Oroszország február 24-én hajnalban megtámadta Ukrajnát. Cikkünk közzétételekor már megkezdődtek a konkrét csapatmozgások, a Kijev-Odessza vonaltól keletre fekvő repülőtereket pedig rakétákkal lövi az örösz hadsereg. Orosz páncélosok alakulatai gyülekeznek pár kilométerre az ukránok északi határától, folyamatos a tüzérségi tűzpárbaj a donyecki fronton, partraszállító hajók rakodnak be Szevasztopolban, és Oroszország lezárta Ukrajna keleti határán túl a légterét.
Európa a II. világháború óta a legnagyobb konvencionális konfliktussal szembesül, amely teljesen átrendezheti a kontinens képét.
De hogyan kezelheti a direkt konfliktust Európa és Amerika, mi a teendő? Az első lehetőség az, hogy a Nyugat kiegyezik Oroszországgal, és garanciát ad, hogy Ukrajnát nem hívják meg a NATO-ba, vagy akár tágabb értelemben véve is semleges státuszt kap. Ezzel az Egyesült Államok nyugodtabban tudna a Csendes-óceán irányába figyelni, Európa pedig új biztonsági garanciákat kapna.
A probléma ezzel a megközelítéssel az, hogy semmi sem garantálja, hogy Oroszország a továbbiakban kiegyezik majd ezzel a rendezéssel, és nem jelenti ez az étvágyának növekedését Románia és Lengyelország irányába. Persze ez az opció összefogásra sarkallhatja az EU-t – Lengyelország máris visszakozott a Brüsszellel folyó jogállamisági vitában a bírói karral kapcsolatban, és igyekszik az európai összefogás hasznos, kelet-európai bástyája lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy vitája jogtalan volt, csak hogy láthatóan csökkenti a belső villongásokat a katonai konfliktus léte.
Összességében azonban ez az opció veszélyes lenne Európa számára, ha elszámolja magát, és Oroszország igényei nem állnak meg az ukrán rendezésnél.
A másik opció sokkal brutálisabb. Ebben az esetben a Nyugat biztosíthatná az ukránoknak az ellenálláshoz szükséges felszerelést. Igen, más elemzések szerint – amivel a Foreign Policy jelen cikke nem számolt - úgy tűnik, hogy Oroszország nem készül nagy megszállásra, ami gerillaháborút tenne lehetővé, „csak” mély behatolással járó, nagy légicsapások és nagy hatótávolságú fegyverek bevetésével kísért támadásra. Azonban ezt a tervet is meg lehet állítani nyugati technikai segítséggel, vagy megnehezíteni, ha nem is egyszerűen. Ez pedig választás elé állítaná Oroszországot, hogy vagy hosszabb háborúra rendezkedik be, vagy visszavonul. Utóbbi esetben veresége azonnali lenne, más esetben lehetőség nyílna a kifárasztására. És mindkettővel megteremtődhetnének a feltételei egy igazi kiegyezésnek Moszkvával, amely után az orosz elnök már két kézzel kapkodna. Oroszországnak talán egy ilyesfajta középsúlyos kudarcra van szüksége, hogy belássa, nem képes önerejéből megoldani problémáit.
Amerika ezt az alkalmat felhasználhatná arra, hogy békejobbot nyújtson neki, és elszakítsa a kínaiaktól,
akár a szankciók okos megszüntetésével és a japán, valamint koreai üzleti körök befektetésre ösztönzésével az ország keleti területein. Ezenkívül engedhetné, hogy Indiának és Vietnamnak fegyvereket adjon el, amivel segíthetné gazdaságát, éket verhetne közé és Kína közé, és távol-keleti szövetségeseit is segíthetné. Természetesen mindezt a megfelelő, nagyon komoly orosz engedmények, gyakorlatilag bármilyen kelet-európai hegemón ambíció feladása árán.
Senki nem kívánja, hogy Moszkva erre egy számtalan áldozattal járó háború miatt jöjjön rá, de ha rájön, akkor kontinensünk talán egy sokkal stabilabb és barátságosabb hely lehet, Oroszország, Ukrajna és a többi európai ország javára. Talán fikciónak tűnhet egy ilyen megegyezés, de egy komoly konfliktus után eljöhet egy nagyon mély, gyökeres fordulat Moszkvában, csak legyenek megfelelő nyugati diplomaták, akik ezt ki tudják használni.
Érdekel, hogyan eszkalálódótt hétről hétre az orosz-ukrán konfliktus? A válsággal kapcsolatos korábbi cikkeinket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
