Japán gazdasága már hosszú ideje komoly problémákkal küszködik. 2023 végére el is érte azt a pontot, amikor Európa legnagyobb gazdasága, azaz Németország, leelőzte a szigetországot, legalábbis a GDP-ben mért adatok szerint. A szigetországnak olyan komoly kihívásokkal kell szembenéznie, amelyekre az elmúlt évtizedekben nem sikerült megfelelő választ találnia. A demográfia, Kína felemelkedése, és az elveszített japán versenyképesség visszaszerzése továbbra is megválaszolandó kérdések Tokióban.
Japán a második világháború elvesztését követően újra elzárkózott, habár csak katonai értelemben. Az amerikaiak által ledobott atombomba, és az oroszok mandzsúriai offenzívája kapitulációra kényszerítette Hirohito császárt és a katonai vezetést. Japán totális vereséget szenvedett el, korábbi „szerzeményeit” elveszítette (Korea, Mandzsúria, Tajvan, Szahalin sziget stb…) Ráadásul a büszke ország amerikai megszállás alá került egészen az 50-es évek közepéig. Ekkor ugyanis Washingtonban is rájöttek, hogy Japán már nem tud akkora kihívást jelenteni, mint a 30-as években, az amerikaiak pedig sokkal inkább a kommunista Kínát és a térségben jelen lévő Moszkvát nevezték meg elsőszámú ellenfelének.
Amerikai részről félő volt, hogy az eurázsiai szárazföldön győzelmet kivívó kommunista tömeges hadseregek könnyen megtörhetik az amerikai geopolitikai gondolkodásban első védvonalként számontartott Japánt és Tajvant.
Így az amerikaiak egyre csak lazítottak a megszálláson és „engedélyezték” Japán újjáépülését. Tokió pedig élt is a lehetősséggel, ugyanis elég gyorsan sikerült egy, a hadigazdaságra áttért, a bombázások miatt lepusztult gazdaságot újjáéleszteni.
Ráadásul a 70-es évekre a japánok realizálták legnagyobb gyengeségüket, a nyersanyag függőséget. Az olajárrobbanás okozta válság alatt, a japán mérnökök által tökéletesített autómárkáknak köszönhetően a szigetország autóipara rendkívüli megrendeléseket tudott magának elkönyvelni.
A szigetország a 90-es évekre gazdasági szempontból komoly kihívója lett az Egyesült Államoknak. A japán részvények, ingatlanok iránti kereslet azonban gazdasági buborékokat hozott létre, amelyek kipukkanásukkor hosszú ideig recesszióban tartották a szigetország gazdaságát. A 80-as és 90-es évek negatív eseményeit az „elveszett évtizedeként” nevezik. A „japán csoda” kora pedig a hidegháború végével befejeződött.
Japán az exportorientált gazdaságának hála számottevő bevételeket tudott elkönyvelni. Igaz, Tokiónak egyik nagy előnye volt, hogy nem kellett jelentős kiadásokkal „hozzájárulni” a kommunisták elleni harchoz. Az amerikai jelenlét és a békealkotmány alapvetően kizárta Japán katonai hagyományainak újjászületését. A hadsereg újjáépüléséhez szükséges erőforrásokat pedig az ipari menedzsment fejlesztésére és a már meglévő technológiák tökéletesítésére tudták elkölteni.
Igaz, a katonai kiadások elmaradása ma már egy égbekiáltó probléma, ugyanis Kína felemelkedése és az Észak-Korea által nyújtott kihívások megkövetelik Japán fegyverkezését.
Nem mellesleg a béke alkotmányának fényében felnevelt új japán generációk számára nem feltétlenül lenne vonzó a katonai képességek erősítése, pont egy válsággal teli időszakban.
Ráadásul a japán valuta is sokat gyengült az előző évben. A gyenge japán jen ugyan elősegíti az exportorientált gazdaságpolitikát az olcsóbb exportáruknak köszönhetően. Azonban az importra szoruló szektorok kifejezetten rosszul jártak a már így is gyengének számító valuta további cserearány romlásával. A kínaiak geopolitikai terjeszkedésére a japánok jelentős katonai kiadás bővítéssel válaszoltak. Tokió pedig amerikai eszközöket vásárolna Peking „feltartóztatása” céljából, azonban a jen több mint, 10%-os romlásának köszönhetően újra kell gondolni a katonai költségvetést. 2023. március 24-én 1 USD 130 japán jen volt, míg 2024. február 24-én már 150 jent kértek el 1 amerikai dollárért.
A szigetország legmeghatározóbb gazdasági szektora az autóipar. A japánok számára ez az iparág volt, amely jelentős rést tudott ütni a globális piacokon. A mai input oldali válság (dráguló olajárak) miatt újra népszerűbbek lettek a keveset fogyasztó járművek mellett a hibridek és az elektromos autók is. Ennek hatására a világon az egyik legtöbb autót gyártó globális vállalat, a Toyota jelentős bevételeket tudott elkönyvelni. Habár ahogy Európát, úgy a japán járműgyártást is érintette a chip hiány, a covid miatti kereslet visszaesés, az orosz-ukrán háborúból fakadó energiaár növekedés és a hirtelen megjelenő, ugyan nem túl magas infláció. Utóbbi azért is érdekes, mert Japánban sokkal inkább a defláció volt megszokott a 21. században.
Japán nagyvállalatai számára több komoly kérdés is felmerül. Úgy, mint a kínaiak sokkal erősebb ipari produktivitása, a nemzetközi kereskedelem drágulása (húszi felkelők példája), illetve Japán sajátos gazdasági modelle.
Utóbbiban egyszerre megjelenik a nagyvállalatok túlsúlya és az állam „szerepelosztó” tulajdonsága. Ez pedig egy kissé bennfentes gazdaságot tud eredményezni.
Ráadásul Japán gazdasága az idei első negyedévben különösen rosszul teljesített. Alapvetően nehéz helyzetben vannak az ország döntéshozói, ugyanis a Japán Nemzeti Bank így is világszinten alacsony (-0,1%) alapkamattal próbálja ösztönözni a hazai beruházókat és fogyasztókat. A hazai fogyasztás visszaesése, a nagyvállalatokat (Toyota) érintő botrányok és a globális recesszió mind visszafogják a Távol-Kelet nagy játékosát.
Japan has lost its place to Germany among the world's top three economic leaders.
— S p r i n t e r (@Sprinter99800) February 15, 2024
In the last six months of 2023, Japan's economy began to contract and slip into recession, refuting previous positive forecasts. As a result, it was overtaken by Germany, which has now taken third… pic.twitter.com/ptq2QrXvfF
A globális biztonság romlását a japán export is nehezen viseli. Ugyanis a húszik Vörös-tengeri akciói az európai piacokra is hatottak. Nem is kell messzire mennünk, hiszen hazánkban az esztergomi Suzuki gyárnak napokra le kellett állnia a Japánban legyártott motorok beszállításának késése miatt.
Mindezek mellet Japán az öregedő társadalom problémájával sem tud mihez kezdeni. Ennek hatására a szigetország gazdasági ereje is folyamatosan csökken. A fiatal japánok számára ugyanis sokkal vonzóbb egy élethosszig tartó megbecsült karrier, mint a gyermekvállalás. Ráadásul az ország migráció terén sem túl vonzó, ugyanis a japán nyelv és kultúra rendkívül sajátos, mondhatni ellenállt a globalizációnak. A japán társadalom pedig nem is rezonál a bevándorlás politika módosításával. Ez azonban további gazdasági képességek elvesztésével járhat. A következő években a japán gazdaságot nagy valószínűséggel India is leelőzi. Habár azt tegyük hozzá, hogy India a dinamikusan növekvő, 1,42 milliárd lakossal fog akkora GDP-t elérni, mint Japán a 123 milliós öregedő, vagy mint Németország a 83 milliós populációjával. Addig is nagyon úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok toronymagasan (27,9 billió USD), míg Kína magabiztosan (18,5 billió USD) tartja a dobogó első és második helyét. Mögöttük pedig nagy különbséggel Németország (4,7 billió USD) és - immár negyedik helyen - Japán (4,2 billió USD) áll.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
