A hidegháború óta nem volt ilyen mélyponton az orosz-amerikai viszony. Mindazonáltal ha eltekintünk a pártpolitikától, Donald Trump Oroszország-politikája sokkal hatékonyabb a korábbi adminisztrációk intézkedéséinél – írja Daniel P. Vajdich a Foreign Policy-ben megjelent cikkében.
A hírek, miszerint Trump meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt Washingtonba, már most nagy vitát kavartak az amerikai belpolitikában. A szerző szerint a viták számos ok miatt jogosak: Putyin Oroszországgal szomszédos országokat szállt meg, korlátozza az orosz sajtó szabadságát és bebörtönözte politikai ellenfeleit. Ezzel egy időben a Republikánus Párt 2016-ban lemondott arról, hogy gazdasági és katonai segítséget nyújtson az orosz megszállással küzdő ukrán területeknek.
Egy évvel Trump elnökségének kezdete után azonban azt láthatjuk, hogy a Trump által a kampány során, az Oroszországgal való viszony mentén megfogalmazott elképzelések egyike sem valósult meg. Sőt, ha eltekintünk a Trump-Putyin viszonnyal kapcsolatos aggályoktól és Robert Mueller által vezetett nyomozástól, azt láthatjuk, hogy az amerikai elnök sokkal erőteljesebben lép fel Oroszország amerikai szempontból vállalhatatlan tetteivel szemben.
Az elmúlt tizennégy hónapban a Trump-adminisztráció engedélyezte halálos fegyverek eladását Ukrajna részére, amit Barack Obama kategorikusan elutasított, ezzel pedig jelentősen megváltoztatta a kelet-ukrajnai hatalmi egyensúlyt. Orosz konzulátusokat záratott be és több mint 60 diplomatát utasított ki az Egyesült Államokból. Szankciókat vetett ki több mint 40 orosz kormányzati tisztviselővel és oligarchával szemben. Külföldi ügynökként regisztráltatta az olyan orosz állami propagandaügynökségeket, mint a Sputnik News és a Russia Today. Szankciókat helyezett kilátásba az oroszok Irán- és Korea-barát intézkedései nyomán.
Az Obama-kormányzathoz képest megtriplázta az Európában működő amerikai védelmi kezdeményezések költségvetését. Hivatalosan is Oroszországot vádolta annak a kibertámadásnak kapcsán, melynek következményeképp orosz hackerek próbálták meg destabilizálni az ukrán pénzügyi rendszert. Mindemellett pedig a Szíriában állomásozó amerikai csapatok – Obama kormányzásával ellentétben – az Aszad-rezsimen túl az orosz zsoldosokat is célba vették.
A szerző mindezek alapján úgy véli, hogy Trump Oroszország-politikája sokkal agresszívebb, ellenségesebb és célzottan a putyini rezsim ellen irányul. Habár az orosz kormányzatban sokan, köztük Szergej Lavrov külügyminiszter is úgy gondolja, hogy Trump a viszontagságok ellenére is az „ő oldalukon áll”, be kell látniuk, hogy ez már nincs így, mivel a Trump-adminisztráció számos olyan esetben nem maradt tétlen, amikor ez ebből a szempontból így tűnt volna ésszerűnek – például a Szergej Szkripal elleni merénylet esetében. Lavrov vagy a hazai közönségnek beszél, vagy teljesen félreérti az amerikai külpolitikát – jegyzi meg a szerző.
A szerző szerint Trump külpolitikáját az ismert körülmények mentén kell értékelni, egy dolog azonban vitathatatlan: ami most Oroszországgal szemben zajlik, az a leghatékonyabb külpolitika a hidegháború befejezése óta.
Szemlézte: Istrate Dominik
