Blog

Szégyenletes az álszentség Biden ügyében

Nem tudjuk, igazak-e a vádak Joe Biden ellen. Erre a kérdésre majd a szükséges bizonyítékok és nyomozás után fogunk választ kapni. Ami viszont bizonyos, hogy a Biden-kampány és a politikai média egyértelmű kettős mércével kezelte a vádakat – írja a National Review szerkesztősége.

Nem tudjuk, igazak-e a vádak Joe Biden ellen. Erre a kérdésre majd a szükséges bizonyítékok és nyomozás után fogunk választ kapni. Ami viszont bizonyos, hogy a Biden-kampány és a politikai média egyértelmű kettős mércével kezelte a vádakat – írja a National Review szerkesztősége.

Kulturálisan és jogi értelemben is, vagy mindenkinek jár a tisztességes eljárás, vagy senkinek sem. Ha válogatunk, kire érvényesek a szabályok, az egész értelmét veszíti.

Bár Biden még konkrétan nem nyilatkozott a vádakról, kommunikációs főnöke állítja, hogy a vádak hamisak: „biztosan nem történtek meg”. Ha így van, reméljük, ez tanulság lesz Bidennek és csapatának arra, hogy milyen veszélyes, illiberális és végső soron tarthatatlan a szexuális zaklatással való vádaskodásról közzétett korábbi véleménye.

2018 nyarán, amikor a Brett Kavanaugh ügytől zengett a média, Biden kitartóan követelte, hogy minden amerikai állampolgárnak kötelessége feltétel nélkül hinni a nők szavában. „Ha egy nő így a nyilvánosság elé tud lépni – kezdte Biden – feltételezhető, hogy mondanivalójának legalábbis a fő pontjai igazak, attól függetlenül, hogy elfelejt-e egy pár részletet”.

Barack Obama elnöksége alatt is hasonló vonalat képviselt az egyetemi kampuszokon előforduló szexuális zaklatások ügyében. A Chronicle of Higher Education dicsérte a Biden támogatásával hozott változásokat, azonban ezek a változások azt eredményezték, hogy a bizonyíték kritériumának csökkentésével és a szexuális zaklatás definíciójának kiszélesítésével a megvádolt diákoknak esélyük sem maradt a nevük tisztázására. Biden 2017-es egyetemi intézkedései egy egyszerű mondattal foglalhatóak össze: „Én hiszek neked”. Biden vádlója, Tara Reade vajon miért nem kap hasonló bánásmódot?

A média kettős mércéje is különösen látványos volt a két évvel ezelőtti Brett Kavanaugh-ügyben. Amikor a Legfelsőbb Bíróság jelöltjét szexuális zaklatással vádolták, a sajtó megingathatatlanul visszhangozta az egyre nevetségesebb vádakat és azokat a véleménycikkeket, amik alig vagy egyáltalán nem mutattak fel valós bizonyítékot a vádak alátámasztására. Volt, aki már a vádak puszta megléte miatt Kavanaugh bírói jelölésének visszavonását követelte, és volt, aki azt állította, hogy a bíró vehemens tagadása elég bizonyíték a bűnösségre.

Joe Biden esetében elmondható, hogy már most több bizonyíték áll a rendelkezésünkre, mint a Kavanaugh ügyben – azt legalábbis tudjuk, hogy a vádló és a vádlott személyesen is ismerik egymást –, mégis mintha más szabály vonatkozna most az elnökjelöltre.

Ahogy 2018-ban és előtte is, egyetértünk abban, hogy a szexuális zaklatás egy szörnyű bűncselekmény, és meg kell büntetni a bűnösöket. Borzasztó, ha egy elkövető megússza, ugyanakkor egy ártatlan ember nevének bemocskolása sem elfogadható. A tisztességes eljárás pont ezen két véglet elkerülését szolgálja.

A politikai rendszerünk egyik alappillére az ártatlanság feltételezése. Ha egy szimpla vádaskodás elegendő lenne egy jelölt visszalépéséhez, hamis vádak lavinája indulna el. Biden egy kétszínű, opportunista alak, de ő is megérdemli az egyenlő bánásmódot, és ha időközben megváltozott az opportunista véleménye a vádaskodásról, ezt a kedvező pálfordulást is szivesen fogadjuk. A Tara Reade általi vádakat ugyanúgy nagyító alá kell venni, és kielégítő bizonyíték hiányában a vádlott sem található bűnösnek. A különbség az, hogy nálunk nem enyhítő körülmény, ha a vádlott „közülünk való”.

Szemlézte: Buzási Ramóna