Donald Trump, az USA régi-új elnöke, számtalan ötlettel állt elő a közelmúltban arra vonatkozóan, hogyan képzeli el a következő 4 évet.
Az üzletember január 20-i beiktatása óta, ahogy a The Economist-ban is olvashatjuk, sok elemző fejében forognak a fogaskerekek: vajon beváltja Trump az ígéreteit? Mi vár a NATO-ra? Hogyan fog hozzáállni a nagyhatalom újdonsült feje az EU-hoz? Fontos egyáltalán a WHO bárkinek is? Na és a környezetvédelem? Ennek járunk utána ebben a cikkben.
Az EU Trump nélkül is válságban van, hiszen a különböző politikai sodrások nem könnyítik meg a kormányközi szervezet munkáját.
A tagállamok politikai berendezkedése ugyanis meglehetősen különböző: van, ahol patrióta, máshol szélsőbaloldali, esetenként akár centrista erők uralkodnak. Ezek az aktorok mind máshogy viszonyulnak tagságukhoz, illetve az új elnökhöz is, ami széthúzást szül a szupranacionális nemzetközi szervezeten belül és kívül. Egyébként az EU előtt Trumppal vagy nélküle 5 forgatókönyv áll: az EU vagy fenntartja jelenlegi működését, és reformprogramokra összpontosít, vagy visszatér az egységes piac minimalista modelljéhez, ami gyengítené politikai integrációját. A harmadik opció szerint egyes országok szorosabb együttműködésre lépnek bizonyos területeken. A negyedik forgatókönyv az EU erőforrásainak fókuszálását jelentené meghatározott szakpolitikai területekre, míg az ötödik, legambiciózusabb lehetőség a teljes integráció, közös védelmi és külpolitikai struktúrával. A Trump-féle protekcionizmus és az ukrajnai háború fényében az Unió számára sürgős, hogy egységben és hatékonyan reagáljon az eseményekre.
Ahogy korábban blogunkon is olvashattuk, Donald Trump-nak ambíciózus tervei vannak a NATO-t megalapító Washingtoni Szerződés 5. cikkelyének felülírására.
A kollektív védelem egy szövetség tagállamai közötti megállapodás, amely szerint külső fenyegetés vagy támadás esetén közösen lépnek fel katonai eszközökkel a megtámadott tagállam védelmében. Ez a mechanizmus kifelé irányul, és nem foglalkozik a tagok belső konfliktusaival. A NATO Washingtoni Szerződésének 5. cikkelye kimondja, hogy egy tagállam elleni támadást valamennyiük elleni támadásnak tekintenek, és közösen cselekednek a béke és biztonság helyreállítása érdekében. Ez amiatt fontos, mert a kollektív védelem a legnagyobb biztonsági garancia a NATO-ban, és ha ez kicsúszik a tagállamok alól, a transzatlanti térség biztonsági architektúrája jelentős károkat szenvedne. Védtelenebb lenne a külső támadásokkal szemben, és a belső konfliktusok is tovább gyengítenék. Donald Trump America First politikája, amely nacionalista és izolacionista megközelítést képvisel, tovább gyengítheti a transzatlanti együttműködést, amely már eddig is a törékeny nemzetközi rend egyik alapját képezte.
Mint hallhattuk, az amerikai elnök nem különösebben hisz a klímaváltozásban, és a WHO-ból is kilépteti az USA-t.
A párizsi klímaegyezmény célja, hogy a globális felmelegedést 1,5-2 Celsius-fok között tartsa, és az országok önkéntes vállalásokkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, mivel a klímaváltozás csak nemzetközi együttműködéssel kezelhető. Trump azért lépteti ki az Egyesült Államokat az egyezményből, mert igazságtalannak tartja az amerikai hozzájárulás mértékét, és úgy véli, az ország saját stratégiája hatékonyabb. A szakértők szerint a kilépés azonban hátráltatja a globális klímavédelmi törekvéseket egy olyan időszakban, amikor a világ egyre súlyosabb károkat szenved a klímaváltozás miatt. Ugyanakkor sokak szerint az USA stratégiája is hatékonyan működhet a klímacélok elérése érdekében.
A WHO 1948-ban jött létre azért, hogy globálisan támogassa az egészségügyet, összehangolja a járványokra adott válaszokat, és olyan sikereket ért el, mint a fekete himlő felszámolása. Trump azért lépteti ki az Egyesült Államokat, mert szerinte a szervezet korrupt, Kína iránt részrehajló, és aránytalan anyagi terhet ró rá. Kritizálta a WHO COVID-19 járványkezelését és Kína átláthatóságának hiányát, miközben az amerikai hozzájárulást túlzottnak tartja. Döntése mögött általános szkepticizmus áll a globális intézményekkel szemben, melyekről úgy véli, hogy sértik az USA érdekeit. A szakértők szerint a kilépés azonban gyengíti a nemzetközi együttműködést, késlelteti betegségek felszámolását, és nehezíti a jövőbeli járványok kezelését, ugyanakkor lehetőséget biztosít az USA-nak, hogy pénzügyi forrásait hatékonyabban allokálja.
Forrás: Statista
Ver esta publicación en Instagram
És mi lesz velünk? Üdvözli Magyarország az új elnököt?
A válasz a kérdésre egyértelműen igen. Magyarország és az USA számtalan politikai aspektusban egy véleményt propagál, és ugyanazon ügyeket találják relevánsnak. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy nem az aktuális elnökkel, hanem az USA-val építjük kapcsolatainkat, tehát arra kell törekednünk, hogy a pozitív kapcsolatokat az utolsó Trump-ciklus után is megőrizhessük.
Összességében elmondható tehát: nagy változások jönnek.
A nagyhatalomnak most 4 éve van bizonyítani azt, hogy egyedül is képes harcolni azokkal a fenyegetésekkel, amelyekkel eddig másokkal karöltve vette fel a harcot. Nyilvánvaló továbbá, hogy nem csak az USA-nak kezdődik új korszak: a világ többi része is figyel. Az USA, ún. maker-ország, minden egyes cselekedetével kölcsönhatásba lép a shaper- és taker-országokkal, így a világgazdaság, a világpolitika és sok más terület is megérzi majd a változásokat. Véleményem szerint elengedhetetlen az országok és nemzetközi szervezetek között a makulátlan kapcsolat, és minden szereplőnek törekednie kell arra, hogy mialatt gyakorolja saját állama szuverenitását, előremozdítja a nemzetközi közösség által kitűzött globális jellegű célt, ami végső soron a nemzetközi béke és biztonság fenntartása kell, hogy legyen.
Szemlézte: Burzán Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon