Valóban jogosan aggatunk címkéket Vlagyimir Putyinra, vagy inkább egy propaganda által legitimált kettős mérce áldozata az orosz elnök? – feszegeti a témát Patrick J. Buchanan az American Conservative magazinban.
A Republikánus Párt prominens tagjai, mint például John McCain, Lindsey Graham vagy Marco Rubio ösztönös elhatárolódással és megvetéssel reagáltak Donald J. Trump amerikai elnökjelölt kijelentésére, mely szerint szívélyesen viszonozna egy esetleges dicséretet Vlagyimir Putyin orosz elnöktől.
De mi áll pontosan ezeknek a reakcióknak a hátterében? Habár nem áldozott fel milliókat, mint Sztálin a második világháború során, és nem is egy Nyikita Hruscsov, aki vérbe fojtott egy magyar forradalmat, azonban ténylegesen keménykezűen levert egy csecsen elszakadási mozgalmat. De mégis miben különbözik ez a tett attól, amit maga Sherman tábornok hajtott végre Atlantában, amikor Georgia állam kivált a Lincoln-féle Unióból?
Buchanan szerint az Ukrajnában végrehajtott beavatkozása egyértelműen agresszióként és nem reflexszerű stratégiai reakcióként van feltüntetve, holott miután az Egyesült Államok segített megbuktatni egy Putyin-párti kijevi kormányt, Oroszország csupán bebiztosította a Krím-félszigeten található haditengerészeti támaszpontját, visszafoglalva a Katalin cárnőtől Hruscsovig Oroszországhoz tartozó félszigetet.
Amikor Castro Kubája kikerült az Egyesült Államok befolyása alól, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy mégis megtartja Guantánamót a tiltakozások ellenére. A nagyhatalmak bizony tesznek ilyeneket – fogalmaz a szerző, majd folytatja az Egyesült Államok és Oroszország közötti párhuzam erősítését további példák sorozatával, így felhívva a hasonlóságot Koszovó és Kelet-Ukrajna megsegítésére, és a két ország egymás politikai rendszerébe való kölcsönös beszivárgási próbálkozásaira.
Putyin támogatta az Egyesült Államokat Afganisztánban és az iráni nukleáris egyezmény során, hajlandó volt valid opcióként kezelni a fegyverszüneti tárgyalásokat Szíriában. Putyin egy az Egyesült Államoknál területileg kétszer nagyobb és hasonló arzenállal rendelkező ország vezetője, aki tehát az eurázsiai béke szempontjából nem megkerülhető figura, és meg kell tanulni vele együttműködni. Sokszor kritizálják az oroszországi emberi jogi sérelmek elkövetésével, de mivel teljesíti túl Recep Tayyip Erdogan törökországi, El-Sissi tábornok egyiptomi, vagy Xi Jinping kínai tevékenységét?
A realista gondolkodás teljes hiányára vall, hogy a kongresszus képviselői a rengeteg autokrata vezetésű ország közül pont azon ország elnökét provokálják azzal, hogy közönséges gengszternek és diktátornak nevezik, amely több száz nukleáris robbanófejjel rendelkezik. Hol van az az éra, amikor a realizmust olyan elnökök képviselték, mint Dwight D. Eisenhower vagy Ronald Reagan? – fejezi be gondolatmenetét Patrick J. Buchanan.
Szemlézte: Molnár Gergő
