Blog

Trump 2024: „csaphat a villám kétszer ugyanoda?” A legfrissebb statisztikák szerint igen.

„Manapság is annyira igaz, mint amennyire 2016-ban volt: Donald Trump nem a krízis legfőbb okozója, csupán annak legerősebb tünete.” Rod Dreher The European Conservative-ben megjelent véleménycikkét szemléztük.

„Manapság is annyira igaz, mint amennyire 2016-ban volt: Donald Trump nem a krízis legfőbb okozója, csupán annak legerősebb tünete.” Rod Dreher The European Conservative-ben megjelent véleménycikkét szemléztük.

Az Egyesült Államok (és így a Nyugat is) egy még több furcsaságokkal és instabilitással teli időszak küszöbén áll. Sőt, a java még csak ezután jön – kezdi véleménycikkét Dreher.

A szerző szerint ez elsősorban annak tudható be, hogy mindössze hat hónappal az amerikai előválasztások kezdete előtt Donald Trump támogatottsága toronymagasan felülmúlja a többi jelöltét, miközben legfőbb párton belüli kihívója, Ron DeSantis csupán 37%-ot tudhat magáénak az egykori elnök 54%-val szemben.

A felmérés eredményeiből is látszik Florida kormányzójának nyilvánvaló hátránya, akiben egyébként sok republikánus szavazó a párt új arcát látta. Dreher szerint DeSantis eredményei közel sem elhanyagolhatók, sőt:

kormányzói és politikai képességei kiválóak, valamint a woke-kal szembeni küzdelme, és az a politikai kockázat, amit e téren vállalt, hogy visszaszorítsa ezt az erőszakos ideológiát példaértékű – Trumppal ellenben, aki ebben a harcban nem ért el komolyabb sikereket.

Azonban még ennek ellenére is Trump tiszta előnnyel vezet DeSantissel szemben. De vajon miért az ő oldalára billen a mérleg nyelve? A The New York Times felmérése szerint tízből kilenc republikánus szavazó szerint a jelenlegi kormány nem alkalmas Amerika vezetésére: a konzervatívok nagytöbbsége már túlzottnak tartja az ország balra sodródását, illetve elege van a mindenhol magának utat törő transzideológiából, valamint abból is, hogy manapság már szinte minden megnyilvánulást rasszistának, szexistának és homoszexuális ellenesnek bélyegeznek.

DeSantis azonban pontosan felismerte a helyzetet: ő Trumppal szemben egy igazi kultúrharcos, aki ezt kampányába is beépítette, valamint a jelenséget politikai színre emelte.

Viszont ez mégsem az ő malmára hajtotta a vizet: a felmérés alapján a „MAGA Bázis” – vagyis azon szavazók, akik teljes mértékben hűségesek az egykori elnökhöz – még mindig Trumpot tartja az első és egyetlen opciónak e téren.

Dreher szerint azonban egy újabb Trump éra komoly bizonytalanságba sodorná nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész nyugati világot. Egyrészről azért, mert egy újabb nyereség kiszámíthatatlan reakciót váltana ki a liberálisok és insztitucionalisták körében, amely akár még a baloldal további radikalizálódásába is torkollhatna. Másodsorban pedig a külpolitika terén is komoly változásokat eredményezne: Dreher ennél a pontnál kiemeli,

üdvözli Trump orosz-ukrán háborúhoz való hozzáállását, aki annak mihamarabbi lezárását szorgalmazza,

azonban egy esetleges Trump-korszak befolyásolná – sőt akár gyengíthetné is – Amerika világban betöltött szerepét.

A COVID19 járvány óta fény derült arra, hogy az amerikai kormány milyen mértékben befolyásolta a médiát és a nagy tech-cégeket, hogy hatalmát az amerikai közvélemény ellen gyakorolja, vagy éppen azt befolyásolja – erre tökéletes példa a Hunter Biden ügy, illetve annak árnyalt megjelenése. Másrészről, a Biden-adminisztráció idején a woke utat tört az élet szinte minden területére: olyannyira beszivárgott az iskolákba, hogy a tanulók már a legalsóbb osztályoktól kezdve genderpropagandával és radikális nemi és faji ideológiákkal túlfűtött tananyagokat hallgatnak. Hasonló önpusztítást végez a felsőoktatás is, különösen jogi és egészségügyi téren, amelyek a modern társadalmak alapkövei.

Amerikában elhatalmasodott a bűnözés, a hajléktalanok száma pedig nagymértékben megnőtt, különösen a demokrata vezetésű városokban. Ehhez pedig a progresszív ideológia nagyban hozzájárult.

A hadsereg is elesett a woke-kal szembeni küzdelemben: az amerikai fiatalok nagytöbbsége már nem látja értelmét a sereghez való csatlakozásnak, amely kudarcot vallott az egység kiépítésében, de a politikai indoktrináció terén nem.

Dreher a fentiek fényében aláhúzza: az Egyesült Államok súlyos belső válsággal küzd, sőt, „manapság is annyira igaz, mint amennyire 2016-ban volt: Donald Trump nem a krízis legfőbb okozója, csupán annak legerősebb tünete.”

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon