Augusztus végén a tunéziai főváros utcáin tízezrek vonultak fel a szakszervezeti és polgári jogok védelmében. Az esemény az elmúlt évek egyik legnagyobb politikai megmozdulásának számít, amely újra felhívja a figyelmet Tunézia törékeny demokráciájára.
Tunisz belvárosában, a történelmi jelentőségű Habib Bourguiba sugárúton több ezer ember gyűlt össze, hogy a szakszervezeti és polgári szabadságjogok korlátozása ellen tiltakozzon. A felvonulást a Tunéziai Általános Munkaügyi Szövetség (UGTT) hirdette meg, amely évtizedek óta az ország egyik legbefolyásosabb társadalmi szereplője.
Thousands of members and supporters of Tunisia's powerful Tunisian General Labour Union (UGTT) protested in the capital on Thursday over what they called a decline in union rights and civic freedoms. https://t.co/iRKoyQma5F
— Reuters Africa (@ReutersAfrica) August 21, 2025
A tüntetők transzparensein a „A harc joga kötelesség” felirat szerepelt, és a növekvő szegénység, illetve a munkavállalói jogok csorbulása ellen emelték fel szavukat. A felvonulás a szakszervezet székházától indult, majd végighaladt azon az úton, ahol 2011-ben tömegek követelték Zine el-Abidine Ben Ali elnök távozását – ezzel elindítva az arab tavaszt.
Noureddine Taboubi, az UGTT főtitkára beszédében hangsúlyozta: „A szakszervezet nem tér le a harc útjáról, megőrzi társadalmi és nemzeti szerepét, és garantálja a dolgozók jogait.” Emellett élesen bírálta az ellenük irányuló „fenyegetéseket és rágalomhadjáratokat”, valamint követelte a politikai foglyok szabadon bocsátását és a tisztességes eljárások biztosítását.
A feszültség nem új keletű: júliusban a szakszervezet országos sztrájkot szervezett a bérek és a munkakörülmények miatt, amely megbénította a közlekedést. Válaszul augusztus elején Saied elnök hívei tüntettek az UGTT székháza előtt, és a szakszervezet betiltását követelték.
A politikai háttér sem elhanyagolható. Kais Saied 2021-ben magához ragadta a törvényhozói és végrehajtói hatalmat, feloszlatta a parlamentet, rendeleti úton kezdett kormányozni, majd több tucat bírót menesztett. Az ellenzék ezt puccsnak nevezte, a nemzetközi közösség pedig aggodalommal figyeli az eseményeket.
Történelmi kitekintés
Tunézia Észak-Afrika egyik legfontosabb országa, ahol a modern történelem során a politikai stabilitás és a társadalmi feszültségek gyakran váltották egymást. 1956-ban vált függetlenné Franciaországtól, első elnöke Habib Bourguiba volt, aki hosszú ideig meghatározta az ország politikáját. Az ő neve ma is összefonódik a főváros központi sugárútjával, amely a politikai tiltakozások színhelye lett.
1987-ben Zine el-Abidine Ben Ali puccsal vette át a hatalmat, és több mint két évtizeden át autoriter rendszerben kormányzott. 2011-ben azonban éppen a gazdasági kilátástalanság és a szabadságjogok hiánya vezetett ahhoz, hogy a tunéziaiak tömeges tiltakozása elsöpörte hatalmát – ezzel kezdődött az arab tavasz, amely innen terjedt szét a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
Az elmúlt évtizedben Tunézia sokáig az arab világ „sikeres példájának” számított, hiszen demokratikus intézményeket épített ki, és 2014-ben új alkotmányt fogadott el. Azonban a gazdasági válság, a munkanélküliség és a politikai elit megosztottsága aláásta a folyamatot, és 2021-ben Saied elnök hatalomkoncentrációja visszavetette a demokratikus átmenetet.
Tunézia ismét a figyelem középpontjába került – méghozzá nemcsak történelmi kontextusa miatt, hanem azért is, mert a UGTT nem csupán szakszervezet: a demokrácia utolsó bástyája. Ahogy a tüntetés is mutatja: az autoritárius átalakulást a társadalom alsóbb rétegeinek képviselete is képes lehet ellensúlyozni.
A jelenlegi helyzet egyik legmegrázóbb aspektusa az, hogy a munkavállalói jogosítványok és polgári szabadságok érvényesülése nem automatikus privilégium, hanem folyamatosan ki kell vívni, különösen akkor, ha a hatalmi struktúrák központosítással fenyegetnek. A UGTT tüntetése nemcsak Tunézia jövőjét, hanem az egész észak-afrikai régió demokratikus fejlődését is meghatározhatja.
Ha a tüntetés nyomán újra kinyílik a politikai tér, az a demokratikus ellenzéknek adhat lendületet. A következő napokban az fog kiderülni: a civil társadalom vajon képes-e megőrizni autonómiáját, vagy beleolvad a hatalom önkényébe?
Szemlézte: Ihász Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
