága lett a veszte, összekapcsolódva a korábbi belháborúk alatt meghízott biztonsági erők vetélkedésével.

A nemzetközi közösség válasza még nem világos. Az ukrajnai háborúban vergődő Oroszország számára kecsegtető lehetőségeket kínál a harc. A Wagner-csoport együttműködése jó a Gyors Támogató Erőkkel, velük együttműködésben termel ki és exportál aranyat az ország nyugat tartományában, Dárfúrban. Ettől függetlenül az orosz államnak lényegében nincs erőforrása egy ilyen proxyháborúra, és nem is akar rossz színben feltűnni a vele szemben egyelőre semleges afrikai államok előtt, mint a helyi bajok okozója. Így valószínűleg örömmel fogadna egy könnyű győzelmet Mohamed Hamdan Daglo részéről, de minél inkább elhúzódnak a harcok, annál inkább kihátrál majd a küzdelemből.

A Nyugat egyelőre az állampolgárai evakuálásával és egy fegyverszünet tető alá hozásával van elfoglalva. A fegyvernyugvás egy időre sikeres volt, de éppen április 30-án, cikkem megírásának napján jár le, és elég egyértelmű, hogy itt meg is szakad. Az elmúlt napok is folyamatos csapásváltásokkal teltek a két szembenálló fél tüzérsége részéről.

A konfliktus esélyes, hogy bevonhat más országokat is, például Egyiptomot.

Az észak-afrikai ország alapvetően a szudáni hadsereget támogatja a Gyors Támogató Erőkkel szemben, elsősorban légierővel. Azonban már a konfliktus kirobbanásának napján több egyiptomi repülőcsoportot rohantak le a földön a Gyors Támogató Erők, kínos helyzetbe hozva ezzel a kairói kormányt. Egyelőre nincs szó egyiptomi beavatkozásról a harcokba, és több egyiptomi túszt is szabadon engedtek Daglo tábornok katonái, de egyértelmű, hogy az egyiptomi részvétel előjátéka lehet egy regionális eszkalációnak.

Európa és Magyarország szempontjából a konfliktus legfontosabb, akár azonnali következménye természetesen egy menekülthullám elindulása lehet. Már most is tízezrek menekültek a környező országokba.

Szudán belső konfliktusa jól példázza, hogy a multipoláris világrend egyensúlyi helyzete nagyon gyorsan megbillenhet instabil országokban. A posztgyarmati régiók még mindig formálódóban levő államai, nemzetei folyamatosan biztonsági kockázatot jelentenek. Ma, amikor a főbb hatalmak egymás ellen gyűjtenek erőt, s nem a perifériákra figyelnek, ilyen konfliktusok gyorsan eszkalálódhatnak.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

Ossza meg másokkal is: