A szélsőjobboldali extrémizmus képviselői az elmúlt években számos alkalommal bizonyították, hogy valódi fenyegetést jelenthetnek a demokratikus államokra, valamint azok intézményeire. Arról, hogy az extrémizmus ezen ága miképp fenyegeti az USA hadseregének egységét, Jacob Ware, a Council on Foreign Relations terrorizmussal és nemzetbiztonsággal foglalkozó kutatója értekezett.
Az elmúlt évtizedben - eleinte a radikális iszlám ideológiákkal párhuzamosan - nőni látszik a szélsőjobboldali extrémizmus jelentősége. Például 2022 decemberében írtunk arról, hogy Németországban a Reichsbürger csoport a német kormány megbuktatását tervezte. Ez különös veszélyt jelent például az Egyesült Államok fegyveres erőinek jelenlegi és volt tagjaira.
Ware szerint két ponton lehetséges a hadseregben szolgálók és a szélsőjobboldali radikalizmus találkozása. Egyrészt vannak olyanok, akik már a csatlakozásuk előtt ilyen ideológiát képviselnek és azzal a céllal lépnek be az állam által fenntartott erőszakszervezetekbe, hogy fegyveres kiképzéshez jussanak, vagy érdeklődnek ez iránt és a katonai szolgálat alatt radikalizálódnak. Mások a sok éves fegyveres szolgálatból való leszerelés után találkoznak az extrémizmus ezen formájával és valamilyen – többnyire pszichológiai – okból támogatni kezdik azt. Az előbbiek szempontjából kiemelendő a belső ellenség problémája.
Az elmúlt két évtizedben az amerikai haderőnek számos alkalommal kellett szembenéznie olyan elkövetővel, aki katonaként tervezett vagy követett el támadást a saját egysége ellen.
Ilyen volt például a fehér felsőbbrendűséget képviselő Ethan Melzer esete, aki egy brit sátánista szekta tagjaként fedte fel saját egységének – egyébként titkos – pozícióit Törökországban, annak reményében, hogy az al-Kaida támadást intéz ellenük. Ezt megelőzően például 2006-ban derült fény egy légierőnél szolgáló katona tevékenységére, aki Hitlert dicsőítő üzenetek mellett tervezett bombatámadást a saját egysége ellen. 2011-ben pedig a fegyveres erők aktív tagjai ölték meg egy társukat attól félve, hogy az felfedi az Obama elnök meggyilkolására, valamint a kormány megdöntésére irányuló terveiket. Mindezek következtében nem véletlen, hogy
az amerikai haderő a belső támadások egyik legfontosabb indikátoraként tekint a jobboldali extrémizmusra.
Ezzel párhuzamosan azonban külső támadók által elkövetett, a hadsereg ellen irányuló támadások is komoly problémát jelentenek. Ezt példázza az a 2010-es eset, amikor egy támadó tüzet nyitott a Pentagon épületére, amelynek motivációi 9/11-el kapcsolatos összeesküvés elméletek, valamint kormányzatellenes ideológiák voltak.
Végül meg kell említeni a szélsőjobboldali szervezetek veteránokkal kapcsolatos tevékenységét is. Az extrémista ideológiákba könnyedén integrálhatók az USA háborúival kapcsolatos ellenérzések. Ezt jól példázza az a narratíva, miszerint az iraki háború egy izraeli-cionista vezetésű konfliktus volt.
Az itt bevetett katonákban kialakuló poszttraumás stressz nagyban hozzájárul az extrémizmusnak való kitettségükhöz.
A szélsőséges ideológiák ezen felül rombolhatják a haderő kohézióját és bevethetőségét is. Például az Atomwaffen Division által képviselt narratívák – amelyek teljesen elítélik a legitim haderőt – fenyegetik a katonai életpálya népszerűségét a fiatalok körében. Ezen felül a szélsőséges politikai nézetek befolyásolhatják a parancsnoki láncolat hatékony működését, valamint a felszerelések biztonságát is.
Összefoglalva tehát a szélsőjobboldali extrémizmus több irányból – belülről és kívülről is - hatással van az amerikai haderő hatékony működésére.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
