Egyértelműen megerősödött az európai jobboldal, számos országban az ellenzék szerzett több szavazatot, Franciaországban és Belgiumban pedig a kormánypártok bukásához vezettek a választások.
Már a voksolást megelőzően is nagy várakozások voltak egy európai jobboldali fordulat lehetőségével kapcsolatban, és bár a centrista erők meg tudták őrizni a domináns többségüket az Európai Parlamentben,
a jobboldal a képviselői székek immár egynegyedével meghatározó tényezővé válhat a következő öt éves parlamenti ciklusban.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Néppárt (EPP) a megszerzett 186 hellyel képes volt növelni a többségét az előző ciklushoz képest, fontos szövetségesei, a szociáldemokrata S&D és különösen a Macron vezette liberális Renew Europe azonban nagyot vesztett a 2019-es eredményekhez képest. Az európai parlamenti választások másik nagy vesztese a Zöldek frakciója, a korábbi parlamenti helyeiknek több mint egynegyedét elveszítették. Ez az eredmény jól reflektál az EU klíma- és gazdaságpolitikai törekvéseivel járó, az állampolgárokat közvetlenül érintő plusz terhek miatt az utóbbi időben drámaian megnőtt elégedetlenségre és a gazdatüntetésekre. Ezzel szemben a jobboldali, Georgia Meloni vezette Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint a nemzeti Identitás és Demokrácia (ID) pártcsoportja képesek voltak növelni parlamenti helyeiket. Szintén magasabb azon képviselők száma is, akik jelenleg nem tartoznak egyetlen párttömbhöz sem az Európai Parlamenten belül. Köztük érdemes kiemelni a Fidesz és a szlovák Fico elnök vezette Smer képviselőit, ugyanis a két párt az alakuló testületben csatlakozhat a jobboldali pártcsaládok valamelyikéhez, tovább növelve azok súlyát.
Forrás: Európai Unió
A jobboldal megerősödését az Európai Unió tagállamaiban is egyértelműen kimutatták az EP választások.
Hollandiában Wilders Szabadságpártja növekedett a korábbi eredményekhez képest, Ausztriában pedig az ellenzéki osztrák FPÖ-t hozták ki győztesnek az eredmények. A 2022 óta Olaszországot vezető első női miniszterelnök, az EU illegális bevándorlással kapcsolatos fellépését erősen kritizáló Meloni is győzelmet ünnepelhetett, ezzel saját pozícióját is megerősítve az Unión belül. Az utóbbi időben súlyos botrányokkal szembenéző AfD a körülmények ellenére képes volt Németországban második helyet elérni, így a szélsőjobb maga mögé utasította a kancellár, Olaf Scholz vezette szociáldemokraták történelmi múltú pártját. Emellett a Zöld párt támogatottsága is jelentősen visszaesett a hagyományosan környezettudatos országban. Ezek az eredmények komoly változási folyamatokat indikálhatnak a német belpolitika súlypontjaiban. Belgiumban az EP választásokkal párhuzamosan tartott szövetségi és regionális választásokon a szintén jobboldali Új Flamand Szövetség (N-VA) győzött, a súlyos vereséget szenvedő Alexander De Croo miniszterelnök pedig benyújtotta a lemondását. A belga választásokon a szélsőjobboldal is jól szerepelt, azonban egyelőre valószínűleg nem lesz tisztán jobboldali koalíciós vezetés.
A legnagyobb meglepetésre azonban egyértelműen Franciaországban került sor.
Marine Le Pen radikális Nemzeti Tömörülés pártja elsöprő győzelmet aratott, 31%-os eredményével, kétszer annyi szavazatot szerezve, mint az Emmanuel Macron féle Reneszánsz párt koalíciója. Az eredmény hatására Macron feloszlatta a francia Nemzetgyűlést és új nemzeti választást írt ki.
J’ai dissous ce soir l’Assemblée nationale. Une décision grave, lourde, mais avant tout un acte de confiance en vous, mes chers compatriotes. pic.twitter.com/EFeVCDzrlb
— Emmanuel Macron (@EmmanuelMacron) June 9, 2024
A francia elnök újraválasztása óta folyamatosan kormányzási nehézségekkel küzdött a megfelelő többség hiányában, így ebből a szempontból érthető az új választások szükségszerűsége. Az európai eredmények azonban nem adnak sok okot az optimizmusra a francia államfő számára, aki veszített népszerűségéből, szemben a francia jobboldallal. Könnyen előfordulhat, hogy végül egy még megosztottabb Nemzetgyűlést eredményez a választás a centrista blokk esetleges baloldali szövetségével egy erősödő jobboldallal szemben. Meglehetősen nagy annak a lehetősége is, hogy a Nemzeti Tömörülés történelmi népszerűsége valóban jobboldali fordulatot hoz Franciaországban, és Macronnak végül a szélsőjobboldali Jordan Bardella-t kell kineveznie miniszterelnöknek. Sőt, egy esetleges, választásokat követő belpolitikai válság akár Macron lemondásához is vezethet.
Az ukrán-orosz háború kapcsán meglehetősen messzire menő állításokat megfogalmazó politikus Unión belüli szerepét is negatívan befolyásolhatják a választási eredmények. Macron pártcsaládja az EP szavazás nagy vesztese,
amihez hozzájönnek a francia belpolitikai nehézségek. A francia vezető szorult helyzete azonban kedvezhet Ursula von der Leyennek, aki a Bizottság élére történő újraválasztását igyekszik biztosítani az új Európai Parlamentben. Von der Leyen azonban így is komoly egyezkedésekre és kompromisszumokra készülhet. Bár a francia helyzet erősen gyengíti Macron alkupozícióját, azonban az európai megújuláspártiak gyengülésével Von der Leyennek a zöldek vagy a Meloni vezette ECR támogatására is szüksége lehet. Az illegális bevándorlással szemben határozottan fellépő konzervatív tömb irányelvei és céljai azonban szélsőségesen ellentmondanak a Néppárt és szövetségesei által szorgalmazott politikának. A klímatörekvésekhez kapcsolódó heves tüntetések, valamint a Zöldek választások során bebizonyosodott egyértelmű visszaesése pedig óvatosságra intenek a progresszív zöldpárti politika érvényesítésével kapcsolatban, ez viszont nehezítheti a velük való megegyezést. Von der Leyen helyzetét nem fogja megkönnyíteni a Tanács soron következő, magyar elnöksége sem, az EP választásokon győztes Orbán Viktor különutas, nemzeti szuverenitást szorgalmazó politikája korábban is többször kihívást jelentett az európai mainstream számára.
Az Európai Uniónak a következő ciklusban olyan súlyos kihívásokra kell megfelelő válaszokat találnia, mint az orosz-ukrán háború jelentette közvetlen fenyegetés és háborús veszély, az elhúzódó gazdasági- és energiaválság, valamint a továbbra is megoldatlan illegális migrációs nyomás.
A lehetséges megoldásokhoz vezető különböző irányelvek és javaslatok mentén pedig egyre komolyabb törésvonalak kezdenek kialakulni az európai jobb és baloldal között. Azonban a nagy ideológiai tömbökön belül is erős megosztottság tapasztalható bizonyos kérdésekben. A jobb oldal esetében például, míg a migráció kezelésének kérdésében többnyire mindenki hasonló állásponton van, az orosz-ukrán háború kapcsán erősen eltérőek a vélemények. A továbbra is biztos európai centrista többséggel szemben azonban valószínűleg csak egy egységesen fellépő európai jobboldali erő lehet képes hatékonyan érvényesíteni az általa képviselt nemzeti érdekeket és értékeket.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
