Blog

Titkolt kolonizáció – Franciaország továbbra is magához láncolja egykori gyarmatait

Emmanuel Macron francia államfő gyakori retorikai húzása, hogy elitéli országa gyarmatosító múltját, és szolidaritását fejezi ki az egykori gyarmati országoknak. Ezen álarc mögött Franciaország azonban pénzügyi értelemben továbbra is „uralja” a szubszaharai térséget, ezzel kvázi tovább folytatva…

Emmanuel Macron francia államfő gyakori retorikai húzása, hogy elitéli országa gyarmatosító múltját, és szolidaritását fejezi ki az egykori gyarmati országoknak. Ezen álarc mögött Franciaország azonban pénzügyi értelemben továbbra is „uralja” a szubszaharai térséget, ezzel kvázi tovább folytatva egykori kizsákmányoló politikáját. Minderről Mohamed Keita és Alex Gladstein értekezik a Foreign Policy hasábjain.

A szerzők kiemelik, hogy Macron az első olyan köztársasági elnök, aki a kolonizációs időszak után született. Az En Marche politikusa 2017-ben igaz barbárságnak nevezte ősei politikáját, azonban ő is a mai napig fenntartja azt a rendszert, amelynek keretein belül az egykori gyarmatosított országok pénzügyei leginkább Párizsban, és nem a helyi fővárosokban dőlnek el.

A 1950-es években a francia vezetők rájöttek, hogy tarthatatlanok a jelenlegi pozícióik Afrikában és elkerülhetetlen a dekolonizációs hullám. Emiatt új stratégiát kerestek, amely inkább a színfalak mögött operálva láncolta az újonnan függetlenedő országokat ismét Párizshoz.

A francia állam ugyanis elvben elismerte ezen államok függetlenségét, azonban katonai, pénzügyi és ipari területen megőrizte a dominanciáját különböző „együttműködési szerződések” keretein belül.

Az ilyen szerződések miatt uralja például továbbra is Párizs Niger uránium kitermelését vagy épp állomásoztat csapatokat különböző országokban.

A pénzügyi dominancia érdekében létrehozták a CFA (French Colonies of Africa – Afrikai francia gyarmatok) frankot. A CFA franknak két változata van: a nyugat-afrikai CFA frank (amelyet 8 országban használnak) és a közép-afrikai CFA frank (amelyet 6 afrikai állam használ). Van olyan állam, amely mindkettő fizetési eszközt elfogadja. A CFA valuták stabilitása a mindenkori francia központi bankon múlik. Korábbi megállapodások értelmében

a volt francia gyarmatoknak a CFA valutatartalékuk 100%-t kellett Párizsban őriztetni, ma már „csak” 50%-ot.

E pénzeket a francia vezetés a helyi gazdaság erősítésére használja fel, és egyfajta fedezetként is szolgál. Korábban a CFA frankot folyamatosan értékelték le a francia frankhoz képest, hogy megőrizzék az olcsó nyersanyagbehozatalt az öreg kontinensre. „Cserébe” drágán exportáltak késztermékeket a papíron már független gazdaságpolitikát folytató afrikai országokba.

macron_belso.jpg
A történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy Párizs keményen lép fel, ha bármely ország veszélyezteti a térségbeli dominanciáját. A cikk több példát is említ. Ott van Mali esete, ahol az egykori elnök 1962-ben úgy döntött, hogy elhagyja a CFA zónát és saját valutát hoz létre. Párizs válaszul ellehetetlenítette a mali-i frankot, ezzel óriási gazdasági válságot létrehozva az államban. Keita elnök (akit 1968-ban megpuccsoltak) végül felhagyott függetlenedési tervével, és országát visszavezette a CFA zónába. Guinéban 1960-ban döntött úgy az akkori államfő, hogy szintén saját pénznemet vezet be. A franciák ezután egy titkosszolgálati akció keretein belül hamis bankjegyek ezreivel okoztak komoly gazdasági károkat a nyugat-afrikai országnak. Mindez hozzájárult Touré elnök sztálini paranoiájához, amelynek következtében több ezren lelték halálukat.

A cikk utolsó példaként Togo esetét említi. Itt az ország elnökét Sylvanus Olympio-t napokkal azelőtt gyilkolták meg a franciák által kiképzett helyi milíciák, hogy létrehozta volna az ország saját központi bankját és valutáját.

A szerzőpáros szerint a CFA országai előtt több lehetséges út is áll, de ezek közül a legtöbb szinte megvalósíthatatlan jelentős gazdasági károk nélkül. A legesélyesebb forgatókönyv az szerintük, hogy az országok elkezdik alkalmazni a Bitcoin-t, mint saját fizetőeszközt, ezzel megkerülve a francia befolyást. Példaként említik a közép-amerikai El Salvadort, ahol már hivatalos valutaként tartják nyilván a csak online térben létező pénzeszközt. Erről egyébként ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Kérdéses azonban, hogy egy átlagos szenegálinak vagy gambiainak mennyi esélye vagy lehetősége lenne élni ezzel a lehetőséggel, illetve problémás lehet a megfelelő infrastruktúra (internetelérés, elektromosság) kiépítésének a hiánya is.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell