Sokan felkapták a fejüket, amikor Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök Vlagyimir Putyinnál tett hivatalos látogatásán, az orosz elnök mellett ülve hívott fel az ukrán-orosz háború leállítására, megjegyezve azt is, hogy a konfliktus okai “nehezen érthetőek” más háborúkhoz képest. De miért most és miért éppen Kazahsztán hív fel békére?
Közép-Ázsia országai a világ fejlődő gazdaságai közül az egyik legkülönlegesebb - talán fogalmazhatunk úgy is, hogy legkellemetlenebb - geopolitikai szituációjában vannak 1991-es függetlenségük óta. A világ tengereitől el vannak zárva, és körös-körül csak olyan országok és térségek határolják őket, amelyek különféle okokból okoznak komoly geopolitikai kihívást. Délen ott van Irán és Afganisztán, amelyek folyamatosan szemben állnak az USA által vezetett Nyugattal, és ezért a rajtuk keresztül való kereskedelem majdnem lehetetlen. Keletre a hatalmas Kína határolja a térséget, amelynek a gazdasági súlya elől elugrani ezeknek az országoknak szinte lehetetlen. És persze északra ott van Oroszország, a korábbi gyarmatosító, amely hagyományosan a “közel-külföld” részeként tekint a közép-ázsiai köztársaságokra, és természetesnek veszi, hogy bizonyos befolyást gyakorol felettük. Egy ilyen környezetben próbálnak ezek az országok próbálnak kitörni a geopolitikailag “futottak még” kategóriából, feljebb lépni a közepes jövedelmű országok csoportjába, miközben egyelőre még komoly demográfiai nyomás is nehezedik rájuk belülről.
Kazahsztán ezen országok közül különösen Oroszországnak van nagyon erősen kitéve, tehát nagyon óvatosan kell mozognia az ukrajnai háború ügyében. A szárazföldi határai különösebb természetes határok nélkül találkoznak Oroszország szibériai és volgai régióival, tehát a logisztikai rendszere az oroszokhoz van kapcsolva, miközben stratégiai értelemben szinte teljesen védtelen, és jelentős orosz kisebbsége is van. 2022 elején, éppen az ukrajnai invázió előtt ráadásul az oroszok avatkoztak be az egyes posztszovjet országokat tömörítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSzSz vagy orosz akronímával ODKB) égisze alatt Kazahsztánban, hogy segítsék a benzinársapka eltörlése miatti zavargások elfojtását.
Kazahsztánnak a korlátai mellett azonban komoly okai is vannak a háború ellen való agitálásra. Az ország fejlődni és a Nyugattal kereskedeni akar.
A kereskedelmi infrastruktújára azonban Oroszországhoz van kötve: jó példája ennek az olajexportja, amely az út bizonyos szakaszán Nyugat felé teljes egészében Oroszországon kell, hogy áthaladjon. A kazah olaj nem számít “orosznak”, a kazahok saját export-olajkeveréket dolgoztak ki, hogy ne essenek az orosz olajat korlátozó világpiaci szankciók alá. Az oroszországi exportútvonalukat, különösen annak a Fekete-tenger partján lévő novorosszijszki állomását mostanában egyre többször sújtják az ukrán távolsági dróncsapások, amelyek komoly kiesést okoznak - a kazahok tiltakoznak is ellene az ukránoknál.
⚡🇰🇿Kazakhstan has issued a strong demand to Ukraine to immediately stop drone attacks on tankers loaded with its oil at the CPC terminal in Novorossiysk, warning of lawsuits for economic damages after multiple strikes this week. The Caspian Pipeline Consortium carries ❗80% of… pic.twitter.com/qlBiYbkmcc
— Kyrylo Shevchenko (@KShevchenkoReal) July 22, 2026
Ráadásul a nyugati szankciók közvetetten is hatnak Kazahsztánra: mivel a kazahok erősen integráltak az orosz gazdaságba, a kazah cégek számos orosz partnerét sújtják szankciók. A szankcionált cégeknek a korlátozása a megmaradt ügyfeleikre is átterjedhet, és ez így közvetve megnehezíti a kazahoknak a Nyugattal való üzletelést.
A Nyugattal való üzletekre pedig bőven van étvágy Kazahsztánban, és ezt a Nyugat is tudja, sőt, tudatosan kihasználja. A legutóbbi időben a többi közép-ázsiai országgal együtt Kazahsztán elkezdte fejleszteni azokat az ágazatait, amelyek kulcsfontosságúnak ígérkeznek a 21. században. Ilyen például a ritkaföldfémek bányászata, amelyeknek egyik részére az amerikaiak már be is jelentkeztek - a befektető cég mögött részben maga a Trump család áll. Közben viszont Kazahsztán egyedüli közép-ázsiai országként az új amerikai (számos országra kivetett) 12,5%-os büntetővám célpontjai közé került, jelezve, hogy az amerikaiak rajta tartják a szemüket az elszakíthatatlan orosz szálakon.
A kazahokat így komoly gazdasági nehézségek és korlátok sújtják az orosz-ukrán háború miatt, és közben a nyugati kapcsolataik is sürgetik őket.
Persze ez még önmagában nem ok egy nyilvános nyilatkozat megtételére. Egyes kazah elemzők úgy sejtik, hogy Tokajev ezt a lépést akár magával Putyinnal is egyeztethette. Az oroszok, miközben egyébként a kazah felvetést hivatalosan elutasították, időnként maguk is beszélnek a tárgyalások lehetőségéről. Tokajev egy “Isztambul 2.0” formátumú tárgyalásra hívott fel, vagyis a 2022 márciusi isztambuli orosz-ukrán tárgyalások előzetes feltételeiből kiinduló béketárgyalásra. Ebben a formátumban Oroszország garanciát kapna Ukrajna semlegességére és az ország hadseregének bizonyos fajta korlátozására, (igaz, nem tartalmazza az új orosz területi követeléseket). Tehát igyekezett a saját mozgásterét demonstrálni, és egyúttal akár az oroszokkal kooperálva is “hangot adni” a béketárgyalások lehetőségének. Ezzel pedig akár a Kazahsztán számára olyannyira kulcsfontosságú ügyet is ténylegesen előremozdíthatta, ha csak nagyon kis mértékben is.
Tokajev kijelentése egészen biztosan jelezte azt, hogy Közép-Ázsia szeretne saját hangot kapni a világpolitikában, és óvatosan, de határozottan kifejezni a saját érdekeit is. Ezek az érdekek pedig egy egyre szorosabb integráció a világpiacra, nyitottság a világ felé - és ami Európa számára talán a legfontosabb, egy bizonyos szintig erősödő kooperáció a Nyugattal.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
