Blog

Új, befogadó világrend? India tervei a G20 elnökség alatt a belföldi konfliktusok fényében

India az elmúlt évek során számos jelét adta, hogy meghatározó szereplő kíván lenni a nemzetközi arénában, ám kétséges, hogy ezt el tudja-e érni a jelenleg is zajló belföldi konfliktusok és atrocitások rendezése nélkül.

India az elmúlt évek során számos jelét adta, hogy meghatározó szereplő kíván lenni a nemzetközi arénában, ám kétséges, hogy ezt el tudja-e érni a jelenleg is zajló belföldi konfliktusok és atrocitások rendezése nélkül.

India 2022. december 1-én vette át a világ 20, gazdaságilag legfejlettebb államait tömörítő G20 nemzetközi szervezet elnökségét Indonéziától. Az azóta eltelt több mint fél év alatt a világ legnépesebb országává váló állam a nemzetközi színtéren pontosan meghatározta az elnökség idejére kitűzött célokat.

Ezek közül a befogadás, a harmónia, a béke és a remény voltak a legtöbbet hangoztatva. Nerendra Modi indiai elnök a többi között Washingtonban is erről beszélt

(az amerikai-indiai diplomáciai csúcstalálkozóról ebben a cikkünkben írtunk bővebben). Ugyanezt hangoztatta 2023. március 23-án Budapesten Partha Satpathy, India Magyarországra akkreditált nagykövete is, a Külügyi és Külgazdasági Intézet által szervezett eseményen. A hivatalos kommunikáció tehát egyértelmű: India az elnökség ideje azon kíván dolgozni, hogy

a világ egy békés hely legyen, ahol a prosperitáson és egymás tiszteletén van a hangsúly.

Továbbá, ahogy a napokban zajló G20 csúcstalálkozó és annak témái is mutatták, India továbbra is kitart a ,,világfalu” (Global village) és a ,,világcsalád” (Global Family) koncepciói mellett, amelyben vezető szerepet szeretne vállalni, és jó példát igyekszik mutatni a világ többi országának.

Ezt a retorikát csak erősíti az indiai média, amely az ország vezetőjét a vishwaguru kifejezéssel jellemzi, amely egy tradicionális hindu kifejezés, jelentése: tanító, útmutató. A fogalom érdekessége, hogy az egész világra kiterjed, vagyis nem korlátozódik csupán a szubkontinensre (a szóról és jelentéséről itt olvasható részletes leírás). Ez az aktív fellépés és szerepvállalás a nemzetközi kapcsolatokban azt mutatja, hogy India magát kétségkívül a nagyhatalmak közé sorolja.

Ugyanakkor mind a média, mind az elemző szaklapok felvetik, hogy

India még nem nagyhatalom, és ez előreláthatóan nem fog változni addig, amíg Modi vezeti az országot.

A Foreign Policy cikke szerint a Covid-19 és az arra adott válaszok megmutatták, hogy India önmagában nem képes kezelni egy ilyen méretű válságot, hiába hangoztatták ezt a legfelsőbb szinteken. Ugyancsak nagyon hasonló következtetésre jut a másik, a nemzetközi politika elemzésében rendkívül prominens szerepet betöltő szaklap, a Foreign Affairs is. A szerző, Sushant Singh nem a Covid-19, hanem az ország belföldi stabilitását (illetve annak hiányát) vizsgálva jutott erre a következtetésre. Meglátása szerint

a több ezer etnikai kisebbséggel és különböző vallással rendelkező ország nem tud hatékony lenni a nemzetközi arénában, hacsak nem rendezi megnyugtatóan a belföldi konfliktusait.

Példaként felhozza az északkeleti államban, Manipurban zajló, több hónapos etnikai villongásokat és a kisebbségekkel szemben elkövetett erőszakot. Az áldozatok száma feltehetőleg több ezerre rúg, és megközelítőleg 60 000 embernek kellett elhagynia az otthonát. A szerző szerint a jelenlegi helyzetért

a nacionalista hindu államot létrehozni akaró Modi ideológiája a felelős,

mivel Indiában számottevő a más vallásokhoz tartozók száma (ahogy azt az alábbi ábra is mutatja), ezért ez a politika szükségszerűen elnyomással és feszültségekkel jár.

Ugyanakkor, és ez nagyon fontos szempont, Modi nemzetközi útjai során nem merült fel a téma és ez azt bizonyíthatja, hogy a nyugati országok partnerként tekintenek Indiára, amely felemelkedésével ellensúlyozni tudná Kínát (és ezért elkerülik Új-Delhi nyílt kritizálását).

Az elemzés végén a szerző megoldást kínál India belső konfliktusaira: az ország csak akkor lehet békés és stabil, ha egy befogadó, plurális, szekuláris liberális demokráciává válik. Ugyanakkor kétséges, hogy a kasztrendszerrel és nagyszámú vallási kisebbséggel rendelkező országban mennyire lehet számítani arra, hogy a fent említett szempontok teljesülni fognak. Az viszont biztos, hogy India számára az lenne a legkifizetődőbb, ha a kétségkívül ambiciózus nemzetközi célok helyett először a belügyeit próbálja rendezni.

Szemlézte: Ferencz Attila Norbert

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon