A demokratikus társadalmi interakciók jelentik számunkra az ideális társas lét alapjait, azonban Robert B. Talisse, a Vanderbilt Egyetem professzora mégis azt állítja, hogy létezik „túl sok demokrácia”.
Tévedésbe ne essünk: a professzor nem arra gondol, hogy a demokrácia eszméjét fel kell cserélnünk egy autoriter vagy talán elitista ideállal. Állítása arra vonatkozik, hogy közösségi életünkben fenn kell tartani egy olyan szférát, amelyet nem itat át a demokratikus pártpolitika. Más szóval: a politikának meg kell maradnia a saját keretei között.
Talisse elismeri, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Majd’ minden demokráciaelmélet központi üzenetének tekinthető az, hogy társadalmi interakcióinkat demokratikus célok, projektek és tettek vezessék. Ez az üzenet a gyakorlatban azonban visszájára sült, hisz életünket mára mélyen átitatta a demokratikus pártpolitika.
„Az USA-ra vonatkozóan nem túlzás azt állítani, hogy a hétköznapi ügyekben való választásainkat – melyik boltba menjünk bevásárolni, mely televíziós műsorokat nézzük, melyik csapatnak drukkoljunk, hogyan jussunk el a munkába, hová menjünk nyaralni, vagy, hogy hogyan töltsük el a vasárnap délelőttöt – nagyban meghatározzák politikai nézeteink.”
Ez azt is jelenti, hogy az emberek közötti kommunikáció leszűkül olyan csoportokra, akik szintén ugyanoda járnak vásárolni, ugyanazt a tv műsort nézik, mint mi. Közösségi életünket tehát nagyban meghatározza a mindennapi politika vajúdása. „Drámaian fogalmazva: társadalmi interakcióink fölött a demokrácia zsarnokoskodik” – állítja a szerző.
Ez a fajta pártpolitikai megosztottság aláássa azokat a polgári értékeket, melyek elengedhetetlenek a demokratikusnak nevezhető közösségi összetartáshoz. Ha azonban csupán politikai hadszíntérként kezeljük a közösségi tereinket, az lerombolja demokratikus értékeinket. A demokrácia zsarnoksága aláássa magát a demokráciát. Talisse figyelmeztet, hogy annak érdekében, hogy valamilyen értéket a valóságba ültessünk – mint jelen példánkban, a demokráciát – valami más felé kell törekednünk. Sokszor bizonyos célok elérését megakadályozza azok eszeveszett hajszolása, ilyen esetekben pedig a folyamat végére épp az általunk kívánt érték ellenkezője valósul meg.
A könnyebb megértés érdekében Talisse két példával illusztrálja a helyzetet: a szórakozás, valamint a barátság. Gondoljunk bele, akkor szórakozunk a legjobban, amikor olyan tevékenységekben veszünk rész, melynek nem a szórakozás a puszta célja, hanem az, hogy megnyerjünk egy játékot vagy táncoljunk egy jót egy dalra. Abban az esetben, ha szórakozás céltalan, unalomba és közönybe fordulhat át. A másik példa a barátság: barátságok nem a barátságkötés kedvéért születnek, hanem közös élményekből, közös célokból és az egymás iránt való fokozatos törődésből és tiszteletből alakulnak ki.
A szerző elismeri, hogy ezzel egy enyhe paradoxont teremtünk: annak érdekében, hogy bizonyos értékeket realizáljunk, más célt kell kitűznünk, mint pusztán a cél elérését. Mivel a demokrácia az állampolgári együttműködésen alapul, talán nem meglepő, hogy annak érdekében, hogy az egészségesebb és teljesebb legyen, olyan ügyekben kell egymással összefognunk, amelyeket nem a politika határoz meg.
Olyan tevékenységekben kell részt vennünk, melyekben a saját politikai nézeteinkkel eltérő emberekkel kell együtt cselekednünk. Túl kell lépnünk a pártpolitikán és a társadalmi interakciók egy olyan szféráját kell létrehozni, melyben a közösségi összetartás politikamentesen valósul meg. Nem a célt kell a legfontosabbnak tekinteni, hanem a célhoz rendelt társadalmi interakciós eszközök milyenségét, melynek tükröznie kell a demokratikus értékeket. „Röviden: ha jól akarjuk csinálni a demokráciát, akkor néha valami teljesen mást kell csinálnunk.”
Szemlézte: Csepregi Dávid
