Lenyűgöző eredmény – értékeli röviden Emmanuel Macron győzelmét a francia állami hírcsatorna internetes felületének szerzője, Tom Wheeldon. A derülátó felütés után azonban rögvest megjegyzi, hogy az utóbbi 20 évben elsőként második terminusig jutó francia elnöknek számos problémával kell szembenéznie. Az egyik legégetőbb ezek közül a helyi politikai erőviszonyok átrajzolódása, hiszen győzelme ellenére a magát centristaként aposztrofáló politikust a jobb- és a baloldalon egyaránt széles körű ellenszenv övezi, ami lépéskényszert eredményez.
A jelenség nem csupán hosszú távon releváns, hiszen júniusban parlamenti választásokat is rendeznek Franciaországban, amelyet sokan az elnökválasztás 3. fordulójaként emlegetnek.
Macron jelenlegi két legnagyobb riválisa, Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon egyaránt meg akarják nehezíteni a regnáló elnök dolgát azzal, hogy megtörik pártja többségét a nemzetgyűlésben. Utóbbi politikus kifejezetten a miniszterelnöki posztra pályázik, amely ugyan a félelnöki rendszerben jóval csekélyebb politikai befolyással bír, mégis kompromisszumra késztetheti az államfőt. Mindazonáltal Macron bízhat abban, hogy – csakúgy, mint az elnökválasztás előtt – a legtöbb elemző itt is egy számára kedvező kimenetelt jósol.
A szerző által következőleg említett probléma a fogyasztói árak emelkedése és az abból fakadó nehezebb megélhetés. Mint megjegyzi, az elnök koronavírusra adott gazdasági válasza sikeresnek mondható, hiszen más nyugat-európai országokhoz viszonyítva is jó ütemben pattant vissza tavaly a francia gazdaság a recesszióból.
A jelenlegi inflációs válság azonban Franciaországban is keményen érezteti hatását, ezért jelenleg ez Macron elsőszámú problémája
– mutat rá Paul Smith, a Nottinghami Egyetem francia politikát kutató professzora. Hozzátette, ha az elnök nem orvosolja a problémát, akkor az országban kiújulhatnak a tüntetések.
A France 24 munkatársa ezután a nyugdíjrendszer reformjára tér ki, amelyet Macron már az első megválasztása után nem sokkal belengetett, óriási sztrájksorozatot kiváltva. A választási kampányba az államfő pozitív fejleményként emelte be, hogy kész az eredetileg tervezett 65 helyett „csupán” 64 évre emelni a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 62-ről. Mint mondta, a bevezetés időrendjét illetően is rugalmas, ugyanakkor leszögezte, hogy a módosítás elkerülhetetlen. A szerző röviden megemlíti a nemzetközi szinten elismert, ám a covid beköszönése óta létszámhiánnyal küszködő egészségügyi rendszert is. Macron korábban nem látott mértékű béremelésekkel igyekezett munkaerőt csábítani a szektorba – egyelőre nem túl sok sikerrel.
Wheeldon végül a klímaváltozás vonatkozásairól ejt néhány szót. Mint visszaemlékszik, a téma a kampány során háttérbe szorult egészen a két forduló közötti időszakig, amikor is Macron egy Marseille-i rendezvényen központi elemként emelte be beszédébe.
Az elnök megígérte, hogy „kétszer gyorsabban” fognak haladni az üvegházhatású gázokat visszaszorító úton, így 2030-ra akár 40%-kal is csökkenthetik azok kibocsátását.
Ehhez természetesen továbbra is az országban kiemelt szerepet betöltő nukleáris energiára kíván támaszkodni, amelynek keretében Macron 6-14 új, harmadik generációs reaktor megépítését is kilátásba helyezte. Megújuló forrás gyanánt az államfő 50 vízi szélerőmű megépülését szeretné látni, illetve azt, hogy a napból a jelenlegi szintnél tízszer több energiát tudjanak előállítani.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
