Blog

Szudán, mint a regionális versengés katalizátora

Több mint három hónapja tartanak Szudánban a harcok. Az Öböl menti nagyhatalmak a konfliktusban lehetőséget látnak arra, hogy megszilárdítsák hegemón státuszukat a Közel-Keleten.

Több mint három hónapja tartanak Szudánban a harcok. Az Öböl menti nagyhatalmak a konfliktusban lehetőséget látnak arra, hogy megszilárdítsák hegemón státuszukat a Közel-Keleten.


Három hónapja tartanak Szudánban a harcok, csillapodás különösebb jelei nélkül. A témában készült cikkeinket itt olvashatja. Az ország két rivális tábornoka a tűzszüneti megállapodásokat semmibe véve verseng az ország irányításáért.

Egyik oldalon a hatalmát 2021-ben puccsal megszilárdított Abdel Fattah al-Burhan, másikon a Hemeti néven elhíresült Mohamed Hamdan Dagalo, a félkatonai Gyors Támogató Erők (RSF) vezetője áll. A két tábornok kapcsolata a 2021-es puccsot követően mérgesedett el, ennek a kiéleződését tapasztaljuk ma. Az április 15-én kezdődött összecsapások súlyos humanitárius következményekkel jártak: több mint 3000 halott és mintegy 2,1 millió belső menekültet eredményeztek.

A konfliktusról illetve az annak következtében kialakuló szaúdi-emír proxy háborúról ír Talal Mohammad Közel-Kelet szakértő a Foreign Policy-n megjelent elemzésében.

A Burhan és Hemeti közötti belpolitikai konfliktus jelentős regionális dimenzióval rendelkezik.

Szudán Közel-Kelet és Afrika közötti összekötő szerepe, illetve bőséges természeti erőforrásai miatt is érdekeltté teszi a regionális hatalmakat az aktív szerepvállalásban.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is lehetőséget látnak a konfliktusban saját regionális státuszuk megszilárdítására. Míg az előbbi Burhant támogatja, addig Abu-Dhabi Hemeti mellett áll ki. 

Rijád és Abu Dhabi - mindketten az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagjai - évtizedek óta látszólagos szövetségesek. Kapcsolatukat azonban mindig is versengés jellemezte a regionális elsőbbségért, ami most egyre inkább eszkalálódni látszik.

Újabban Szaúd-Arábia normalizálja kapcsolatait fő konkurensével, Iránnal és aktívabb közvetítő szerepet vállal Líbiában, Szíriában, Palesztinában. Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg új irányvonalával fokozatosan egy új, riválisabb viszonyt alakul ki Rijád és Abu-Dhabi között. A geopolitikai változások mellett a politikai kultúra is eltérő irányba halad. Míg Mohammed bin Szalmán az erőteljesebb nacionalizmus irányába mozdult el, Mohammed bin Zayed, az Egyesült Arab Emírségek elnöke a vallási sokszínűség és az elfogadás elveit hangoztatja.

A két ország közötti feszültség sokrétű. A rivalizálás sokáig regionális a konfliktusokban való szerepvállalásra és az USA-val való viszonyra korlátozódott, azonban

az elmúlt években Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek kiterjesztették versenyüket Afrikára, különösen a nyersanyagokban gazdag, stratégiai fekvésű Szudánra.

Az Öböl-menti országok jelentős szerepet játszanak Szudánban Bashir 2019-es leváltása óta. Abu Dhabi és Rijád azonnal 3 milliárd dollár összeggel támogatta a hatalmat átvevő átmeneti katonai tanácsot, a juntát. Abban az időben a szaúdi és emirátusi érdekek Szudánban általában egybeestek, és mindketten szerepet játszottak az ország rövid életű demokratikus átmenetében, különböző engedményekért cserébe.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek Szudán gazdaságába is régóta aktívan befektetnek. Abu Dhabi 2018-ig összesen 7,6 milliárd dollárt pumpált az országban. Bashir bukása óta az Egyesült Arab Emírségek további 6 milliárd dollár értékű beruházást eszközölt, amelyek között mezőgazdasági projektek és egy vörös-tengeri kikötő építése is szerepel. Rijád pedig 2022 októberében jelentette be, hogy akár 24 milliárd dollárt is befektet a szudáni gazdaság olyan ágazataiba, mint az infrastruktúra, a bányászat és a mezőgazdaság.
Egy másik érdekesség, hogy a szudáni export leggyakoribb célországa az Egyesült Arab Emírségek (2,9 milliárd dollár), őt követi Kína (780 millió dollár) majd Szaúd-Arábia (341 millió dollár), India (259 millió dollár) és Olaszország (202 millió dollár).

A szudáni export célországai


forrás: OEC 

Ha Szudán Burhan, vagy Hemeti ellenőrzése alá kerülne - és ezáltal a szaúdi vagy az emirátusi befolyási övezetbe -, az megváltoztatná az erőegyensúlyt az Öbölben, és fokozná a feszültséget Rijád és Abu Dhabi között. Nem valószínű azonban, hogy a harcok kimenetele ilyen egyértelmű lesz. A valószínűbb forgatókönyv, hogy az erők tovább fognak fragmentálódni, amíg Líbiához hasonlóan különböző, egymással rivalizáló irányítási egységek jönnek létre.

Mint feltörekvő közel-keleti hegemónok, Rijád és Abu Dhabi egymással szemben állva, szövetségeseik támogatásával igyekeznek ellenőrzésük alá vonni Szudán erőforrásait, energiáját és logisztikai hálózatát.

A szudáni konfliktus mind Szaúd-Arábia, mind az Egyesült Arab Emírségek számára lehetőséget kínál regionális jelenlétük - és ellenőrzésük - kiterjesztésére. Rijád számára a szudáni hadsereg teljes győzelme megerősítené az arab és iszlám világban betöltött vezető szerepét. Az Egyesült Arab Emírségek számára az RSF bármilyen győzelme olyan befolyást jelentene, amely gyengítené Rijád közel-keleti befolyását - ami Abu Dhabi számára önmagában győzelem.

Szemlézte: Kocsis Gabriella

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon