Újabb esemény világított rá arra, hogy az ukrajnai háború nem csupán egy regionális konfliktus. A dél-koreai hírszerzés szerint Észak-Korea nemcsak hadianyaggal látja el az oroszokat Ukrajnában, hanem katonákkal segítené Moszkvát Kijev legyőzésében. A felderítés szerint több ezres állományról van szó. Ezen esemény igencsak vízválasztó lehet, ugyanis eddig nem került sor arra, hogy idegen országok „tömegekkel” álljanak egyik vagy éppen másik oldal mellé. Látható, hogy az ukrajnai konfliktus nemcsak két szláv nép háborúja, hanem bizony a hidegháborúban meggyökerezett konfliktusokat is a felszínre hozza. Cikkünkben megpróbálunk rávilágítani a két Korea fontosságára az ukrajnai háború vonatkozásában.
A két Korea kapcsolata sosem volt egyszerű kérdés. A félsziget megosztottsága a II. világégés végére datálható, amely leginkább Japán kapitulációjára, illetve az egyre erősödő amerikai-szovjet versengésére vezethető vissza. Míg északon a szovjetek törtek be Mandzsúria felől, addig délen az amerikaiak szálltak partra. Nem is tartott sokáig a „béke”, ugyanis 5 évvel később Kim Ir Szen úgy döntött, képes lehet Moszkva támogatásával „egyesíteni” a kettészakadt népet. A hidegháború logikájából kiindulva az amerikaiak (és a Nyugat) értelemszerűen a déliek oldalára állt. Mondhatni a három éven át tartó konfliktus nem hozott jelentős változásokat, azonban annál inkább mutatott rá a térség geopolitikájának alapjaira.
Ez a háború nemcsak arról volt emlékezetes, hogy az amerikaiaknak sikerült az ENSZ égisze alatt „bevonulni”, hanem arról is, hogy nem Moszkva a térség nagy játékosa, hanem Peking.
Kína nélkül ugyanis nem lett volna képes Kim Ir Szen ellenállni a nyugati koalíciónak. Ez a tapasztalat pedig rendkívül fontos, ugyanis látni kell, hogy Észak-Korea Kína nélkül rendkívül sebezhető. Az 1953-as Panmindzsoni fegyverszünet hozott ugyan egy máig tartó békés időszakot, azonban fontos látni, hogy a két Korea továbbra is próbálkozik helyezkedni a nemzetközi politikában. Különösen igaz ez északra, ugyanis az államszocialista berendezkedés kifejezetten elmaradt a déli kapitalista államtól. Technológiában, innovációban és katonai képességekben is messze előrébb tart dél, mint észak. Katonailag azonban egy konkrét terület van, amiben Phenjan jelentősebb lehet, az pedig a hadseregre való fókusz mértéke. A Kim család uralta Koreában ugyanis a hadiipar, a hadseregben szolgálók aránya és a felhalmozott készletek sokkal jelentősebbek, mint Dél-Koreáé. Nehéz ugyan konkrét adatokat találni, mivel Észak-Korea nem éppen az átláthatóságáról híres. Azonban egyes hírek rámutatnak, hogy a gazdaságban a védelmi szektor (hadiipar és az azt kiszolgáló könnyűipar, illetve szolgáltatási szektorok) 33%-át teszik ki a gazdaságnak (GDP). Csak összehasonlításként, hazánk a GDP 2%-át, az amerikaiak gazdaságuk közel 3,4%-át fordítják katonai kiadásokra. Ez az adat arra mutat rá, hogy Észak-Korea folyamatosan készül egy potenciális konfliktusra, mondhatni maximumon tartja a hadiipari erőfeszítéseket, értelemszerűen az életszínvonal és a versenyképesség rovására.
Észak-Korea már többször került élelmiszer válságba. Az eszkaláció elkerülésére legtöbbször a kínaiak indultak megsegíteni „elvtársaikat”.
Peking abban érdekelt, hogy észak ne omoljon össze, hogy a Washington barát dél ne „egyesíthesse Koreát” (német 1990-es példa).
Phenjan azonban nem szeretne folyamatosan „Kína árnyékában” élni. Az ukrajnai orosz agresszió ilyen szempontból egy jó lehetőség Kim Dzsongun számára. Ugyanis Észak-Korea komolyan elszigetelődött, emiatt Phenjan egyből le is csapott a lehetőségre. Az oroszok erősödő katonai éhségét elsősorban lőszerrel és más hadiipari eszközökkel csillapították (orosz/szovjet kompatibilis eszközök). Cserébe pedig azt kapták, amire a leginkább szükségük van, élelmiszert és katonai technológiát. Észak-Korea ezzel „sikeresen” tarthatja hadigazdaságban, állandóan háborúra készen a lakosságát. Az orosz technológiával (ami jóval fejlettebb, mint a koreai) még emelhetik is a tétet a térségben (rakéta technológia). Ez pedig diplomáciai játszmákra is lehetőséget biztosít a Nyugattal szemben.
NEW: South Korea's National Intelligence Service (NIS) reported that North Korea transferred roughly 1,500 North Korean special forces to eastern Russia, where they are reportedly training before deploying to participate in Russia's war against Ukraine. ????(1/7) pic.twitter.com/hJWboSj6Lt
— Institute for the Study of War (@TheStudyofWar) October 19, 2024
Szöul szerint azonban Phenjan már nemcsak hadianyaggal látja el az oroszokat, hanem katonákat is küldenek, nem is kis mennyiségben. Ez pedig eltérhet a korábbi gyakorlattól, vagyis a zsoldosoktól, akik kisebb számban, sokszor tanácsadásban segítették a feleket.
Ez a kérdés azért is fontos, mert Dél-Korea korántsem egy gyenge gazdasági, illetve katonai hatalom. Szöul hasonlóan Phenjanhoz, igencsak jelentős katonai készleteket halmozott fel. Emlékezzünk, a két Korea jogilag még mindig háborúban áll. Már júniusban felröppentek a hírek, hogy Kim Dzsongun és Putyin közeledése miatt a dél-koreai vezetés az Ukrajnával kapcsolatos támogatási politikájának revízióján ügyködik. Korábban ugyanis inkább humanitárius akciókban segítettek az ukránoknak, azonban legfőbb riválisuk, Észak-Korea „beavatkozását” követően az is felmerült, hogy Szöul fegyverekkel segítsen Kijeven. Dél-Korea meghatározó tényező, ráadásul NATO kompatibilis eszközöket (155 mm tüzérségi lőszer) gyárt, ami igencsak hasznos lehet Kijevnek. Csak megjegyzésként, Szöul olyannyira jelentős hadiipart tudott felépíteni az elmúlt évtizedben, hogy még az európai piacokra is képes volt betörni. Lengyelország például koreai páncélosokat (K2 Panther) és önjáró lövegekhez tartozó alkatrészeket (K9 Thunder) vásárolt.
Látható, hogy a két Korea beavatkozása tovább fokozhatja az ukrajnai háborút. Mind a két fél rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek a leginkább hiányoznak a frontvonalakról.
Míg Észak-Korea komoly mennyiséggel pótolhatja az orosz igényeket (lőszer, katona), addig Dél-Korea egyszerre minőséggel és mennyiséggel, viszonyt csakis eszközök tekintetében. Habár utóbbiról nem született döntés, esélyes, hogy Dél-Korea erőteljesebben fog részt venni a konfliktusban. Azonban azt látni kell, hogy ha Szöul úgy döntene, hogy katonai támogatást küldene Kijevnek, akkor sem tudná megoldani Ukrajna igényeit, ugyanis az ukránok egy tényezővel sokkal nehezebben tudnak elszámolni, mint az oroszok, az pedig nem más, mint az emberi tényező (hiányzó katonák). Láthatóan egyik nyugati ország sem hajlandó katonákat küldeni az ukrajnai frontvonalra, hiszen az komolyan eszkalálná a konfliktust. Az orosz oldal ezzel szemben képes további tartalékokat bevonni a háborúba, ráadásul harmadik féltől származó katonák is csillapíthatják az oroszok igényeit. Moszkva kihasználta az elszigetelt országok diplomáciai helyzetét (Észak-Korea, Irán), azonban azt is látni kell, hogy az említett országok nem hiába elszigeteltek. Észak-Korea ellen több ország is „beszállhat” a konfliktusba, hiszen a térségben Phenjant nemcsak Dél-Korea tekinti ellenfélnek, hanem Japán is.
Írta: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
