Az önbeteljesítő jóslatok nem csupán a gazdaságtudományok területén, illetve a hétköznapi életben jelentenek kihívást és kockázatot, de a geopolitikai elemzés során is. Kína Tajvan elleni inváziójának képe, valamint az ezzel kapcsolatos torzított állítások is hasonló jelenséget idézhetnek elő. Jessica Chen Weiss, a Cornell Egyetem tanára, valamint az Asia Society Policy Institute kutatója a tajvani invázióval kapcsolatos elméletek hitelességét, valamint az ezeket alátámasztó hamis prekoncepciók hatásait vizsgálta a Foreign Affairs hasábjain.
Az önbeteljesítő jóslatot először Robert Merton társadalomkutató definiálta, aki szerint a fogalom azt a jelenséget takarja, amikor van egy „kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben, és ez a változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja.”¹ Ez különösen veszélyes lehet, amennyiben két egymásnak feszülő nagyhatalom esetében beszélünk róla.
2023 januárjában Joseph Wu tajvani külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Hszi Csin-ping a tajvani invázió mellett dönthet a belső kihívások elfedésének érdekében.
He implied Xi’s domestic problems would be determinative.
— Helen-Ann Smith (@HelenAnnSmith0) January 18, 2023
“If you look at the Chinese situation right now, the economy is going down. People are not happy… therefore there is nothing for him to claim as his legacy at this moment.”
“Taiwan might become his scapegoat.” /3
Ez az állítás rávilágít azon elméletekre, amelyek szerint Peking bármelyik pillanatban megkezdheti a Tajvan elleni offenzívát, egyrészt mivel úgy érezheti, hogy elszalasztja a lehetőséget; másrészt, hogy elterelje a figyelmet a Kínát érintő belső válságról. Ezt alapvetően alátámasztja, hogy a kínai gazdasági növekedés – és ezzel párhuzamosan a geopolitikai felemelkedés – lassuló tendenciát mutat. Emellett – számos nyugati elemző szerint – a kínai haderő képesnek érzi magát egy Tajvan elleni offenzíva sikeres végrehajtására. Mindezek ellenére Weiss azt állítja, hogy
nagyon kevés bizonyíték van arra, hogy a kínai vezetők elillanó lehetőségként tekintenének a sziget Kínával való erőszakos egyesítésére, és az ezzel kapcsolatos teóriák kialakulását inkább Washington saját haderejének képességeivel kapcsolatos bizonytalansága okozza.
A Weiss által figyelembe vett korábbi kutatások alapvetően nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy Peking a belső válság elfedése érdekében indítana inváziót Tajvan ellen. Matthew Baum és Philip Potter kutatása például azt mutatja, hogy általánosságban a belpolitikai krízisben lévő országok kisebb eséllyel indítanak háborút mások ellen. Chris Gelpi szerint ráadásul ez még kevésbé igaz az autoriter berendezkedésű államokra, hiszen rendelkezésükre állnak más eszközök is, hogy elfojtsák a társadalmi elégedetlenségeket.
A belső megoldás prioritását bizonyítja például Peking a zéró Covid-elv elleni tüntetésekre adott reakciója is. Elkezdték megszüntetni a koronavírus miatti korlátozásokat, valamint börtönbüntetések kiszabásával rettentették el a társadalom fennmaradó részét a tüntetőkhöz való csatlakozástól.
Weiss szerint a Peking agresszivitásával kapcsolatos állítások azért olyan veszélyesek, mert abból az előfeltételből indulnak ki, hogy Kínát nem befolyásolják Washington intézkedései. A kínai döntéshozók azonban kifejezetten reaktívak az USA tevékenységével kapcsolatban – a többi között Tajvan esetében – azonban ez általában megmarad a retorika szintjén. Ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy Hszi Csin-ping ne dönthetne az invázió mellett, amennyiben úgy érzékeli, hogy Tajvan elveszhet országa számára.
Éppen ezért az Egyesült Államoknak okos balanszírozást kell folytatnia, hiszen megfelelő erődemonstrációra van szükség Peking elrettentéséhez, azonban nem szabad elérni azt a pontot, amikor a kínai vezetés sarokba szorítva érezheti magát Tajvannal kapcsolatban.
Bár a kommunista pártban is vannak háborúpárti hangok, ezek egyelőre nem kerültek előtérbe. A 2022-es pártkongresszuson kijelentették, hogy a „két Kína békés újraegyesítése az elsődleges cél”, ami arra is utal, hogy az erőszak alkalmazását csupán utolsó opcióként látja Peking.
Mindezek következtében Weiss arra világít rá, hogy a Tajvannal kapcsolatos nyilatkozatok hangnemének eszkalációja elkerülendő, hiszen – bár a kínai vezetés egyelőre nem törekszik háború kirobbantására – azok könnyen önbeteljesítő jóslattá válhatnak.
¹Merton, Robert K. “The Self-Fulfilling Prophecy.” The Antioch Review 8, no. 2 (1948): 193–210. https://doi.org/10.2307/4609267.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
