Óriási meglepetést okozott Donald Trump legújabb, Gázai övezetre vonatkozó terve, melyet pár napja, az izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztató keretében jelentett be. Az elképzelés világszerte széleskörű felháborodást váltott ki, a teljesen szokatlan megközelítést kínáló javaslat azonban elindíthat egy új, a korábbi közel-keleti konfliktussal kapcsolatos sémáktól eltérő diskurzust, ami a jövőben akár valódi változáshoz is vezethet.
A sajtótájékoztatón Trump grandiózus víziót vázolt fel a Gázai övezettel kapcsolatban, melynek értelmében a terület feletti, hosszú távú ellenőrzést az Egyesült Államok venné át, és teljesen újjáépítené a háború pusztítását követően romokban álló enklávét, miközben a helyi lakosságot áttelepítené szomszédos arab országokba. Az amerikai elnök szerint így az övezet a „Közel-Kelet Riviérája” lehetne, és a megoldás elhozhatná a mérhetetlen szenvedésen keresztülment palesztin lakosság számára a békét és a prosperitást. Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere Trump bejelentésére a „Tegyük újra széppé Gázát” szlogennel reagált.
Gaza MUST BE FREE from Hamas. As @POTUS shared today, the United States stands ready to lead and Make Gaza Beautiful Again. Our pursuit is one of lasting peace in the region for all people.
— Secretary Marco Rubio (@SecRubio) February 5, 2025
Trump Netanjahuval együtt hangsúlyozta, hogy csak így kerülhető el egy következő október 7-e, és hogy azoknak,
akik a konfliktus megoldásán dolgoznak, tanulniuk kell a történelemből, nem követhetik el újra ugyanazokat a hibákat, különben minden „úgy fog végződni, ahogy az elmúlt száz évben mindig is végződött”.
A kedden, mindössze néhány héttel a sikeresen megkötött tűzszünet életbelépését követően bejelentett javaslat óriási meglepetést okozott és éles visszhangot váltott ki. Trump terve ugyanis erősen szembe megy a széleskörben bevett és támogatott kétállami megoldás álláspontjával. Ezentúl a lakosság kitelepítésének ötlete sokakat felháborított, többen pedig egyenesen „etnikai tisztogatás”-nak minősítették az áttelepítést, mivel egy ilyen intézkedés az érintett alanyok beleegyezése nélkül sértené a palesztinok alapvető emberi jogait. Továbbá, az Egyesült Államok Gáza feletti kontrolljának nemzetközi jogalapja is erősen vitatható lenne, és veszélyeztetheti Amerika erkölcsi elszámoltathatóságát, amely eddig ütőkártya lehetett a kínai és az orosz agresszióval szemben.
Az elnök tervezete még a Republikánus Párton belül is többeket váratlanul ért. Az aggodalmak csökkentése érdekében a Fehér Ház szóvivője, Karoline Leavitt a bejelentést követő tájékoztató keretében hangsúlyozta, hogy a palesztin lakosság áttelepítése csupán ideiglenes lenne. Bár a katonai beavatkozás lehetőségét nem zárta ki, megerősítette, hogy Trump nem kíván katonai konfliktusba bocsátkozni, a kezdeményezésnek a térség hosszú távú békéje a célja. Ezen kívül kijelentette, hogy nem az amerikai adófizetők pénzéből történne Gáza újjáépítése, hanem Amerika regionális partnereivel való együttműködés keretében valósulna meg a projekt. Ennek érdekében
Trump a következő hetekben meglátogatja az arab országok vezetőit.
Az amerikai elnök bátor víziója azonban egyelőre mind az arab-, mind számos nyugat-európai ország, köztük Nagy-Britannia, Németország és Spanyolország, mind Oroszország és Kína részéről komoly elutasítást és bírálatot kapott. Az izraeli kormány ugyanakkor üdvözölte a tervet, a miniszterelnök Trumpot „Izrael államának legjobb barátja”-ként jellemezte. Több jobboldali izraeli politikus párhuzamot vont a javaslat és a palesztin államiság ellehetetlenítése között. Sok izraeli azonban aggodalommal figyeli a bejelentés hatására kirobbanó feszültséget, attól tartva, hogy
a kezdeményezés teremtette új helyzet veszélybe sodorhatja a nehezen létrejött tűzszünetet, bizonytalanná téve a még Gázában maradó túszok sorsát.
Mindezek tükrében kérdéses a merész javaslat sikere és jövője. Donald Trump részéről azonban nem ez az első alkalom, hogy korábbi paradigmákat megdöntő javaslatokkal áll elő a Közel-Kelet kapcsán. Még első elnöksége alatt, szintén nagy port kavart a Jared Kushner közreműködésével kidolgozott, palesztin-izraeli konfliktust megoldó tervezet, „az évszázad üzlete”, amely a palesztinoknak az államiságuk helyett jólétet és békét ígért. Bár ez a terv végül nem vezetett valós lépésekhez, mindenképpen kihívást intézett a mindeddig kudarcot szenvedett kétállami megoldási koncepciókhoz és
rávilágított a palesztin államiság feltételeinek súlyos hiányaira is.
A kétállami megállapodáson kívüli alternatív megoldási lehetőségek keresése egyébként nem Trump javaslatával kezdődött, és nem kizárólag az Izrael-párti oldalon volt létjogosultsága. A föderációs, vagy többnemzetiségű egyállami megoldás-alternatíváktól képviselőik a konfliktust meghatározó nacionalista és vallási keretek meghaladását várták, bár ilyen erős identitásformáló tényezőket a valóságban ritkán lehet felülírni. Más felvetések - bár továbbra is két állam pártiak maradtak - elismerték, hogy
a rendkívül igazságosnak és ideálisnak tűnő kétállami megoldás megvalósulásának a valóságban nagyon kicsi a lehetősége, illetve egyáltalán nem biztos, hogy végül az áhított békét eredményezné és nem egy újabb háborút.
Trump mostani javaslatának több pontja jogosan vitatható, különösen a hatalomátvétel és a lakosság kitelepítése kapcsán. Azonban legalább megpróbál a háborút követően kialakult aktuális helyzettel reálisan szembenézni. Trump a tervezet közvetlen előzményeként kiemelte új közel-keleti különmegbízottjának, Steve Witkoffnak - akinek a gázai tűzszünet megkötésében kiemelt szerepe volt – a gázai beszámolóját, amelyben a tisztviselő lakhatatlannak nevezte a sok helyen teljesen lerombolt övezetet, és megkérdőjelezte, egyáltalán humánus-e a civileket a térség újjáépítése előtt visszaengedni. Gáza nagy részén jelenleg nincs sem elektromosság, sem vízhálózat, és az emberek többsége továbbra is kénytelen sátrakban lakni, miközben már hidegebbre fordult az idő. Ráadásul a városállamban óriási az építőanyag hiány, ugyanis több olyan fontos alapanyag, mint pl. a cement, korlátozva van, mivel a térséget de facto kormányzó Hamász ezeket az anyagokat korábban alagutak építésére és más katonai célokra használta fel.
Éppen ez lehet a másik oka annak, hogy Trump mostani ötlete miért olyan radikális. Gáza hivatalosan szuverén palesztin terület, amely fölött az ellenőrzést a Palesztin Hatóság gyakorolja. A valóságban azonban a provinciát jelenleg egy terrorszervezet irányítja, amely a saját polgárait is elnyomva képes hasznot húzni a legyengült lakosság megsegítésére érkező humanitárius segélyszállítmányokból is. És a romokban heverő, halmozottan válságos övezet a kiszolgáltatott és háború sújtotta kétmilliós lakosságával kiváló feltételeket teremt ahhoz, hogy a Hamász újra erőre kapva folytassa a destruktív tevékenységét, amely idő kérdése, és el fog vezetni egy következő háború következő pusztításáig. Viszont
a Gázai övezet megtisztítása a Hamásztól, illetve hasonló, radikális terrorszervezettől, valószínűleg nem lehetséges a mostani javaslathoz hasonló, komolyabb külső beavatkozás nélkül.
Voltak, akik azzal magyarázták Trump váratlan lépését, hogy ez csupán a tárgyalási stílusáról híres elnöknek egy taktikai húzása, amellyel kedvezőbb tárgyalási feltételeket kíván kialakítani. Akár így van, akár nem, a tervezet a palesztin pozíciót jelenleg sikeresen hátrébb tolta eggyel. Míg a standard álláspont korábban az volt, hogy a Gázai övezet lakói magukat is jelentős részben menekültnek, Gázát pedig ’börtönnek” tekintették, és az ún. „visszatérési jog”-ra hivatkozva követelték Izrael területének jelentős részét, a bejelentés hatására azonnal egész más viszonyok rajzolódtak ki. Ezen kívül nem lehet elfelejteni, hogy
mind a történelmi jelentőségű, egyes arab országok és Izrael közötti Ábrahám-megállapodások, mind a közelmúltban megkötött, bravúros tűzszüneti egyezmény megkötésének sikerei nagyban köthetők Trump személyéhez és rendhagyó politikájához.
Bár Szaúd-Arábia - amellyel rendkívül közeli egy következő arab-izraeli konszolidáció lehetősége, amely az egész régió és az Egyesült Államok szempontjából is döntő stratégiai fontosságú – a tárgyalások feltételeként szabta meg a palesztin állam létrehozását, így valóban kérdéses az új javaslat jövője. Azonban már az is óriási változást hozhat, ha valóban sikerül az évszázados, eddig mindig csak zsákutcát eredményező, semmiféle békéhez nem vezető hagyományos közel-keleti megközelítés helyett egy talán realistább, de működőképesebb alapgondolatot lefektetni, amely később termékeny keretrendszer lehet egy békéhez vezető megállapodás számára.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
