Szeptember 15-én vette kezdetét a Freedom Edge 25, a dél-koreai, japán és amerikai haderők közös hadgyakorlata, amely minden eddiginél látványosabban jelzi a három ország szoros stratégiai összefonódását az indo–csendes-óceáni térségben.
Az időzítés nem véletlen: alig két héttel az orosz–kínai–észak-koreai katonai parádé után tartották, így világos, hogy az efféle erődemonstrációk nem csupán a fegyverekről szólnak, hanem a nagyhatalmi egyensúlyról és a régió biztonságáról is.
2025 júliusában az Egyesült Államok Csendes-óceáni Parancsnoksága (PACOM) bejelentette, hogy harmadik alkalommal kerül sor a háromoldalú hadgyakorlatra. A dél-koreai Csedzsu-sziget közelében megrendezett egyhetes program keretében a ballisztikus rakétavédelem tesztelése mellett a légi és tengeri erők összehangolt bevetése is szerepet kapott.
Az eseményt Észak-Korea „agresszív háborús gyakorlatként” értékelte, és kifejezte nemtetszését az amerikai és dél-koreai katonai jelenlét miatt. Kim Dzsongun figyelmeztetett, hogy a hadgyakorlat „súlyos következményekhez vezethet.”
???????????????????????? Trilateral maritime strength!
— 7th Fleet (@US7thFleet) September 18, 2025
Japan Maritime Self-Defense Force, Republic of Korea Navy, and U.S. Navy ships sail in formation during exercise Freedom Edge 25, Sept. 16.
???? by MC1 Charles Oki & courtesy image#USNavy | #AlliesAndPartners | #FreedomEdge25 pic.twitter.com/DQTbsuwv9h
Az észak-koreai reakció jól mutatja, hogy a katonai manőverek messze túlmutatnak a gyakorlati képességek tesztelésén, és közvetlenül befolyásolják a térség stratégiai egyensúlyát. Éppen ezért a Freedom Edge 25-öt a geopolitikai összefüggések fényében is érdemes vizsgálni.
Észak-Korea és Oroszország közeledése új kihívásokat jelent a nemzetközi biztonsági színtéren,
hiszen a két ország kapcsolata nemcsak diplomáciai gesztusokban, hanem tényleges katonai együttműködésben is megnyilvánul: Phenjan több tízezer katonát küldött az ukrajnai frontra, és a két állam kölcsönös védelmi paktumot kötött 2024 decemberében, ami jelentősen átrendezte a térség erőviszonyait.
Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a Pekingben tartott orosz–kínai–észak-koreai találkozóról kiadott hivatalos kínai jelentés nem említette a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését, amelyet Kína évtizedek óta célként hangoztat. Szakértők szerint mindez arra is utalhat, hogy Peking hallgatólagosan elfogadja Észak-Koreát nukleáris hatalomként.
Forrás: Global Firepower (GFP)
A hadgyakorlatok átlátásához ugyancsak fontos kontextust ad a világ vezető hatalmai közötti erőviszonyok alakulása. A Global Firepower (GFP) rangsor a világ országainak katonai erejét csaknem 60 tényező alapján értékeli, például a katonai személyzet számát, haditechnikai felszerelést, fegyverrendszereket, logisztikai kapacitást, gazdasági erőforrásokat és földrajzi adottságokat figyelembe véve. A legfrissebb adatok szerint
Kína és Oroszország holtversenyben állnak a második helyen az Egyesült Államok mögött, ami jól érzékelteti Peking növekvő katonai potenciálját és regionális befolyását. Washington számára mindez figyelmeztetés: nem nézheti tétlenül a világrend átalakulását.
A Freedom Edge 25 tehát nem csupán katonai gyakorlatként értelmezhető, hanem világos stratégiai üzenetként is: a dél-koreai, japán és amerikai szövetség készen áll arra, hogy összehangoltan reagáljon a régiót fenyegető kihívásokra.
Szemlézte: Dobos Boglárka
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
