Szeptember közepén rendezték a Sanghaji Együttműködési Szervezet éves csúcstalálkozóját, amelyre az üzbég elnökségnek köszönhetően Szamarkandban került sor. A csúcstalálkozó azonban mégsem Üzbegisztán szerepvállalása miatt volt érdekes, hiszen jelentőségét Putyin és Hszi Csin-ping bilaterális találkozójának, valamint Narendra Modi háború kritikájának köszönheti.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) a kelet-ázsiai térség egyik legnagyobb kiterjedésű biztonsági együttműködési szervezete. Tagjai Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán, India, Pakisztán, valamint a 2022-es csúcsnak otthont adó Üzbegisztán.
Ez a találkozó különösen eseménydús volt, hiszen Ázsia legnagyobb országai, Kína, India és Oroszország, először találkozhattak intézményes keretek között az ukrajnai háború kirobbanása óta. A csúcstalálkozón mutatott hozzáállás mind Kína, mind India részéről jelentős változást sejtetnek a Moszkvához fűződő viszony tekintetében, így érdemes áttekinteni, hogy az orosz invázió milyen hatással volt Oroszország ázsiai kapcsolataira.
Kína: aszimmetrikus kapcsolatok hálójában
Alexander Gabuev (Carnegie Endowment for International Peace) 2022 augusztusában publikált cikket a Foreign Affairs hasábjain a kínai-orosz viszony alakulásáról. Gabuev ebben az írásában így fogalmaz: „Oroszország opciói elpárologni látszanak, ami Kínát lépéselőnybe hozza.”
Ez az állítás tökéletesen leírja a két ország viszonyát az ukrajnai háború kirobbanását követően, hiszen a nyugat szankcióival, valamint az orosz külpolitika fókuszának Ukrajnára koncentrálódásával Moszkva lehetőségei a nemzetközi színtéren meglehetősen csökkentek.
Ennek következtében Kína jelentős előnyt élvez orosz szövetségesével szemben, így kettejük viszonya egyenlőtlenebb, mint valaha.
Az ukrajnai háború előtt mind geostratégiai, mind politikai színtéren hasznos szövetségese volt egymásnak a két nagyhatalom. Mivel gazdasági érdekeik kiegyenlítették egymást - hiszen Oroszország természeti erőforrásokkal, míg Kína technológiai innovációkkal és befektetési forrásokkal operálhatott – ezért mindkettejük számára előnyös volt a szorosabb viszony kiépítése. Ez a nagypolitikában is megmutatkozott, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsában a két állandó tag szinte minden esetben együtt szavazott.
Az ukrajnai konfliktus eszkalációja azonban Kínát is arra ösztönözte, hogy átgondolja saját pozícióit. Ahogy Shannon Tiezzi cikke is alátámasztja, a kínai diplomácia a február óta eltelt hónapokban a korábbi retorikához képest konszolidált, olykor kritikusan nyilatkozik az orosz partner háborújával kapcsolatban. Ezt jelzi, hogy a Putyin és Hszi között folyó tárgyalásokról szóló kínai leiratok nem említik meg Ukrajnát, míg az oroszok igen. Ezek alapján Peking igyekszik úgy tenni, mintha a háború nem létezne.
Összességében tehát Oroszország elszigetelődése súlyos Kínához kötődő függőséget jelent Moszkva számára, ami – Gabuev szerint – „hasznos eszközzé teszi Oroszországot a nagyobb játszmában, azaz a Peking és Washington között zajló versengésben.”
India: megfontolt fordulat a külpolitikában
India esetében hosszú távú szemléletváltásról beszélhetünk a Moszkvával való viszony terén, amelynek felgyorsulásához hozzájárult a háború, mint katalizátor.
A nyugati nagyhatalmak sokszor kritizálják az indiai külpolitikát, hiszen egyfajta manőverezést próbál végrehajtani Oroszország és az Egyesült Államok között, erről ebben és ebben a cikkünkben is beszámoltunk már. Happymon Jacob (Jawaharlal Nehru University) cikke szerint
a valóságban inkább Moszkva és Új-Delhi elkerülhetetlen távolodása figyelhető meg.
Annak ellenére, hogy India a háborút követően megnövelte az orosz olaj beszerzését, piacot adva az orosz nyersanyagnak, ám a szankciók miatt a világpiaci árnál jóval olcsóbban beszerezve azt, több egyéb téren is megfigyelhető az eltávolodás.
Ilyen például a fegyverbeszerzések kérdése, hiszen 2012 és 2021 között India fegyverállományának orosz részesedése a felére csökkent. Ez a trend nagy valószínűséggel továbbra is fenn fog maradni, hiszen az orosz fegyvergyártás képességeit jelentősen korlátozzák az ukrajnai események.
Jacob szerint generációs változás is alátámasztja az indiai hozzáállás változásait, főképp a geopolitikai színtéren. „Amikor az indiaiak stratégiai partnerségről beszélnek, Oroszországra múlt időben, az USA-ra pedig jövő időben utalnak.” Ezt támasztja alá, hogy az indiai külpolitikai gondolkodás felismerni látszik, hogy a Biztonsági Tanácsban akár Franciaország, akár az Egyesült Államok képes védeni az ország geopolitikai érdekeit, hiszen azok egybeesnek.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
