Az Európában kialakult energetikai krízisről értekezik Nikolas Gvosdev a World Politics Revivew hasábjain.
A szerző szerint több tényező együttes hatása vezetett az egyre súlyosbodó válsághoz. A helyzet annyira rossz, hogy Nyugat-Európában egyes államok hatóságai már arra készítik fel a lakosságot, hogy mi a teendőjük egy tartós áramszünet ideje alatt. De mi is vezetett pontosan ide?
Első körben megemlíthetjük az időjárást. A tavalyi tél nagyobb fagyokat és mínuszokat hozott, emiatt a lakossági földgázfogyasztás jelentősen megnövekedett, s ennek következtében jelentősen megcsappantak a tározók készletei. Az idei tél is előreláthatólag hideg lesz, így egyre nagyobb a kereslet és az igény, ami tovább növelheti a nyomást az energetikai vállalatokon és szolgáltatókon. Egy másik ok a koronavírus járványból való gazdasági kilábalás. Ahogy a kontinensen fokozatosan csökkent a nyár környékén a fertőzések száma, úgy indult be az európai ipar, így az óriási energiaigényű termelési ágazatok is. A harmadik ok pedig az utóbbi évek rossz döntései és az uniós és európai vezetők stratégiai hibái.
A cikk szerint ugyanis sokan azt hitték, Oroszország jobban rá van szorulva az európai piacokról származó bevételre, mint Európa az orosz földgázra.
A téves tézis szerint ugyanis Moszkvának nincs más piaci alternatívája, miközben az európai államok könnyen kiaknázhatják a Földközi-tengeren talált új földgázmezőket, vagy akár más partnerektől is be tudnák szerezni a szükségleteiket. A potenciális eladók között voltak Közép-Ázsia földgázban gazdag országai és Irán is. A perzsa állammal azonban nem indulhatott meg a kereskedelem, miután az Egyesült Államok kihátrált az atomalkuból és ismét szankciókkal sújtotta Teheránt.
Közép-Ázsiával pedig – főleg orosz nyomásra – nem sikerült elég jó partnerkapcsolatot kialakítani, ráadásul a szükséges infrastruktúra sem készült el.
A földközi-tengeri útvonal vagy helyszín sem kecsegetett fényes jövővel. Itt ugyanis a szembenálló államok - például Törökország és Görögország - rivalizálása és konfliktusa miatt továbbra is kérdéses a felfedezett földgázmezők hovatartozása. A hatalmi harcok mellett itt sem építette ki sem az EU, sem az érintett tagállamok a kitermeléshez szükséges infrastruktúrát. Donald Trump elnöksége alatt halvány remény volt a republikánus elnök azon javaslata, hogy Európának az Egyesült Államokból kellene földgázt vásárolnia. Ez azonban sosem valósult meg, mert az amerikai termelők inkább a jövedelmezőbb ázsiai piacon értékesítették a nyersanyagukat, valamint itt sem lett volna kellő nagyságú infrastruktúra a földgáz átszállítására az Atlanti-óceánon.
Mindeközben az a tézis is megdőlt, hogy Oroszország csak az európai piacon tud eladni.
A cseppfolyósítási technológiával és Kína rohamos gazdagodásával és fejlődésével ugyanis Moszkvának ma már lehetősége van - s aktívan él is vele –, hogy ellássa orosz földgázzal Kínát és az ázsiai kontinens egyes részeit. Az orosz energia export évről-évre nő Peking felé, ráadásul a kínai vezetés akár nagyobb összeget is kész kifizetni Moszkvának, mint az európai vevők.
Erre tesz rá még egy lapáttal az Unió és Németország „túl erős” zöld fordulata. A német Zöldek ugyanis ördögtől való gonoszságnak tartják az atomenergiát, s ezzel óriási nyomást helyeztek az előző CDU-s vezetésre, ami engedve neki, végül elrendelte a német atomerőművek bezárását.
Azt pedig már csak cikkünk végén és halkan jegyezzük meg, hogy az egész német zöld mozgalom a hidegháború alatt szovjet finanszírozással jött létre, hogy megakadályozza az amerikai nukleáris fegyverek Nyugat-Németországba való telepítést.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
