Több hónapos vámháborút és kereskedelmi ellenségeskedést követően a két világhatalom vezetőjének múlt heti találkozója végül kölcsönösen előnyös megállapodást eredményezett. Trump és Hszi közeledése azonban legfeljebb csendesíti a két ország közötti nagyhatalmi versengést.
Donald Trump ázsiai látogatása számos szempontból kivételes jelentőséggel bírt. Az amerikai elnök második beiktatása óta először tett hivatalos látogatást a térségben, ahol Kuala Lumpurban, 2017 után ismét részt vett a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének csúcstalálkozóján és Japánba is ellátogatott, röviddel a szigetország első női miniszterelnökének, az ultrakonzervatívnak tartott Takaicsi Szanae beiktatását követően. A körút során az amerikai vezető sikeres megállapodásokat kötött a többi között Malajziával, Kambodzsával, Thaifölddel, Vietnámmal, valamint a közeli szövetséges Japánnal és Dél-Koreával. A legnagyobb várakozás azonban a Kínai Népköztársaság vezetőjével való amerikai találkozót kísérte, melynek a dél-koreai Puszan, az ország második legnagyobb városa adott otthont.
A találkozót megelőzően a kínai-amerikai viszony odáig jutott, hogy Donald Trump 100 %-os vámok bevezetését helyezte kilátásba a kínai import termékekre,
míg válaszul Kína is számos komoly korlátozást vezetett be az Egyesült Államokkal való kereskedelme terén. Ezek közül az amerikai mezőgazdasági termékekre kivetett megtorló vámok különösen fájdalmasan érintették az amerikai farmereket, a kínai ritkaföldfémek exportkorlátozása pedig az amerikai high-tech, autó és katonai szektort veszélyeztette. Mivel jelenleg Kína adja a világ ritkaföldfém-kitermelésének 70%-át, a kieső kritikus nyersanyagok pótlása komoly kihívás elé állította volna az Egyesült Államokat. Az amerikai piac azonban Kína gazdasága számára is kiemelten fontos, így a helyzet további eszkalálódása egyik oldal érdekét sem szolgálta volna.
A több mint másfél órás tárgyalást Trump “csodálatosként” értékelte, és Hszi Csin-ping is pozitívan nyilatkozott róla.
A két nagyhatalom vezetője hat éve találkozott utoljára személyesen, és amellett, hogy most a kereskedelem területén számos problémás kérdésben meg tudtak egyezni, a jövőben az egyeztetések megismétlését is tervezik. Ebből akár a kínai-amerikai kapcsolatok hosszabb távú normalizálódására is következtethetünk.
Amerikai szempontból az egyik legfontosabb eredmény, hogy Kína egyelőre felfüggesztette a ritkaföldfémekre és a kritikus ásványokra vonatkozó, tavaly bevezetett export tilalmát.
Trump elnök hangsúlyozta, hogy ennek globális jelentősége van, és reményét fejezte ki, hogy ez sokáig így maradhat. Kína továbbá a mezőgazdasági vámokat is felfüggesztette, és nagy mennyiségű amerikai szójababot vásárolt. Trump továbbá a kínai befektetések növekedését várja a frissen létrejött együttműködéstől és beleegyezett bizonyos fejlett amerikai technológiák, főleg számítógép chipek kínai vásárlásába.
Ezenkívül Trump több kínai termékeket sújtó büntetővámot is elengedett, a fentanillal kapcsolatos vámokat pedig a felére csökkentette, cserébe együttműködést kérve a súlyos kábítószer beáramlásának megállítására a Kínai Népköztársaságtól. Ezen kívül a hajózást érintő, szigorú korlátozásokon is változtattak. A felek azonban egy szót sem szóltak Tajvanról, holott a sziget státuszának kérdése egy rendkívül meghatározó forrpontja a térségnek. Azonban talán éppen ezért nem volt most róla szó, ugyanis ebben a kérdésben valószínűleg sem Trump, sem Hszi nem tudott volna engedményt tenni, és könnyen lehet hogy konszolidáció helyett tovább súlyosbodó szembenállást eredményezett volna a probléma.
Tajvan kérdésének kerülése azonban jól mutatja a helyzet törékenységét, mely a megállapodások ellenére továbbra is fennáll.
Az orosz-ukrán háború kapcsán azonban szóba jött a két nagyhatalom együttműködése a háborúzó felek kibékítése érdekében. Azonban Trump azon megjegyzése, mely szerint, ha az érintettek háborúzni akarnak, hagyni kell őket előbb háborúzni, pesszimista fordulatra utal, különösen ahhoz képest, hogy a békés rendezés érdekében nemrég még egy budapesti csúcstalálkozó lehetősége is fennállt az orosz vezető, Putyin és Donald Trump között. Ráadásul az amerikai elnök a nukleáris tesztek újraindítását jelentette be éppen a kínai találkozója előtt. Ilyen lépésre 33 éve nem volt példa, így a bejelentés jelentős port kavart, az elnök azonban azzal érvelt hogy mások is ezt csinálják, tehát Amerika is megteheti. Az orosz olaj vásárlásáról sem esett szó, holott tavaly Kína vette a legtöbb nyersolajat a szankciókkal sújtott országtól. Viszont Kína beleegyezett az amerikai energia importba, amely egy konstruktív lépés az adott helyzet feloldására. Továbbá Kína hangsúlyozta elkötelezettségét a további nyitás és az ehhez szükséges reformok felé.
A jelenlegi tárgyalások tehát mindkét fél számára előnyös eredményekkel zárultak, amelyek jelentős mértékben stabilizálhatják a vámmháború következtében kialakult, erősen ingadozó kereskedelmi és gazdasági helyzetet.
Belpolitikai szempontból pedig kifejezetten sikerként könyvelhető el a két vezető konstruktív, akár barátságosnak is tekinthető találkozója, amely egyelőre, rövid távon biztosítja egy globális kereskedelmi háború deeszkalációját. Azonban nem változtat Kína rohamos fegyverkezésén, a technológiai verseny is tovább fog folytatódni a két rivális hatalom között, miközben a Dél-kínai-tenger törékeny biztonsági egyensúlya rendkívül sérülékeny helyzetbe hozza az Egyesült Államok régi térségbeli szövetségeseit. Mindezek tükrében a jövőben még biztosan várhatóak további tárgyalások és kérdéses, hogy az egyre erősödő Kína és a sokáig domináns Egyesült Államok aktuális érdekei meddig képesek visszatartani a kettejük közötti élesedő konfliktusok felszínre jöttét.
Írta: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
