"Mondhatsz, amit akarsz Orbán Viktorról, ő jó beszédet tud mondani" - kezdi írását a Spectatorben Thomas Lorman, aki a kormányfő texasi CPAC-en elmondott beszéde kapcsán ragadott tollat.
Lorman szerint Orbán CPAC-es beszéde nagyívű, lényegre törő és vicces volt - például Ferenc pápát idézve azzal, hogy "a magyar a mennyország hivatalos nyelve, mert az örökkévalóságig tart a megtanulása".
A szerző úgy látja, Orbán a beszéde során végig megkülönböztette saját és közönsége "zsidó-keresztény" értékeit a "progresszív liberálisoktól" és a "globalista, woke Góliáttól".
Orbán felsorolta kormánya válogatott eredményeit: alacsonyabb adók, családtámogatások, a jogra és rendre való fókuszálás és az illegális migráció felszámolása a határfallal. Dicsérte Texas értékeit, Donald Trumpot és Ronald Reagant is, miközben Clint Eastwoodot és Chuck Norrist is méltatta.
Orbán szerint a következő amerikai és magyar választások a nyugati civilizációért folytatott harc csatái lesznek, mely megállapítást nagy tetszéssel fogadták a beszéd során.
A Spectator szerzője azt is megemlíti, hogy Orbán elmondta, hogy Magyarországon az abortusz engedélyezett a 12. hétig, ugyanakkor a kormány támogatásai megduplázták a házasságok számát, és megfelezték a terhességmegszakításokét.
Orbán az amerikaiakat a Putyinnal való tárgyalásra szólította fel, miközben elítélte Oroszország Ukrajna elleni támadását. A kormányfő ugyanakkor elkerülte a "kevert fajú" világról való fejtegetéseket, és hangsúlyozta, hogy Magyarországon zéró tolerancia van a rasszizmussal és az antiszemitizmussal szemben.
A Spectator szerzője szerint egyes cinikusok úgy látják, Orbán csak a lassuló gazdaságról akarja elterelni a figyelmet, de ők tévednek. Orbán retorikája nem a modern kultúrharc, hanem a magyar politikai hagyományok terméke.
Orbán vélekedése, hogy a Nyugat visszafordíthatatlanul dekadens, és kulturális hanyatlásban van, korábbi konzervatív liberalizmus-kritikák folyománya.
Egyfajta keresztény nacionalizmusról van szó a Spectator cikkszerzője szerint, amely hol progresszívnek, hol reakciósnak látszott, attól függően, hogy a konzervatív Habsburgok avagy például az általános választójog ellen irányult egy évszázaddal ezelőtt. "Orbán, aki idealista liberálisként lépett a politikába, a keresztény nacionalizmus zászlóvivőként márkázta újra magát a 2002-es veresége után. Azóta már nem néz vissza, miközben négy választást nyert 2010 óta" - írja a szerző.
Lorman úgy látja, Orbán egy "furcsa koalíció" élén áll, amit legalább annyira a választási sikersorozat, mint az ideológiai koherencia tart össze.
Orbán most a konzervatívok idolja a világ körül.
Kiátkozva a liberális ellenfelek által, folyamatosan túlélte őket, és nem csak ideológiai, hanem választási hőssé lépett elő. Ahogy színpadra lépett Texasban, alig tudott visszatartani egy fanyar mosolyt" - zárja sorait a Spectator szerzője.
Szemlézte: RG
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
