Blog

Mit várhatunk Nagy-Britannia jövendő miniszterelnökétől?

Miután Kier Starmer miniszterelnök lemondott és Nagy-Manchester volt polgármestere, Andy Burnham vált az egyértelmű utódjává, több hírportál is elkezdte vizsgálni a „Manchesterism” (Manchester-izmus) jelenségét.

Miután Kier Starmer miniszterelnök lemondott és Nagy-Manchester volt polgármestere, Andy Burnham vált az egyértelmű utódjává, több hírportál is elkezdte vizsgálni a „Manchesterism” (Manchester-izmus) jelenségét.

Ez az „üzletbarát szocializmus”, amelyet Burnham képvisel, vajon átültethető-e az országos kormányzásba Westminsterben? Jelen állás szerint a Manchester-izmus még egy kissé képlékeny fogalom. Nem áll mögötte szakpolitikai dokumentum vagy komoly akadémiai tanulmány; lényegében egy olyan doktrína, amelyet Burnham pragmatikus módon, Nagy-Manchester vezetése során fejlesztett ki. Saját szavaival élve Burnham így fogalmazott:

„A Manchester-izmus egy modern és funkcionális válasz arra a magas egyenlőtlenséggel és alacsony növekedéssel járó csapdára, amelyet az 1980-as évek azon törekvése idézett elő, hogy a politikai hatalmat túlságosan a Pénzügyminisztérium kezében központosítsák, a gazdasági hatalmat pedig privatizálják.”

A Manchester-izmus lényegében egy kísérlet arra, hogy Nagy-Britannia gazdaságát decentralizálják, és megerősítsék a helyi szinten való újraelosztást és a befektetéseket.

Burnham régóta szószólója a decentralizációnak (devolution), vagyis a jogkörök Westminsterből a régiókhoz és helyi hatóságokhoz való átruházásának. Múlt héten a Politics Home-nak nyilatkozva kijelentette, hogy a nagyobb mértékű decentralizáció segíthetne az Egyesült Királyság megroggyant jóléti rendszerének reformjában is.

A Manchester-izmus további fontos eleme a nagyobb állami beruházások megvalósítása, különösen az infrastruktúra terén. Az Egyesült Királyság évtizedek óta alulfinanszírozza az infrastruktúrát: az Építőmérnökök Intézete (Institution of Civil Engineers) szerint az elmúlt 30 évből 24-ben itt volt a legalacsonyabb az állami beruházások szintje a G7-országok között. Emiatt Burnham az északi közlekedési projektekre szánt kiadások növelését szorgalmazza.

A nagy kérdés azonban az, hogy működhetne-e Burnham terve Nagy-Britannia számára?

A legnagyobb probléma, hogy a Manchester-izmus nem kezeli közvetlenül az Egyesült Királyságot fojtogató strukturális problémákat. Az ország jelenleg alacsony termelékenységgel, növekvő munkanélküliséggel, magas adósságszolgálati költségekkel, óriási infrastruktúra-építési költségekkel, tömeges migrációval, magas jóléti kiadásokkal és az elöregedő társadalom kihívásaival néz szembe. A Manchester-izmussal összhangban Burnham jelezte szándékát az állami beruházások növelésére. De míg ez hosszú távon segíthet, egyáltalán nem világos, hogyan finanszíroznák, figyelembe véve az Egyesült Királyság magas hitelfelvételi költségeit és az adóemelésekkel járó politikai problémákat. Más szóval, nem világos, hogy Burnham mit tudna másképp csinálni, mint a jelenlegi munkáspárti kormány?

Jelen állás szerint tehát a Manchester-izmus nehezen tudna megbirkózni ezekkel az alapvető kihívásokkal,
és számos politikai kommentátor részéről jól megalapozott szkepticizmus övezi Burnhamet. Végül is távolról sem biztos, hogy működni fog Nagy-Manchester regionális gazdasági stratégiájának országos szintre való kiterjesztése. Bár léteznek történelmi példák arra, hogy regionális tervek sikeres sablonokká váltak az országos politika számára, mint például az 1930-as évek ipari parkjai, sokkal bizonytalanabb, hogy ez a magas költekezésre épített modell országos szinten fentartható.

Szemlézte: Tóth Gergely

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon