Bár Dánia következetesen hangsúlyozza, hogy Grönland nem eladó, Donald Trump amerikai elnök és csapata továbbra is egy esetleges „vásárlás” lehetőségéről beszél. A felvetés azonban nemcsak politikailag érzékeny, hanem gazdasági és jogi szempontból is nehezen értelmezhető, hiszen egy autonóm terület értékének meghatározása számos megválaszolhatatlan kérdést vet fel.
A Fehér Ház szóvivője szerint Washingtonban jelenleg is zajlanak az egyeztetések arról, hogyan nézne ki egy esetleges amerikai ajánlat Grönlandra. Már ez a feltételezés is éles kontrasztban áll Koppenhága álláspontjával, hiszen többször egyértelművé tette, hogy a sziget nem képezi tárgyát semmilyen eladásnak. Még ha azonban eltekintünk is ettől a politikai realitástól, az alapvető kérdés továbbra is megválaszolatlan marad, hogy miként lehetne egyáltalán „beárazni” egy országot vagy autonóm területet.
Huge News! Today, I am proud to introduce the Greenland Annexation and Statehood Act, a bill that allows the President to find the means necessary to bring Greenland into the Union.
— Congressman Randy Fine (@RepFine) January 12, 2026
Let me be clear, our adversaries are trying to establish a foothold in the Arctic, and we can’t… pic.twitter.com/h28sXU7LAU
Nick Kounis, az ABN AMRO vezető közgazdásza szerint egyszerűen nincs piaca az országok adásvételének, és nem létezik elfogadott módszertan az ilyen jellegű értékelésre. A történelmi precedensek sem nyújtanak kapaszkodót. Az Egyesült Államok 1946-ban 100 millió dollárt ajánlott Grönlandért Dániának, ami mai értéken mintegy 1,6 milliárd dollárnak felelne meg, ám ez az összeg a gazdaságok azóta bekövetkezett növekedése miatt semmilyen érdemi viszonyítási alapot nem jelent. Hasonló okokból nem használhatók precedensként a Louisiana 1803-as vagy Alaszka 1867-es megvásárlásai sem, különösen azért, mert azoknál az eladó fél ténylegesen hajlandó volt az üzletre.
Felmerülhet egy vállalatfelvásárláshoz hasonló logika alkalmazása is, amely a jövőbeni bevételtermelő képességből indul ki. Ez azonban szintén problematikus.
A dán jegybank adatai szerint Grönland halászatra épülő GDP-je 2023-ban mindössze 3,6 milliárd dollár volt, nagyjából tizede Izlandénak. Kérdéses, hogy egy ilyen gazdasági teljesítményhez milyen szorzó rendelhető, különösen úgy, hogy Grönland költségvetésének mintegy felét dán állami támogatások fedezik.
A sziget valódi vonzerejét a nyersanyagpotenciál jelenti.
Egy 2023-as felmérés szerint az Európai Bizottság által kritikusnak minősített 34 nyersanyagból 25 megtalálható Grönlandon, és egyes becslések a készletek értékét több száz milliárd dollárra teszik. Ugyanakkor az olaj- és gázkitermelés környezetvédelmi okokból tiltott, a bányászatot pedig adminisztratív akadályok és az inuit közösségek ellenállása nehezíti. Ezek a politikai és társadalmi korlátok tovább relativizálják az elméleti értéket.
Andreas Østhagen, a norvég Fridtjof Nansen Intézet kutatási igazgatója szerint a szuverenitás, az őslakos kultúra és a történelmi identitás olyan megfoghatatlan tényezők, amelyek eleve lehetetlenné teszik az árazást. Mindezek ellenére az amerikai adminisztráció szerint minden opció nyitott, beleértve akár a katonai fellépést is, egy olyan térségben, ahol az Egyesült Államok már most is rendelkezik katonai jelenléttel.
A grönlandi árkérdés valójában nem gazdasági, hanem geopolitikai probléma.
A számok, történelmi párhuzamok és erőforrás-becslések mind azt mutatják, hogy egy autonóm terület értéke nem ragadható meg pusztán pénzügyi logikával. Sokkal inkább tárgyalási eszközként értelmezhető az amerikai felvetés, amely Washington alkupozícióját hivatott erősíteni egy későbbi, stratégiai szempontból kedvezőbb megállapodás érdekében.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
