Mit is jelent valójában az állam és vallás közötti „fal” megléte? Ha megvizsgáljuk a történelmi példákat, világosan látható, hogy sokkal kevesebbet, mint ahogy azt napjaink radikális szekularizmusának képviselői gondolják − véli Bruce Frohnen, aki a Crisis Magazine oldalán megjelent cikkében az állam és az egyház szétválasztásának kérdéskörét vizsgálja. Véleménye szerint rengeteg amerikai hiszi tévesen, hogy ezt az alkotmányuk szó szerint tartalmazza, emellett abban a hitben élnek, hogy ez a vallás teljes száműzését jelenti a közszférából. Mennyire van ebben igazuk?
A francia királyok évszázadokon keresztül küzdöttek a katolikus egyház feletti befolyásuk visszaszerzéséért. Az invesztitúraharcot követően az egyház visszanyerte jogát püspökeinek kinevezésére, szerepe már nem pusztán a király jelöltjeinek elfogadása volt. Ezzel egyfajta egyensúlyozó szerepet nyertek a szekuláris hatalommal szemben. Az állam és az egyház szétválasztása emellett lehetővé tette a jogi gondolkodás és gyakorlat megteremtését, leírták a városok, szervezetek és egyének jogait, szemben a túlméretezett állami hatalommal. Ez meglehetősen zavarta az uralkodókat.
A protestáns országokban a reformáció után a szekuláris kormányzat vált az egyetlen meghatározó szereplővé a politikai szférában. A katolikus országok története más, itt folytatódtak a konfliktusok a vallási és világi vezetők között. A vallási intézményeknek a katolikus és protestáns államokban egyaránt szükségük volt önállóságuk fenntartására belső ügyeik intézésében, ez volt túlélésük és virágzásuk záloga.
Az anglikán egyház vezetői egyértelműen az állami pártfogásnak köszönhették pozícióikat. Az amerikaiak jól ismerték ennek a berendezkedésnek veszélyeit, hiszen pont ez elől menekültek el az Újvilágba. Az ide érkező kálvinista telepesek nem akartak szekuláris közösségeket létrehozni, az egyház általi kormányzás a közélet központi része volt, ez formálta az alkotmányról és magáról a szabadságról szóló koncepcióikat. Az egyház számukra a számtalan önkormányzó egyházközséget jelentette.
Thomas Jefferson, aki maga az alkotmányozó gyűlésen nem vett részt és politikai partnere, James Madison − aki viszont aktív szerepet játszott az alkotmány és kiegészítéseinek formálásában − szerették volna az egyházalapítástól való idegenkedésüket a gyakorlatban is kifejezni. Az alkotmány első kiegészítése azért született meg, hogy elkerüljék egy nemzeti egyház létrehozását és megvédjék az állampolgárok teljes és egyenlő lelkiismereti szabadságát. Madison szerint: „a Kongresszusnak nem feladata egy vallás megalapítása, vagy törvényekkel való szabályozása, és senkit sem kényszeríthet, arra, hogy meggyőződésétől eltérően áldozzon Istennek”.
Ezzel egy olyan „falat” hoztak létre az állam és az egyház között, amely Frohnen szerint meglehetősen alacsony és könnyen átjárható. A szerző véleménye szerint a cél nem az volt, hogy a közszférából teljesen eltüntessék a vallási témákat, hanem pontosan az, hogy megakadályozzák a vallásellenes törvények elszaporodását az Egyesült Államokban.
Az amerikai alkotmány szerzőinek nem lenne gondja az iskolai imákkal vagy az egyházi iskolákra is kiterjedő adókedvezményekkel. Ellenben zavarná őket és a szerző szerint a mostani amerikaiakat is zavarnia kellene az egyházak önkormányzási jogának akadályozása. Például amikor arra kényszerítik az apácarendeket, hogy meggyőződésüktől eltérően fogamzásgátló eszközöket osztogassanak.
Frohnen szerint ez elvezethet oda, hogy az egyházakat látszólagosan semleges törvényekkel engedelmességre kényszerítsék, meghatározva, kiket kell összeházasítaniuk vagy pappá szentelniük. A szerző szerint ezzel a „semleges” hangnemmel az „egyéni jogok védelmében” egy olyan társadalom felé haladunk, amelyben a vallási meggyőződés egyszerű hiedelemmé alacsonyodik, a vallásos egyéneket pedig semmi sem védi meg az állam visszaéléseivel szemben. Frohnen úgy látja, a hobbesi Leviatán ugyan megengedi, hogy az emberek abban higgyenek, amiben akarnak, de ez a fajta „szabadság” gyalázatos hazugság. Az állam mégis arra kéri az embereket, hogy ezzel éljenek együtt.
Rózsa Kitti
