A Brexit közelgő tizedik évfordulója ismét napirendre emeli az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatának újragondolását.
A politikai és gazdasági tapasztalatok alapján egyre hangosabbak azok a vélemények, amelyek szerint a kilépés nem hozta meg a várt eredményeket, miközben a két fél együttműködése számos területen továbbra is elengedhetetlen. A feladat ma már nem csupán a kapcsolatok javítása, hanem a Brexit politikai örökségének feldolgozása is.
A kérdés középpontjában az áll, hogy a kilépés után miként alakult az Egyesült Királyság és az Európai Unió viszonya. Az európai vezetők részéről megjelent a nyitottság a pragmatikus együttműködés iránt, különösen a kereskedelem, a védelem és a kutatás területén.
A közeledés azonban nagymértékben attól függ, hogy London mennyiben hajlandó politikai szinten újraértékelni a kilépés következményeit.
A brit belpolitikai térben a Brexit továbbra is meghatározó identitáskérdés. A két nagy párt a Munkáspárt és a konzervatívok óvatos megközelítése hozzájárul ahhoz, hogy a kilépés maga nem válik a politikai vita egyértelmű tárgyává. Ez a helyzet teret ad olyan narratíváknak, amelyek szerint a kilépés problémái annak „nem elég radikális” végrehajtásából fakadnak.
Gazdasági szempontból a kilépés fő ígéretei pl. a szabályozási autonómia és a gyorsabb növekedés nem hoztak egyértelmű áttörést. A magas, 2023-ban 900 ezer feletti nettó bevándorlás, a 2020 óta az eurózónánál lassabb növekedés és a GDP-arányosan 100 százalék feletti államadósság azt jelzi, hogy a strukturális kihívások továbbra is fennállnak.
A gazdasági teljesítmény így nem támasztja alá egyértelműen azt az állítást, hogy a szabályozási függetlenség önmagában serkentette volna a brit gazdaságot.
I wonder if the United States can learn anything from the last time a major industrialized country decided to isolate itself from the rest of the world?
— Justin Wolfers (@JustinWolfers) November 11, 2025
Almost a decade after the Brexit vote, GDP in the UK is 6-8% lower relative to peer countries. (More: https://t.co/zHGpWi5l7r) pic.twitter.com/1IFn2bwGNr
A külgazdasági stratégia szintén nehezebb környezetben valósult meg, mint azt a kilépés idején feltételezték. A globális kereskedelmi rendszer bizonytalanságai, az amerikai piacra jutás feltételei, valamint az ellátási láncok geopolitikai átrendeződése korlátozta London mozgásterét. Ezzel párhuzamosan a növekvő nagyhatalmi verseny a kereskedelmi nyitottságot is stratégiai kérdéssé tette.
Biztonságpolitikai téren az Egyesült Királyság továbbra is kulcsszereplő Európában, különösen az Ukrajnának nyújtott támogatásban. Ugyanakkor a blokk intézményi keretein kívül maradás megnehezíti a brit ipar részvételét az uniós védelmi programokban, ami hosszabb távon a képességfejlesztési együttműködést is befolyásolhatja.
A védelmi együttműködés így egyszerre marad erős politikai szinten, miközben intézményi szinten fragmentáltabbá válik.
Összességében a Brexit utáni évtized tapasztalata azt mutatja, hogy a brit–uniós kapcsolat jövője nem pusztán technikai tárgyalásokon múlik, hanem azon is, hogy a brit politika miként értelmezi a kilépés hosszú távú következményeit. Amíg ez a vita nyitott marad, addig a két fél közötti viszony is inkább pragmatikus, mintsem stratégiailag rendezett keretek között alakul.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
