A kínai kormány időről időre új gazdasági irányvonalat mutat be. Ebből a legújabb a 2022 decemberében bemutatott 12 éves, “fogyasztás vezérelt” gazdasági stratégia. Az új irányvonal az állami beruházásokkal szemben a háztartások fogyasztási érdekeit célozza előtérbe helyezni. A terv valódi megoldást jelenthetne Kína problémáira, a szakértők mégis azt mondják, hogy halálra van ítélve. A Foreign Affairs legújabb elemzéséből kiderül, hogy miért.
2022 decemberében a kínai kormány egy új gazdasági tervet jelentett be, “fogyasztás vezérelt növekedés" néven, amely az ambiciózus, 12 éves gazdasági terv központi eleme. A modern kínai történelemben először fordul elő, hogy az ország vezetői hosszú távú stratégiaként a "háztartások fogyasztásának bővítését" helyezik előtérbe a "hatékony beruházással" szemben. Az új tervet szinte egyhangú dicséret fogadta a közgazdászok részéről.
Ennek megfelelő betartásával ugyanis elkerülhető lenne Kína számára a közepes jövedelem csapdája - az a jelenség, amikor a csökkenő termelékenység és a csökkenő beruházási hozamok a fejlődő országokban az életszínvonal stagnálásához vezetnek.
Bármennyire is racionális, Hszi Kínájában a fogyasztás vezérelt növekedés kudarcra van ítélve. Ahogy korábban is számtalanszor, úgy most is valószínűleg ki fog hátrálni abból a politikából, amely visszaesést jelent a nagyhatalmú választói csoportok számára. A kínai nép is tisztában van vele, hogy a párt aggodalmának első jelére Kína el fogja temetni a kezdeményezést.
Ütköző érdekek
A fogyasztás vezérelt növekedés egy nagyon is valós probléma megoldását célozza. A kínai háztartások kiadásai a GDP mindössze 38 százalékát teszik ki, ami 30 százalékponttal a globális átlag alatt van.
A beruházások felelnek Kína GDP-jének 43 százalékáért, ráadásul Hszi alatt a gazdaság egyre inkább függővé vált az állami megrendelésektől az elnök által "stratégiai fontosságúnak" tartott ágazatokban.
E beruházások ösztönzése érdekében a kormány korlátozta a GDP háztartásokra jutó százalékát, és növeli a preferált vállalkozásoknak és ágazatoknak juttatott részt.
Az államilag irányított beruházások legszembetűnőbb eredménye a lakásépítés és az infrastruktúra terén tapasztalható túlzott mértékű terjeszkedés volt, amelyet a termelékenység hirtelen csökkenése és az az adóssági szint ugrásszerű növekedése kísért.
A magánfogyasztás szintjének növelését célzó új stratégia számos pozitív fejleményt hozhatna. Az ingatlanspekuláció - amely pusztítást végzett a gazdaságban - csökkenne, a kínai polgárok széles rétegeinek bére és életszínvonala emelkedne. A kiadások és a beruházások a termelékenyebb gazdasági ágazatokba áramlanának, különösen a szolgáltatásokba, amelyeket a magánvállalkozások uralnak - a politikailag támogatott állami tulajdonúak helyett. A befektetések megtérülése növekedne, az adósságállomány növekedési üteme pedig csökkenne. A felfutó importtal a folyó fizetési mérleg többlete egyensúlyba kerülne. Végül pedig a világ piacgazdaságaival fennálló gazdasági és politikai feszültségek a hosszú évek után enyhülni kezdenének.
Hol van a hiba ebben a szépen felvázolt jövőképpen? Miért mondják mégis szakértők, hogy a terv halálra van ítélve? A válasz szerintük Hszi. A fogyasztás vezérelt növekedés ugyanis ütközik a kínai kormányzat közvetlenebb gazdasági prioritásaival. Ezek közül az első a rövid távú GDP-növekedés fokozása.
A kínai elnök soha nem engedte, hogy a piaci erők határozzák meg a GDP-számokat, ezért nincs okunk azt hinni, hogy most hajlandó lenne a gazdasági növekedést és a "stratégiai" ágazatok szerencséjét a fogyasztók szeszélyeinek kiszolgáltatni.
Az adósság szintje ehelyett tovább fog nőni, és a kormány érdekei ki fogják oltani a külföldi cégekre vagy az állami vállalatok versenytársaira irányuló fogyasztói keresletet – véli a Foreign Affairs cikke.
Már most utalnak arra jelek, hogy a kínai államfő fogyasztás vezérelt törekvései kudarcot vallottak. 2023 márciusában a kínai export 14,8 százalékkal megugrott, az import pedig 1,4 százalékkal csökkent, ami hatalmas, 88,2 milliárd dolláros havi külkereskedelmi többletet eredményezett. Ezek az adatok a fogyasztás vezérelt növekedés ellentétét tükrözik: gyenge belföldi kereslet hiányában az áruk külföldre áramlanak.
A kormány arra sem számíthat, hogy a fogyasztók új generációja megmenti terveit.
A fiatalok munkanélkülisége meghaladja a 20 százalékot. A gyenge belföldi kereslet közvetlenül korrelál a háztartások vásárlóerejének gyengülésével. 2008 és 2022 között a háztartások GDP-arányos adóssága 18 százalékról 62 százalékra emelkedett. A népesség gyors elöregedése szintén visszafogja a keresletet. Csökken az állami képességekbe vetett bizalom az idősek támogatásának terén is, így a kínai fiatalok új magánnyugdíjrendszerekbe fektetnek be, ami tovább vonja el a pénzt a fogyasztástól.
Ha Kína valóban komolyan venné a fogyasztás vezérelt gazdaság kiépítését az egypártrendszer fenntartásával, akkor nem kell messzire mennie, hogy működő példát találjon.
Hong Kong, bár soha nem volt demokratikusan kormányzott, a fogyasztói szuverenitásba sokkal kevésbé avatkozott be.
Ez azt eredményezte, hogy a háztartások fogyasztásának GDP-hez viszonyított 65%-os aránya alig marad el az Egyesült Államoktól, és 27 százalékponttal magasabb, mint a kínai arányszám. Hszi azonban soha nem fogja megengedni, hogy a fogyasztó központú gazdaság érvényesüljön Kínában – állítja a Foreign Affairs elemzése.
Ez ugyanis nagy fokú egyéni autonómiát és kereskedelmi szabadságot igényel, hogy a polgárok folyamatosan változó igényeire reagálni tudjon - olyan követelményeket, amelyeknek a KKP egyre kevésbé hajlandó megfelelni.
Talán mindannyiunkban felmerülő kérdés, hogy ha ennyire szembemegy a párt érdekeivel, miért hirdették egyáltalán meg az új gazdasági irányvonalat? Erre az egyik lehetséges válasz, hogy az elnök saját szerepét szeretné megerősíteni, magát egy változásokra képes vezetőnek bemutatva. A kínai kormányzására jellemző stratégia, hogy hatalmas felhajtással mutatnak be ambiciózus terveket, majd hirtelen, gyakran teljesen tagadva azok valamikori létezését, elhagyják a terveket.
A másik lehetséges forgatókönyv, hogy a fogyasztás vezérelt növekedés politikáját egyfajta naivitással, a járulékos következmények figyelembevétele nélkül kezdték el.
Szép lassan, ahogy a következmények Pekingben egyre világosabbá válnak, ez a gazdasági irányvonal ugyanolyan csendes halált fog elszenvedni, mint a korábbi kezdeményezések.
Más elemzők szerint a gazdasági stratégia sikeressége nem a párt akaratán múlik.
3/9
— Michael Pettis (@michaelxpettis) June 30, 2023
But I do have one disagreement with the article. The authors argue that Beijing will never allow consumption-led growth in China. I would argue instead that China doesn't have a choice.
Michael Pettis, a Carnegie Endowment kínai gazdasági elemzője a Foreign Affairs elemzésére válaszként azt a nézetét fejezte ki Twitteren, hogy nem annyira az államérdek, mintsem a gazdasági szükséglet korlátozza az ambiciózus terv megvalósítását.
Szemlézte: Kocsis Gabriella
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon