Március 3-án elkezdődött és március 24-ig tart a népszavazás arról, hogy megváltozzon-e Új-Zéland zászlója. A lakosságnak a jelenlegi, gyarmati időkből származó lobogó, illetve a tavalyi szavazást megnyerő, ezüstpáfrányos zászló között kell választania. Fontosabb kérdés azonban, legalábbis a világ többi részén élőknek, hogy mennyi értelme van egy ilyen népszavazásnak.
Már a második világháború óta téma a zászlóváltás, ami most azután került ismét napirendre, hogy John Key nemzeti párti miniszterelnök is hangot adott a lobogóval kapcsolatos nemtetszésének 2014-ben, amikor harmadik mandátumát elnyerte. A váltás mellett kampányolók főbb érvei viszonylag meggyőzőek, feltéve, hogy az ember jelentőséget tulajdonít egy ilyen nemzeti jelképnek.
A jelenlegi, 1902-ből származó zászló meglehetősen jellegtelen és Új-Zéland gyarmati múltjához kapcsolódik, ami nem véletlenül épp a Nemzeti Pártot zavarja: tulajdonképpen a brit zászlóról van szó, mellette a Dél Keresztje csillagképpel, amely azt hivatott szimbolizálni, hogy az ország a déli féltekén található. Ráadásul mindössze annyiban különbözik az ausztrál zászlótól, hogy az utóbbi csillagai fehérek és kettővel többen vannak.
Ausztrália és Új-Zéland zászlója
A kormány a lakosságtól kért terveket, és kinevezett egy 12 fős, a társadalom minden rétegét reprezentáló bizottságot, hogy kiválassza közülük a legjobbakat, amelyek közül utána a lakosság egy előzetes népszavazáson, november 20-a és december 11-e között választotta ki a Kyle Lockwood által tervezett ezüstpáfrányosat.
Sok kritika érte a zászlóbizottság munkáját. Nem volt köztük például egyetlen vexillológus (zászlószakértő) vagy dizájner sem, és mindössze négy óra dizájnelméleti felkészítést kaptak egy Nike-cipő tervezőjétől. Többen úgy gondolták, hogy egy ilyen bizottságban fontosabb a szakmai felkészültség mint a diverzitás, amely egyébként az általuk kiválasztott tervekre egyáltalán nem jellemző: a négy közül hármat a stilizált páfrány ural, közülük kettő Lockwood műve és ezek csak színeikben térnek el. A lakosság a közösségi médiában adott hangot nemtetszésének, melynek eredményeképp egy ötödik, háromszöges dizájn is bekerült a döntősök közé ,de végül mindhárom alternatíva messze elmaradt a Lockwood-páfrányok mögött. A részvételi arány egyébként mindössze 48.78% volt.
Eddig tehát közel sem megy simán John Key zászlóreferenduma. Sokan úgy érzik, hogy a laikus bizottság által a döntőbe juttatott tervek hasonlósága elvette a néptől a döntés jogát. Bár kezdetben nagy volt a váltás támogatottsága, most már kifejezetten bizonytalan az eredmény. És ha sikertelen lesz a referendum, mely eddig 26 millió új-zélandi dollárjába került az adófizetőknek, az bizonyára nagy csapás lesz John Key-nek és a Nemzeti Pártnak, amely meg fog mutatkozni a jövőre esedékes választás eredményén is.
Daniel Corsano
