Szaúd-Arábia mint példás állam?

Véleményét több sajátos üggyel igyekszik alátámasztani. Ilyen ügy például, hogy Jamal Khashoggi, a korábbi szaúdi publicista, szerző gyilkosainak a büntetését csökkentették. Khashoggi 2018-ban sétált be Szaúd-Arábia isztanbuli követségére, s nem hagyta el élve. E csökkentés az ENSZ egyik tisztségviselője, Ágnes Callamard az igazság paródiájának nevezte. Második ügyként a nők jogait és státuszát említi meg a szerző: több aktivista továbbra is börtönben ül, tárgyalásra várva. A vád ellenük az, hogy támogatták a nők vezetéshez való jogát. Harmadik ügyként és legfontosabbként a halálbüntetést emeli ki, azon belül is a kiskorúak és gyermekek kivégzésének kérdését.

A szerző maga is ilyen ügyekkel foglalkozik, s e témakörben nyilvánult meg a 45. Emberi Jogi Tanács ülésén Genfben.

Áprilisban nagy hír volt, hogy Szaúd-Arábia eltörli a halálbüntetést a kiskorúaknak, de „négy hónappal ezután, a királyi rendelet, amely állítólag előírja ezt a reformot, továbbra sem került publikálásra”. A hivatalos álláspont alapján e rendelet visszamenőleges hatállyal is rendelkezik.

A szerző szerint e hozzáállás (a reformot meghirdették, de konkrétan nem hajtották végre) remekül tükrözi a leendő király, a jelenlegi koronaherceg Mohammed bin Salman politikáját. A leendő uralkodó grandiózus terve a Vízió 2030 (Vision 2030). E terv elgondolása szerint Szaúd-Arábia és gazdasága kevésbé fog függni a nyersolajtól, valamint a következő évtizedben vezető és példamutató országgá válik az élet minden területén.
A cikk szerzője azonban kiemeli, hogy ma még mindig tilos a politikai pártok, szakszervezetek vagy emberjogi csoportok alapítása és működtetése.

„Semmi sem szemlélteti jobban a rezsim szavainak és cselekedeteinek ellentétét, mint a halálbüntetés alkalmazása” − írja. A szaúdi jogban a halálbüntetéseket három nagy kategóriába lehet sorolni. Az első ilyen nagy kategória a hudud halálbüntetés, ami a sária alapján alkalmazható az országban. A második a qisas halálbüntetés. A harmadik kategória pedig az úgynevezett a tazir. E halálbüntetést bírói ítélet alapján lehet végrehajtani. 2018-ban a szaúdi kormány megalkotta a fiatalkorúak törvényét (Juvenile Law), ami elméletileg korlátozza a fiatalkorúak kivégzését. Ez a törvény azonban csak a tazir kategóriába eső halálbüntetéseket korlátozza. Ugyanebben az évben (2018) 185 kivégzés volt Szaúd-Arábiában, a legtöbb Salman regnálása alatt. E 185 kivégzett személyből 3 személy volt kiskorú. Az idén meghirdetett, de publikálásra nem került királyi rendelet is nagy valószínűséggel csak a tazír kategóriába eső eseteket korlátozná.

A szerző pozitívumként azonban kiemeli, hogy az országban valószínűséggel nem mindenki tartja elfogadhatónak vagy hasznosnak a halálbüntetést a királyi udvarban. Példaként említi Faisal al-Fadilt, a királyság tanácsadó szervezetének egyik tagját. Kiemeli azonban, hogy ez a megnyilvánulás azonban nem biztos, hogy hivatalos állásponttá válik az adott kérdésben.

Szaúd-Arábia továbbra is élvezi többek között az Egyesült Államok támogatását a nemzetközi színtéren, azonban a szerző előrelépésként értelmezi és megemlíti, hogy Dánia vezetésével összesen 29 ország egy közös nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a szaúdi újracsatlakozással kapcsolatban az ENSZ Emberi jogi Tanácsában. E nyilatkozat kitér arra, hogy aggodalomra ad okot, hogy „a civil társadalom, a jogvédők, az újságírók és a politikai ellenzék továbbra is üldöztetéssel, őrizetbe vétellel és megfélemlítéssel néz szembe”.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell