2020 első negyedévében a szíriai konfliktus ismét fokozódott, bár nagy politikai fordulatok nem történtek. A koronavírus az így is súlyos helyzetet rontja tovább. Kyle Orton elemzése a The Jamestown Foundation oldalán.
A 2018-ban Szocsiban kötött tűzszüneti megállapodást felbontva 2019 decemberének közepén az Aszad-erők megtámadták az utolsó lázadó kézben lévő tartományt, Idlibet, aminek következtében 2 hónap alatt 900 ezer ember vált menekültté. Törökország kezdetekben a tartományban lévő megfigyelőállásai ellenére sem avatkozott közbe. Még akkor sem mozdult azonnal, amikor 21 katonáját megölték a kormányerők.
Azt viszont már nem tudta figyelmen kívül hagyni Ankara, amikor február 27-én aztán újabb 33 katonája esett el egy légicsapás során, és órákon belül drónokkal megtisztította az Idlib feletti légteret, valamint megtámadta Aszad csapatait és az Iszlám Forradalom Gárdájának hadserege (IRGC) irányítása alatt álló síita milicistákat. Március 5-ig, a következő török-orosz tűzszüneti megállapodásig a Tavaszi Pajzsnak (Bahar Kalkanı Harekâtı) keresztelt hadművelet naponta átlagosan 50 fő megerősíthető veszteséget okozott Aszadnak és az iráni erőknek. A tűzszünet értelmében az Aszad-erők megtarthatták a december óta Idlibből elfoglalt területeket, és így lőtávolságba kerültek a tartomány fővárosától.
Idlib most névleg török védelem alatt, de gyakorlatilag az al-Kaida egyik alszervezete, a Hay’at Tahrir al-Sham (HTS) irányítja. Törökország feltehetőleg egyre nagyobb befolyással fog rendelkezni Idlib tartomány megmaradt északi részében, de nem valószínű, hogy teljesen leválthatja a HTS-t.
Most azonban még a HTS felelős a tartomány koronavírusra adott válaszáért. Eddigi intézkedései során bezáratta az iskolákat, megtiltotta a nagy összejöveteleket – bár korábban sem engedélyezte azokat –, de a pénteki imákat nem tiltotta meg. A Törökország által ellenőrzött Afrinban és Észak-Aleppóban civil közösségek – például a Fehér Sisakosok – is segítik a védekezést és a betegellátást, de komoly a hiány az orvosi eszközökből, és az sem segít, hogy a nagy számú belső menekült mind kicsi, rossz higiéniával rendelkező területeken van összezsúfolva. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Oroszország és Aszad szándékosan tönkretette Idlib legtöbb kórházát és megölt több száz egészségügyi dolgozót.
Az északkeleti Rojava-zónában is rossz a helyzet. Névleg még az Egyesült Államok felügyeli a területet, de a kivonulásra felkészülve folyik a hatalomátadás a Szíriai Demokratikus Erők számára, és ez nem megy gördülékenyen. Omar Abu Layla, a Deir Ezzor 24 helyi hírszolgáltató ügyvezető igazgatója már a koronavírus megjelenése előtt is időzített bombának nevezte a térséget. A régióban a vírus óriási fenyegetést jelent főleg a jelenlévő iráni közösségek miatt (valószínűleg ők hurcolták be a vírust) és amiatt, hogy Aszad politikai előnyt lát a betegség rojavai terjedésében. Ezt tovább súlyosbítja, hogy csupán egy este 6-tól reggel 6-ig tartó kijárási tilalmat rendeltek el, aminek sok értelme nincs, és súlyos hiány van tesztekből és lélegeztetőgépekből.
A WHO Aszad jelentéseire hivatkozva sokáig álhírnek tekintette a koronavírus szíriai terjedéséről szóló információkat, és minden segélyt Damaszkuszba irányított, biztosítva, hogy Idlib és Rojava ne rendelkezzen elegendő egészségügyi eszközzel. A kormány az ellenőrzése alatt álló területeken Rojavához hasonlóan csak éjszakai kijárási tilalmat rendelt el, és neki is gondot okoz az erőforrások szűkössége.
A tartalékos katonák március 29-ei mobilizálása felveti a kérdést, hogy még mennyire képes a rezsim a rendet fenntartani, és ha nem lesz képes, az milyen következményekkel járna most. Elképzelhető azonban, hogy Aszad Egyesült Arab Emírségekkel való kapcsolatai be tudják foltozni a rendszer néhány hiányosságát.
Mindenesetre az Iszlám Állam a koronavírusból, úgy látszik, azért tudott profitálni: két börtönlázadás során számos harcosa került szabadlábra. Emlékezetes: az Iszlám Állam egy korábbi felerősödésében is igen fontos szerepet játszottak börtönlázadások és az azok okozta szökések.
Szemlézte: Kiss Dávid
