Nem vitás: Kína már egy ideje rendszerszintű kihívója a világ országainak. Az EU inkább fenyegetésként, minthogy partnerként értelmezi, az USA pedig figyel: hová tart a nagy vetélytárs?
Kína ma a globális környezet szempontjából az az ország, amelyik a legnagyobb mértékben képes befolyásolni a világgazdaság, a technológia és a katonai stratégiák alakulását. A kínai és az amerikai nagyhatalom közötti rivalizálás határozza meg a nemzetközi politikai és gazdasági tájat, miközben egy új hidegháborús korszak küszöbén állunk. Az elképzelések szerint három forgatókönyv lehetséges: egyesek szerint éles háborúra kerülhet sor, egy második alapján szélesebb körű konfliktusok alakulhatnak ki, de az is lehet, hogy a két nagyhatalom kibékül egymással, és elkerülik a nyílt konfrontációt.
A katonai konfliktus azonban mintha egyre közelebb kerülne: az Economist beszámolója szerint ugyanis Kína nukleáris képességei exponenciális növekedést mutatnak.
Az USA be is ismerte: alábecsülte Kínát. Az ázsiai nagyhatalom pedig egyre nagyobb feszültséget jelent: nemcsak az USA-t nyomasztja, hanem Tajvanra is veszélyt jelenthet: a sziget körül többször volt példa ugyanis katonai hadgyakorlatra Kína részéről. Bár a szakértők zöme úgy véli, hogy a nagyhatalom nem fogja Tajvan szuverenitását és területi integritását megsérteni, a világ mégis aggodalommal szemléli az eseményeket. Kína 1964. október 16-án vált atomhatalommá, azóta pedig ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaként komoly nemzetközi politikai befolyással bír.
A Pentagon jelentése szerint Kínának jelenleg körülbelül 500 nukleáris robbanófeje van, és az amerikai tisztviselők úgy becsülik, hogy ez a szám megsokszorozódik az elkövetkezendő évtizedekben.
Ugyanakkor a nukleáris béke hívei szerint ezek a becslések túlzóak, mivel Kína szembesül az alapanyagok beszerzésének korlátaival, amelyek gátolhatják a robbanófejek számának növelését.
Forrás: Macrotrends
Kína hadseregének általános állapota és rohamos növekedése mindenesetre több, mint aggasztó a Nyugat számára. A kínai hadsereg ugyanis a világ leggyorsabban fejlődő haderejévé vált, ami kulcsfontosságú a nemzetközi hatalmi játszmákban. A nagyhatalmi törekvéseiket sokáig leplező Kína új irányvonalakat keres, amelyeket a globális hatalom újraértelmezésének érdekében foganatosít. Ennek a stratégiának az összefoglaló neve a „taoguang janghui”, azaz „rejtsük el ragyogásunkat, és burkolózzunk homályba”.
Kínában egyébként általános hadkötelezettség van érvényben, és a világ 2. legnagyobb katonai költségvetése is az övé, ráadásul ez évről évre növekszik.
Bár a klasszikus fegyverkezési versenyben nem vesz részt, mégis a stratégiai jelentőségű katonai infrastruktúrái, pl. az A2/AD-képességei, a világ egyik legelitebb hadseregét eredményezik.
Ver esta publicación en Instagram
Összességében elmondható, hogy a katonai paritás akár az USA-val egyre elérhetőbb cél a kínaiaknak.
Az ország növekvő nukleáris képességei és katonai potenciálja ugyanis új kihívások elé állítja a globális hatalmi egyensúlyt, és a nyugati országok, különösen az Egyesült Államok számára egyre sürgetőbbé válik a helyzet reális értékelése. Ennek bonyolultsága miatt fontos: a nemzetközi közösség együttműködve keressen megoldásokat a feszültségek csökkentésére, hogy elkerülje a nyílt konfliktusok kirobbanását. Ahogy Kína törekvései és ambíciói egyre inkább nyilvánvalóvá válnak, úgy a globális politikai szcenárió is változik, és mind a diplomáciai, mind a katonai stratégiák újragondolására szükség lesz ahhoz, hogy a globális stabilitást és békét a nagyhatalmak képesek legyenek fenntartani.
Szemlézte: Burzán Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
