A közép-európai V4-ek intézményét mára egyre több kihívás terheli. Korábban az együttműködés igencsak meghatározó volt a régiónkban. Mára azonban geopolitikai és politikai ellentétek feszítik szét a korábban szoros szövetséget. A különböző választásokból fakadó politikai fordulatok, eltérő geopolitikai nézőpontok és az európai integrációt más narratívából szemlélő politikai vezetések mind elősegítik a V4-ek együttműködésének lazulását. Azonban fontos látni, hogy ezen trend nem eredményezi a kooperáció végét.
A négy visegrádi ország együttműködése kulcsfontosságú Közép-Európa számára. Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország közös platformon való elhelyezkedése egy csaknem 65 milliós térség egyesülését eredményezi. Láthatóan ezen „blokk” igencsak komoly erőt képes egyesíteni. Ez szükséges is, mivel ha visszatekintünk a történelmünkre akkor azt realizálhatjuk, hogy a közép- és kelet-európai régiót elsősorban a németek és az oroszok tudták „uralmuk alá hajtani”. Egy közéjük beékelődő szuverén Közép-Európa ebből a szempontból nem áll érdekében ennek a két hatalomnak, hanem sokkal inkább egy fragmentált, kis államokból álló térség.
Érdemes visszatekinteni régiónk történelmére, ugyanis voltak törekvések önálló Közép-Európa létrehozására. Gondoljunk Hunyadi Mátyás vagy éppen a Habsburgok próbálkozásaira.
A visegrádi együttműködés azonban nem az integrációról, hanem sokkal inkább a térség országainak egymással való kibékítéséről szólt. Az évszázados lengyel-cseh rivalizálás, a hegemónia, illetve a Habsburg befolyás ellenében jött létre a 14. században. 1993-ban a történész Antall József fontosnak tartotta a középkorig visszatekintő együttműködés megújítását. Az először három, majd Szlovákia csatlakozásával négy tag komoly sikereket tudott elkönyvelni.
Gondoljunk csak az illegális migráció elleni közös fellépésre, illetve az Európai Unión belüli közös platformokra. 2019-ben pont egy V4-francia közös fellépés eredményeként került az Európai Bizottság élére Ursula von der Leyen Manfred Weber helyett.
Látható, hogy a négy közép-európai ország által képviselt közös narratíva igencsak meghatározóvá, sőt megkerülhetetlenné válhat az Európai Unión belül. Azonban fontos látni, hogy az elmúlt években a Visegrádi Csoport együttműködése sokat gyengült. Ennek természetesen több oka is van, amelyeket érdemes a különböző változókban és állandó tényezőkben is keresni.
Előbbiekhez tartozhat egy választás eredménye által befolyásolt kormányfői váltás. Ilyenre több példa volt az elmúlt években. Igazából Magyarországot leszámítva az összes V4 országnál bekövetkezett ez a változás. Az egyik legfontosabb esemény a lengyelekhez köthető.
Lengyelországban a konzervatívokat egy progresszív baloldali kormány váltotta, ráadásul az új Tusk kabinet más nézőpontból szemléli az Európai Uniót is. Varsó távolodása Visegrádtól komoly érvágást jelent.
Fontos látni, hogy míg Lengyelországban és Csehországban hasonló nézőponttal (nyugati orientáció) bíró erők kerültek hatalomba, addig Szlovákiában más a helyzet. Pozsonyban Robert Fico megválasztásával egy szuverenista narratívát vállaló kormány került hatalomra.
Vagyis láthatóan nem esett szét a V4-ek együttműködése. A magyar-szlovák együttműködés továbbra is hordozza a szövetség alapjait. Azonban fontos látni, hogy Varsó és Prága „kiesésével” jelentősen gyengült a szövetség potenciálja.
Az eseti változók (választások) mellett érdemes kitérni az állandó tényezőkre (geopolitikai/nemzetérdek) is, amely leginkább Varsót érinti. Az, hogy az Európai Uniót melyik párt hogyan szemléli, az egy dolog, viszont az orosz-ukrán háborút a lengyel erők azonosan látják.
Ugyanis Lengyelország geopolitikai érdeke feltartóztatni az oroszok katonai agresszióját Ukrajnában. Láthatóan ebben a kérdésben mind a lengyel társadalom, mind a lengyel politikai elit azonosan gondolkodik.
A lengyel minta érzékelteti, hogy a V4-ek együttműködését a 2014-ben kirobbant ukrajnai válság folyamatosan hátráltatta. Lengyelország közép-európai ambíciói és geopolitikai érdekei alapvetően tudtak összeütközni a többi V4 tag narratíváival. Varsó pedig ennek hangot is adott többször, amelynek köszönhetően szembekerült a magyar külpolitika irányvonalával.
Budapest a lengyel narratíva helyett inkább a konnektivitásban látja a megoldást, vagyis a „Nyugat” és a „Kelet” közötti kapcsolatok intenzitásának fokozásában.
A Visegrádi országok együttműködésének szerepe az elmúlt években sokat gyengült. A nemzetállamok között felmerülő geopolitikai ellentétek és a választásokból fakadó politikai fordulatok mind elősegítették a V4-ek gyengülését. Azonban fontos látni, hogy a szövetség nem szűnt meg, és nem is fog. Ugyanis a négy közép-európai ország számára szükséges egy közös platform fenntartása. Itt azonban fontos érzékelni, hogy a V4-ek intézménye rendkívül hiányos. Nincsenek közös „integrált” politikai válaszadó szervek. Ennek köszönhetően pedig nincsenek „automatikus” válaszok egy-egy nagyhatalmi érdek elhárítása érdekében. Így Németország (nagytőke) és Oroszország (energetika) könnyen képes a közép-európai országok kijátszásával elérni saját érdekeit. Visegrád azonban egy remek lehetőség a közép-európai országok számára, hiszen ezzel a formációval képesek egy közel 65 milliós blokk érdekének képviseletére. Továbbá az egymás közötti nézeteltérések kibeszélésére is megfelelő fórum lehetne.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
