Folytatjuk cikksorozatunkat, amelyben a 2022-es év legfontosabb európai választásait vizsgáljuk meg. Jelen cikkünkben az előttünk álló olasz elnökválasztást elemezzük ki. Sorozatunk első része – mely a portugál országgyűlési választásokról szól – itt olvasható.
Olaszországban az alkotmány szerint nem közvetlenül – mint például Franciaországban - hanem közvetetten, a parlamenten keresztül választják meg az ország államfőjét. A parlamentáris demokráciákban az elnöknek általában csak szimbolikus szerepe van (lásd: Németország). Míg Olaszországban a jogosítványok terén ez úgy ahogy igaznak is mondható, addig az elnök befolyása az egyes kormányok kinevezésére igen nagy. S lássuk be: Olaszország nem a stabil kormányzatokról híres. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy ki ülhet majd január 24-e után az elnöki székbe.
Az új államfő személye mindenképpen felkavarja az olasz politikai élet állóvizét. Jelenleg három nagy név van a kalapban az esélyesek közül: Silvio Berlusconi, Mario Draghi és Sergio Mattarella. Utóbbi, a jelenlegi elnök azonban már többször is kijelentette: nem szándékozik újból elindulni a pozícióért. Ez azonban nem tántorítja el a főleg baloldali pártokat, amelyek mind őt látnák ismét az elnöki székben. Mario Draghi a jelenlegi koalíció centrista, technokrata miniszterelnöke, aki igen komoly népszerűségnek örvend az olasz választók körében. S ott van a volt miniszterelnök Silvio Berlusconi, akit nem igazán kell bemutatnunk az olvasóknak.
Hozzáértők szerint a verseny mindenképp Draghi és Berlusconi között zajlik. Azonban mindkét jelölt győzelmének meglennének a maga következményei.
Draghi-t ugyanis egyesek inkább a miniszterelnöki pozícióban „tartanák”, hisz jelenleg személye a garancia arra, hogy a kormánykoalíció egyben marad. Amennyiben Draghi mégis inkább az elnöki palotát választja, úgy garantálható a kormányválság és egy előrehozott választás kiírása. Egy esetleges voksolásnak pedig a legnagyobb vesztese a baloldali 5 Csillag Mozgalom lenne, amely a legutóbbi választásokhoz képest jelentősen visszaesett a közvélemény kutatásokban. Mindezt tetézné a törvényhozás reformja, amely jelentős mértékben csökkentené a mandátumok számát a következő választáson. Ez azt jelentené, hogy az 5 Csillag Mozgalom képviselőinek nagyjából kétharmada elveszítené a munkáját. Értelemszerűen a párt emiatt döntéskényszerben van, azonban megosztott a személyi kérdésekben: míg a tagság egyik része Mattarella-t, a másik része Draghi-t támogatná.
Egyes bennfentesek szerint anarchikus állapotok uralkodnak a párton belül, ahol mindenki a saját - politikai – túléléséért küzd.
Mindeközben a jobboldal felsorakozott Silvio Berlusconi mögött, akivel nemrég részletesebben is foglalkoztunk blogunkon. Berlusocni mögött áll pártja a Forza Italia, a Salvini vezette és kormánypárti Lega és a Meloni által irányított Olasz Testvérek is.
A három párt egységesnek mutatkozik, bár vannak komoly ellentétek köztük a felszín alatt. A Forza csak árnyéka régi önmagának, s a politikai túlélésért küzd folyamatosan. A párt Európai Néppárton belüli helyzetével egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk. A Lega a kormányra lépése óta vesztett a támogatottságából, s ma már csak a harmadik legnépszerűbb párt az országban. A legtöbb szavazatot épp az ellenzéki Olasz Testvérek szívta el tőlük. Így tehát míg Salvini-nek Berlusconi lenne a legjobb, mint a status quo (és a jelenlegi koalíció) kvázi fenntartója, addig Meloni a jó felméréseket látva egy előrehozott választást sem utasítana el. A felek azonban – egyelőre – megegyeztek Berlusconi támogatásában, ám még így sincs meg a kellő számú szavazatuk a törvényhozásban.
Az elnökválasztás miatt a kisebb, centrista pártok válnak királycsinálóvá. Egy biztos: a döntés továbbra is a dohányfüstös hátsó szobákban fog inkább eldőlni, mintsem a választók szemei előtt.
Írta: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
