A nemzetközi hallgatói mobilitás ma már messze túlmutat az oktatáspolitika keretein. Az Erasmus+ program nem csupán tanulmányi tapasztalatot nyújt, hanem olyan transznacionális kapcsolati hálókat hoz létre, amelyek hosszú távon gazdasági együttműködéseket, diplomáciai kapcsolatokat és geopolitikai beágyazottságot is formálnak. A tudásáramlás, a soft power és a tehetségekért folyó globális verseny korában a hallgatói mobilitás egyre inkább stratégiai infrastruktúraként értelmezhető, amely hozzájárul az országok közötti bizalom és intézményi kompatibilitás kialakulásához.
A felsőoktatási mobilitási programok jelentősége az elmúlt évtizedben jelentősen felértékelődött. Az Erasmus+ az európai integráció egyik legsikeresebb intézményi eszköze, amely nem csupán az oktatási együttműködést erősíti, hanem hosszú távú gazdasági és politikai kapcsolatok alapját is megteremti (European Commission, 2023). A külföldön szerzett tapasztalatok növelik a résztvevők nemzetközi orientációját, nyelvi kompetenciáját és kulturális alkalmazkodóképességét, ami hosszabb távon gazdasági együttműködések alapját képezheti (Valero & Van Reenen, 2019). A mobilitás így a soft power egyik finom, de hatékony eszközeként is értelmezhető: azok az országok, amelyek képesek magukhoz vonzani a tehetséges hallgatókat, hosszú távon kapcsolati tőkét halmoznak fel, amely diplomáciai és gazdasági előnyökké alakítható (Nye, 2004). A személyes tapasztalatokon keresztül kialakuló bizalom csökkenti a kulturális és intézményi távolságot, ami a gazdasági együttműködések egyik kulcsfeltétele (Rauch, 2001).
A legfrissebb hálózatelemzések rávilágítanak arra, hogy az Erasmus+ nem véletlenszerű kapcsolatok halmaza, hanem hierarchikus, jól strukturált rendszer, amely szoros összefüggést mutat a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok erősödésével.
Az alábbi ábra az Erasmus tér teljes mobilitási hálózatát mutatja a pandémiát megelőző időszakban. Jól látható, hogy a mobilitás nem egyenletesen oszlik el Európában: bizonyos országok sűrű kapcsolati csomópontként jelennek meg, míg mások kevésbé integráltak a hálózatba. Ez arra utal, hogy a nemzetközi felsőoktatási tér hierarchikus szerkezetű, amelyben egyes országok tartósan központi szerepet töltenek be (Findlay et al., 2012; Marginson, 2008).
Erasmus mobilitási hálózat – összes kapcsolat, fővárosokkal (2018/2019)
Forrás: a szerző saját szerkesztése az Eurostat és az ETER adatai alapján
A hálózat sűrűsödési pontjai elsősorban Nyugat- és Dél-Európában figyelhetők meg, ami összefügg az adott országok felsőoktatási presztízsével, gazdasági fejlettségével és kulturális vonzerejével. A mobilitási döntések nem kizárólag oktatási szempontok mentén születnek, hiszen szerepet játszik a nyelv, a munkaerőpiaci kilátások, valamint az adott ország innovációs és tudományos ökoszisztémájának erőssége is (Columbu et al., 2021). A hálózat szerkezete így nemcsak oktatási, hanem gazdasági térképként is értelmezhető, amely megmutatja, hogy hol koncentrálódik a tudás és a kapcsolati tőke Európában.
A járvány kitörését követő első teljes tanév különösen érdekes empirikus helyzetet teremtett a mobilitási kapcsolatok vizsgálatára. A második ábra azt mutatja, hogy bár a COVID–19 jelentős visszaesést okozott a mobilitás volumenében, a kapcsolati struktúra alaplogikája nem változott meg jelentősen. A hálózat magja továbbra is stabil maradt, ami arra utal, hogy az Erasmus+ nem pusztán rövid távú csereprogram, hanem intézményesen beágyazott együttműködési rendszer (Gadár et al., 2022). A koncentrált kapcsolatok azt is jelzik, hogy a mobilitási hálózat bizonyos csomópontjai kulcsszerepet játszanak a tudás és az innováció áramlásában. Az ilyen központi pozíciók hosszabb távon gazdasági előnyt jelenthetnek, mivel az erős kapcsolati beágyazottság megkönnyíti a kutatási együttműködések és üzleti kapcsolatok kialakulását. A hálózati pozíció így nemcsak oktatási, hanem versenyképességi kérdéssé is válik.
Erasmus mobilitási hálózat – összes kapcsolat, fővárosokkal (2022/2023)
Forrás: a szerző saját szerkesztése az Eurostat és az ETER adatai alapján
A centrumot olyan országok alkotják, amelyek egyszerre rendelkeznek magas teljes mobilitási forgalommal, több irányba kiterjedő kapcsolatrendszerrel, valamint egymás között is erős, kölcsönös relációkkal. A 2018/2019-es tanévben az olasz–spanyol–francia kapcsolati háromszög különösen erős magnak tekinthető, amelyhez Németország és Lengyelország kapcsolódik fel nagy volumenű csomópontként. A 2022/2023-as tanévben ugyanez az alapstruktúra fennmaradt, azonban a centrum belső összetétele részben módosult: Olaszország és Spanyolország továbbra is vezető helyzetben maradt, miközben Törökország és Románia relatív súlya érezhetően nőtt.
A stabilitás különösen fontos geopolitikai szempontból, mert azt jelzi, hogy a tudásalapú kapcsolatok ellenállóbbak lehetnek a külső sokkhatásokkal szemben, mint más típusú nemzetközi kapcsolatok.
A mobilitási útvonalak fennmaradása azt sugallja, hogy az egyetemek közötti együttműködések hosszabb távon is képesek fenntartani a tudásáramlást, még bizonytalan nemzetközi és politikai környezetben is. Ez az intézményi stabilitás hozzájárulhat az európai integráció mélyüléséhez, mivel a személyes és szakmai kapcsolatok hosszabb időtávon is fennmaradnak.
A migráció és a kereskedelem kapcsolatáról szóló szakirodalom rámutat, hogy a személyes kapcsolatok csökkentik az információs aszimmetriákat, és elősegítik a gazdasági együttműködések kialakulását (Gould, 1994). A nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberek jobban ismerik az intézményi környezetet és az üzleti kultúrát, ami megkönnyítheti a vállalatok nemzetközi terjeszkedését. Empirikus kutatások szerint a migrációs kapcsolatok pozitív hatással lehetnek a kétoldalú kereskedelem volumenére, különösen az export területén (Felbermayr & Reczkowski, 2012). A hallgatói mobilitás rövidebb időtávú jelenség, mégis hasonló mechanizmusokon keresztül hat a gazdasági kapcsolatok alakulására, mivel növeli a bizalmat és a piaci információk elérhetőségét (Specht, 2022).
A globális gazdaságban így egyre fontosabbá válik a tehetségekért folytatott verseny.
Az egyetemek nemcsak oktatási intézmények, hanem innovációs központok és gazdasági csomópontok is (Etzkowitz & Leydesdorff, 1995). Azok az országok, amelyek képesek nemzetközi hallgatókat vonzani, hosszabb távon versenyelőnyre tehetnek szert a tudásintenzív iparágakban. A mobilitási programok hozzájárulhatnak a kutatási együttműködésekhez, a technológiai innovációhoz és a nemzetközi tudáshálózatok kialakulásához, ami különösen fontos olyan stratégiai területeken, mint a mesterséges intelligencia vagy a biotechnológia.
A nemzetközi hallgatói mobilitás így túlmutat az oktatáspolitikai dimenzión. Az Erasmus+ hozzájárul a gazdasági együttműködések erősödéséhez, a bizalom kialakulásához és a tudásáramlás elősegítéséhez. A mobilitási hálózatok stabilitása arra utal, hogy a hallgatói mobilitás egyre inkább stratégiai erőforrássá válik a globális versenyben, amely hosszabb távon befolyásolhatja az országok gazdasági és geopolitikai pozícióját.
Források:
1. Columbu, S., Porcu, M., Primerano, I., Sulis, I., & Vitale, M. P. (2021). Geography of Italian student mobility: A network analysis approach. Socio-Economic Planning Sciences, 73, 100918. https://doi.org/10.1016/j.seps.2020.100918
2. Etzkowitz, H., & Leydesdorff, L. (1995). The Triple Helix—University-Industry-Government Relations: A laboratory for knowledge-based economic development. EASST Review, 14(1), 14–19. https://dare.uva.nl/document/41280
3. European Commission. (2023). Erasmus+ Annual Report. https://erasmus-plus.ec.europa.eu/resources-and-tools/statistics-and-factsheets
4. Felbermayr, G. J., & Reczkowski, I. (2012). International student mobility and high-skilled migration: The evidence (Ifo Working Paper No. 132). Ifo Institute. https://www.ifo.de/DocDL/IfoWorkingPaper-132.pdf?utm
5. Findlay, A. M., King, R., Smith, F. M., Geddes, A., & Skeldon, R. (2012). World class? An investigation of globalisation, difference and international student mobility. Transactions of the Institute of British Geographers, 37(1), 118–131. https://doi.org/10.1111/j.1475-5661.2011.00454.x
6. Gadár, L, et al. (2022). Cooperation patterns in the ERASMUS student exchange network: an empirical study. Applied Network Science, 7(1), 1-25. https://doi.org/10.1007/s41109-022-00512-9
7. Gould, D. M. (1994). Immigrant links to the home country: Empirical implications for U.S. bilateral trade flows. The Review of Economics and Statistics, 76(2), 302–316. https://doi.org/10.2307/2109884
8. Marginson, S. (2008). Global field and global imagining: Bourdieu and worldwide higher education. British Journal of Sociology of Education, 29(3), 303–315. https://doi.org/10.1080/01425690801966386
9. Nye, J. (2004). Soft Power. Public Affairs. https://archive.org/details/softpowermeansto00nyej
10. Rauch, J. E. (2001). Business and social networks in international trade. Journal of Economic Literature, 39(4), 1177–1203. https://doi.org/10.1257/jel.39.4.1177
11. Specht, L. (2022). International trade effects of student migration. Discussion Paper Series, University of Freiburg. https://www.econstor.eu/bitstream/10419/265869/1/1796693650.pdf
12. Valero, A., & Van Reenen, J. (2019). The economic impact of universities: Evidence from across the globe. Economics of Education Review, 68, 53–67. https://doi.org/10.1016/j.econedurev.2018.09.001
Írta: Tóth Veronika
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
