Az Egyesült Arab Emírségek felfüggesztené a megállapodást, amely értelmében F-35-ös vadászgépeket és drónokat vásárolt volna az Egyesült Államoktól – adta hírül a Wall Street Journal.
Donald Trump volt amerikai elnök már vélhetően az utolsó portékáit pakolta az Ovális Irodában, amikor sikerült tető alá hoznia azt az Egyesült Arab Emírségekkel kötött, 23 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást, amely 50 Lockheed Martin F-35-ös vadászgépet, 18 MQ-9B drónt és egyéb hadianyagokat hivatott juttatni az öbölmenti partner kezébe. Az élvonalbeli vadászrepülők beszerzése egy teljes generációváltást (noha továbbra is maradnak hadrendben negyedik generációs vadászrepülők) jelentene, lopakodó képességgel és fejlettebb technológiával látná el az arab ország légierejét, habár a folyamat hosszú, akár 2027-ig eltarthat.
MQ-9B pilóta nélküli repülőgép
Az ügylettel kapcsolatban természetesen már az aláírás előtt is akadtak kétkedő hangok. A kongresszus soraiból demokrata és republikánus politikusok egyaránt kritizálták a közel-keleti autokrácia felfegyverzésének ötletét, már csak azért is, mert Trump – végnapjaihoz közelítve – relatíve rövid idő alatt, villámtempóban zavarta le a folyamatot.
Biden hatalomátvételét követően a megállapodást felülvizsgálták, ám végül az új adminisztráció is rábólintott.
A fegyverszerződés egyébként a Trump által tavaly kezdeményezett Ábrahám-egyezmény (amely normalizálta a diplomáciai kapcsolatok Izrael és néhány arab országok között) egyik mellékmegállapodásának keretében született meg.
#YearInReview: September marked the one year anniversary of the Abraham Accords.
— UAE Embassy US (@UAEEmbassyUS) December 14, 2021
The historic normalization between �� and �� created new people-to-people collaboration across all sectors of society. Find out more: https://t.co/nUwOCUGFWx pic.twitter.com/lPHYlLUpxw
Ezt azért érdemes megjegyezni, mivel előbbi államban felmerült az aggodalom, hogy – miután Washingtonban évtizedekig konszenzus volt arról, hogy Izrael katonai előnyét fenn kell tartani a térségben – mostantól utóbbiaknak is lehetőségük nyílik a felzárkózásra.
A vásárló fél stratégiai szerepe is érdemel néhány szót. Mivel az Egyesült Államok a globális katonai jelenlétét a Közel-Kelettől egyre inkább keletre, az indiai–csendes-óceáni térségbe tolja,
úgy értékelődnek fel számára az Irán és a nemzetközi terrorszervezetek körüli, ütőképes haderővel és elrettentési potenciállal bíró partnerek,
akik többé-kevésbé képesek betölteni az általuk hagyott űrt és biztosítani a regionális stabilitást. Persze az érmének van másik oldala is, hiszen a néhány közös érdek és az évtizedekre visszanyúló együttműködés mellett akadnak súrlódási pontok a felek között (pl. eltérő érdekek Líbia és Szíria kapcsán vagy éppen az autokrata állam jogsértései által kiváltott washingtoni morgolódás).
Mindazonáltal nem az Egyesült Államok az, aki behúzta a kéziféket a fegyverügyletben. A napokban az emírségek kormánya közölte Washingtonnal, hogy fel kívánja függeszteni a 23 milliárd dolláros beszerzési projektet. Abu-Dzabi arra hivatkozott, hogy az amerikai fél túl szigorú biztonsági előírásokat követelt meg a csúcsminőségű katonai eszközök védelme érdekében, hogy azok véletlenül se eshessenek kínai kémtevékenység áldozatául. Az Egyesült Államok félelme nem alaptalan, hiszen – sok más országhoz hasonlóan – az arab állam is egyre közelebb kerül Kínához. Habár ez elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok erősödését jelenti, a Huawei telekommunikációs infrastruktúrában való jelenléte, valamint
a tavasszal Abu-Dzabitól nem messze leleplezett és félbeszakított, gyanítottan kínai katonai létesítmény építése elég okot adott az aggodalomra.
A megállapodást azonban kár lenne temetni. Mint arra egy amerikai tisztviselő nyugtatásképp rávilágított, az ehhez hasonló folyamatok évekig, sőt van, hogy akár egy évtizedig is elhúzódnak. Tapasztalata szerint az ilyesfajta adok-kapok nem szokatlan ezekben a helyzetekben – idézi szavait a Wall Street Journal. Olyannyira nem, hogy azóta – állítja – számukra is merültek fel újabb kérdések a kontraktussal kapcsolatban. Egy következtetés mindenesetre ebből az ügyből is levonható: az Egyesült Államok nem csupán a semleges térben kénytelen felvenni a kesztyűt Kínával, hanem saját partnerei vagy akár szövetségesei biztonsági dimenzióiban is. Ez azért az eredeti hidegháborúra nem volt jellemző.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
