A sport mindig is a nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó területe volt, amely gyakran túlmutatott a puszta versenyzésen. Az olimpiai játékok különösen fontos szerepet játszanak ebben, hiszen ezen versenyen a világ különböző nemzetei békés keretek között mérhetik össze erejüket. Azonban az utóbbi években a sportvilágot is áthatotta az aktuális politikai helyzet, aminek következtében Oroszország különösen nehéz helyzetbe került.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntése értelmében Oroszországot kizárták a 2024-es párizsi olimpiai játékokról az ország Ukrajna elleni agressziójának következtében. Ez nem az első alkalom volt, hogy Oroszországot eltiltottak bármilyen nemzetközi sporteseményről ugyanezen okból kifolyólag. Az orosz sportolók azonban „semleges egyéni sportolóként” részt vehettek az olimpián, ami lehetőséget adott nekik a versenyzésre, de egyben megfosztotta őket a nemzeti jelképek használatától.
Ez a fajta szankció egyszerre szolgál politikai és etikai célokat. Egyrészt elrettentő hatása van más országok számára, hogy ne használják a sportot propagandaeszközként, másrészt lehetőséget biztosít az egyéni sportolóknak, hogy ne kelljen elszenvedniük kormányuk döntéseinek következményeit.
Kirsty Coventry delivers her acceptance speech after being elected as the 10th President of the International Olympic Committee, and the first female President in IOC history. pic.twitter.com/3BXf9kK0dI
— IOC MEDIA (@iocmedia) March 20, 2025
Kirsty Coventry, a NOB újonnan megválasztott elnöke azonban nyitottnak mutatkozik arra, hogy új szemléletet hozzon a nemzetközi sportéletbe.
Véleménye szerint nem helyes, ha a politikai konfliktusok automatikusan kizárással járnak, hiszen világszerte számos ország érintett háborús helyzetben vagy emberi jogi problémákban.
Coventry azt javasolja, hogy egy munkacsoport alakítson ki átfogó iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogyan kezeljék a hasonló helyzeteket a jövőben.
Egy ilyen megközelítés valóban kiegyensúlyozottabb lehetne, mivel elkerülné a kettős mérce vádját. Afrika számos országában zajlanak fegyveres konfliktusok, mégsem szankcionálják őket hasonló módon. A kérdés az, hogy vajon a nemzetközi közösség kész-e arra, hogy minden esetet egyedi mérlegelés alá vonjon, vagy továbbra is szelektíven alkalmaz szankciókat.
Véleményem szerint a sportot soha nem lenne szabad politikai eszközként használni, de a valóságban ez szinte elkerülhetetlen. Az olimpiai játékok történetében számos példa volt már arra, hogy politikai döntések befolyásolták a részvételt. Az orosz kérdés azonban különösen összetett, hiszen az ország hosszú ideje keveredik konfliktusokba, ráadásul továbbra is hadban áll Ukrajnával, így nehéz megmondani, hogy mi várható majd a 2028-as Olimpián.
Úgy gondolom, hogy az egyéni sportolók számára mindig biztosítani kellene a lehetőséget a versenyzésre, függetlenül attól, hogy országuk milyen politikát folytat. Azonban a nemzeti csapatok részvételének engedélyezése már egy egészen más kérdés. Ha Oroszországot visszaengedik a nemzetközi sportéletbe anélkül, hogy bármilyen felelősséget vállalna a tetteiért, az rossz üzenetet küldhet a világ számára. A kérdés tehát nem az, hogy a sportolók indulhatnak-e, hanem hogy a nemzetközi közösség hogyan kezeli a politikai következményeket.
A következő években kiderül, hogy Coventry új megközelítése valóban változást hoz-e a nemzetközi sportpolitikában, vagy továbbra is a konfliktusok árnyékában zajlanak a versenyek.
Szemlézte: Grizner Vivien
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
