A sikeres észak-koreai tárgyalásokhoz elengedhetetlenek a kompromisszumok – írja Daniel Larison a The American Conservative oldalán.
Jeffrey Lewis érvelése szerint a Trump és Kim Dzsongun között tervezett találkozó komoly félreértésen alapul:
„Úgy tűnik, Trump azt feltételezi, hogy Kim azért találkozna vele, hogy feladja atomfegyvereit. Ezzel szemben Kim úgy értelmezi, a találkozón az atom- és rakétaprogramjai miatt egyenrangú félként kezelik. Végül is Szaddam Husszeint fegyverletétele után elfogták és felakasztották. Ehhez hasonlóan Kadhafival is végeztek, miután lerakta fegyverét és az amerikai légierő megdöntötte hatalmát, majd terepjárójából kirángatva szörnyen elbántak vele. Kim Dzsongun ezzel szemben fenntartja fegyverkezési programját, és egy hivatalos kétoldalú találkozó előtt áll. Úgy tűnik, a Trump-kormány kezdi észrevenni mindezt, és annak ellenére, hogy az elnök korábban személyesen is beharangozta a találkozót, a Fehér Ház most azon az állásponton van, hogy addig nem ülnek asztalhoz, amíg Észak-Korea nem tesz konkrét lépéseket a nukleáris leszerelés felé – ami a korábbi állásponthoz való visszatérést jelenti.”
A szerző szerint a Trump-adminisztrációnak mindenképpen le kell ülnie tárgyalni Észak-Koreával, de nem úgy kellene kezdenie, hogy egy elsietett, átgondolatlan csúcson találkozik a két fél.
A két ország közötti párbeszéd támogatói az Észak-Koreával való diplomácia sikerét kívánják, de az nem következhet be kellő munka és előkészület nélkül, ami a Trump-kormányra ebben a kérdésben eddig nem volt jellemző, és nem is tűnik úgy, mintha ezt az utat akarnák választani. Ha Trump azért egyezett bele a találkozóba, mert azt hitte, hogy Észak-Korea kapitulálni fog, akkor igencsak félreinformálták. Az elnök több mint egy éve mély megvetést mutat a diplomácia iránt, és minden, amit eddig az egyeztetései során Iránnal vagy Észak-Koreával csinált, az ellenségeivel való megegyezés elérésének semmibe vételét mutatják. Miért gondolnánk azt, hogy most hirtelen nyitott lett kompromisszumokra?
A szerző úgy látja: egy ellenséggel való, vitás kérdés megtárgyalására irányuló találkozóval önmagában nincs probléma, sőt, ez néha elengedhetetlen, ha a tárgyalások végső szakaszaiban megegyezés elérése a cél. A sikeres diplomácia a maximalista követelések feladását és kompromisszumkészséget is igényli, de óvatos előkészületekre és kompetens kivitelezésre is szükség van. Ezek nem csak abból a szempontból elengedhetetlenek, hogy Amerikának a lehető leginkább hasznára váljanak a tárgyalások, hanem azért is, hogy ha bármilyen megegyezés születik, az kiállja az elkerülhetetlen intenzív hazai kritikát.
Amerika saját csapdájába esett: olyan dolgot követelnek Észak-Koreától, amit nem adnak, nem is fognak feladni; de az elnök abban a hitben fogadta el a meghívást, hogy a nukleáris fegyverletétel elérhető, reális cél. Hacsak az Egyesült Államok kormánya észre nem veszi, hogy az atomfegyverek feladása nem fog megtörténni, a diplomáciai megoldás erre a patthelyzetre hiú remény marad.
Szemlézte: Őri-Kovács Márton
