Az Alexandria Ocasio-Cortez szocialista kongresszusi képviselőnő nevével fémjelzett Zöld New Deal az első lépés egy autoriter militarista társadalom felé – írja Matthew Harwood a Reason magazinban megjelent véleménycikkében.
„Amíg saját magad nem csinálod meg, addig én vagyok a főnök” – mondta Ocasio-Cortez még februárban, a frissen nyilvánosságra hozott Zöld New Deal kritikáira válaszolva. A Zöld New Deal a kitervelők megfogalmazásában egy „10 éves terv, amely az amerikai társadalom egészének a második világháború óta nem látott, minden területen történő mobilizálását tűzte ki célul, hogy elérjük az üvegházhatású gázok terén a zéró kibocsátását, valamint a társadalmi prosperitást”. Ocasio-Cortez fenti kijelentése arra utalt, ha a kritikusoknak nem tetszik a programtervezet, akkor álljanak elő ők maguk a globális klímakatasztrófát is figyelembe vevő, a szociális célokat megvalósító reformokkal.
Sokat lehetett hallani a sajtóban az utópisztikus Zöld New Dealről, és az általa megvalósítani kívánt, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 10 év alatt nullára csökkentését megfogalmazó lehetetlen küldetésről. Azonban egyaránt észre kell vennünk a terv autoriter törekvéseit is, főként, ha a Zöld New Deal történelmi inspirációját is figyelembe vesszük. Ez pedig nem más, mint a Franklin D. Roosevelt által a nagy gazdasági világválságra adott válaszként megvalósított New Deal, amely egy irányított gazdaságot működtetett a második világháború alatt.
Ha a Zöld New Deal indítványozói valóban komolyan gondolják tervüket – és nincs okunk kételkedni ebben – akkor egy olyan militarista amerikai társadalomhoz való visszatérést javasolnak, ahol állam bácsi az élet minden területén közbeavatkozik, ezzel csorbítva az egyéni szabadságjogokat a kollektivista célok megvalósítása érdekében.
Hasonlóan a roosevelti évek kitervelőihez, Ocasio-Corteznek és társainak szándékai világosak és nagyszabásúak: minden eszközzel irányítani akarnak egy 330 milliós társadalmat, miközben a háborús túléléshez hasonlító rendszerben működtetik az országot.
Amikor az Egyesült Államok más államokban kezd nagyszabású „társadalmi tervezésbe”, a libertáriánusok és a szocialisták egyaránt – jogosan – imperializmusnak nevezik a jelenséget. Amikor azonban ugyanezt a társadalmi tervezést a szövetségi kormány otthon valósítaná meg, Ocasio-Cortez progresszivizmusnak hívja ezt, miközben a New Dealre és a második világháborúra hivatkozva próbálja eladni a tervet. Mikor azt mondja, „én vagyok a főnök”, legyünk óvatosak – írja Harwood. Éppen a Zöld New Deal alatti Amerikát vázolja fel előttünk: egy helyet, ahol azt csinálod, amit mondanak neked.
Szemlézte: Balogh Zita
